Augusztus 26-án búcsúztak a pályatársak Ács Jánostól az Új Köztemető szóróparcellájában.
Jordán Tamás, Csákányi Eszter és Lázár Kati közös nekrológját olvashatják:
Tamás Valaki azt kérdezte tőlem, mitől sikerült olyan jól a Marat.
Eszter Sok minden összejött.
Tamás Nagyon rossz darabnak tartottam.
Eszter Az is volt. Nagyon rossz darab. Ő is annak tartotta. Külön próbáltuk a dalokat, külön a prózát. Nem értettük, hogy fog ez összeállni és akkor egyszer csak összeengedte a két csapatot, és akkor jött a csoda. Nagyon jó színészek nagyon jól találkoztak.. Ezt az ő érdemének kell tartani. Mert mégiscsak ő találta ki ezt az egészet.
Kati Janival a régi Nemzeteiben benne voltunk a Marat-ban, mint csopik, valahogy tudta, hogy erről neki egyszer szólnia kell még.
Eszter Mi akkor nagyon fiatalok voltunk, nem politizáltunk. És ő valahogy kitalálta ezt az egész 56-os dolgot.
Kati Ezt a kockakövest.
Eszter Igen
Tamás Mégiscsak az a nagy titok; valakivel az ember jól dolgozott és sikeres előadást hozott vele létre és ez mégsem volt záloga annak, hogy az ember az illetővel olyan bensőséges viszonyba kerüljön, mint mi Janival. Megpróbálom megfogalmazni, mi volt a titka. Hihetetlenül ösztönző volt, ahogy figyelt ránk, ahogyan érdekelte, ha mondtunk valamit, egyszerűen alkotótárssá tette az embert. Nem ragaszkodott ahhoz, amit ő gondolt.
Eszter Furcsa módon, a kaposvári rendezők közül nekem ő volt a legpofátlanabb… annyira éreztem, hogy ő nem akart a kommersz kőszínház dolgaiba beékelődni, hanem mást próbált.
Kati Nagyon nagy szerencséje volt Kaposvárral. Babarczyval, aki imádta, hogy ő ilyen és minden megteremtett neki.
Eszter Iszonyú pontosan látta meg dolgokat. Volt, amit nem hittünk el neki, én sokszor vitatkoztam vele, aztán mindig neki volt igaza.
Tamás A Marat hihetetlen karriert futott be. Jani lett a number one a rendezői névsorban.
Kati A társadalom, az úgynevezett színházművész társadalom, az hajlamos mindig munber one-okat mondani, mi magunk is.
Eszter Ő annyira… tényleg a topon volt, mindenki róla beszélt és olyan erőt adott neki a BITEF … meg volt őrülve mindenki, mert ott is annyira stimmelt, megszólalt a darab.
Tamás Pedig eleinte a Janiban is komoly kétségek voltak…
Kati Csak kétségek voltak…
Eszter Mindig… mindig is. Nem hát… talán azért akkor csak elhitte… A BITEF után.. Vagy nem?… azt a sikert
Kati Azt elhitte, de nem tudott ráülni.
Eszter Nem tudott.. nem tudott.
Tamás Beszéljünk arról, hogy miért lehetett annyira szeretni a Janit. Mitől szerettük annyira?
Kati Gyerek volt egész életében. Egy kisgyerek
Eszter Én azt szerettem benne… ezt a vehemens erőt, tehát ezt a … Ő fiatal volt , nekem ez a fiatalsága nagyon tetszett, hogy egy ilyen egy ilyen … mert a többiek olyan okosak voltak, meg olyan…
Kati RENDEZŐK!!!!
Eszter Igen. Ő pedig egy srác volt, aki eljött mindig velünk éjszaka bulizni, tehát ő gyerek… igen, amit a Kati mondott… örök gyerek.. én azt szerettem benne.
Kati A Jani meg…. mindig jól akarta magát érezni
Eszter És azt érezte, hogy ez nekünk is jó.
Kati Ha nekünk jó volt, akkor neki is jó volt. Mindig azt mondtam neki: „Te Jani, te szaggal meg nyállal rendezel.”
Eszter De be lehetett neki olvasni például. Én nagyon kevés rendezőnek mertem mondani, hogy ez szar… tehát… tehát.. hogy nem volt távolság köztünk, nagyon, nagyon azonos volt velünk.
Tamás A Marat-nál, én nem emlékszem vissza, ő szorongott? Menetközben, próbán?
Kati Közölte, hogy szar.
Eszter Ezt mindig hajtogatta, végig. De egyszer csak elhitte, hogy nem szar.
Kati Aztán egyszer, volt egy olyan próba, amikor a Máté mondta, mondta a szöveget és akkor leállt a Gábor és azt mondta „Hát jó, hozzuk ide a telefonkönyvet, hátha jobb lesz!” A Jani hanyatt esett a röhögéstől.
Eszter Neki lehetett, ő elfogadta, hogy … hogy nyíltan beszéltek vele… nem is tudok rendezőről, akinek így konkrétan meg lehetett mondani, hogy mi van…
Kati Na, valamit mondok. Mindig arra épített és akkor járt jól, ha leült, hagyott bennünket, és mi szültünk. És ő hozzászólt „JAJ DE JÓ” „EZ IGEN” Szóval akkor volt boldog, ha már történtek a dolgok és azt úgy tudomásul vette és igényt tartott rá.
Eszter A zabolatlansága, a csikósága, … nem akart idősödni. De közben folyton betegeskedett. A gerince… a csípője.. mindene… mindene beteg volt
Kati Nem jött össze ő az idősödéssel… nem.. nem.. ő a gyereklétet szerette. Babaarczy volt az apuka, a társulat az anyuka
Eszter Ebben ő nagyon jól érezte magát és amikor ez elmúlt, amikor felnőtté kellett volna válnia, az már nem ment neki.
Tamás Talán azt is mondhatjuk, nem szerette a felnőtteket.
Eszter Nem. Nem is volt neki való a felnőttség.
Kati A felnőttek komolyak, döntenek, terveznek…. hát az a világ nem volt az övé.
Kati Huncut, vásott, gyerekes…
Eszter Miért szerettük őt? mert hittük, hogy ő is olyan, mint amilyenek mi is vagyunk, hogy haver… hogy cimbora
Kati Emlékeztek, amikor megjött Amerikából és váruk az állomáson, ott állt a Marat társulat egy tálcán egy vodkával, olyan idegenek voltunk neki. Három hónapig volt Ámerikában, vártuk egy vodkával, ránézett a vodkára és azt mondta, hogy jaaaj. És megitta. Aztán bejöttünk a színházba, leültünk köré, ő zavarban volt. Nem bírta ezeket a helyzeteket,.. Az elvárós helyzeteket nem bírta… aztán feloldódott. A bulikat szerette este, amikor üvöltött a zene, szállt a füst, és táncoltunk, és ő is táncolt
Eszter Velem is nagyon sokat táncolt…. Emlékszem, amikor a Gazdag filmben, a Bástyasétány 77 – ben, amikor lenn voltunk ott a mocsokban, volt egy olyan operettes rész. Oszvald Marika meg a Kovács József jött a sok nyomorult ember között és akkor volt egy nagyon nagy tánc. És Jancsi egy vállig érő hajjal és egy keresztbe csíkos inggel, mint egy kis tengerész úgy táncol, dobálja a haját, széles vigyorral, egy nagyon édes, öreg nővel táncol, egy kalapos nővel… valahogy ez… ez a Jancsi.