Az elismerést Brüll Krisztina, a Thália Színház művészeti titkára, a gyűrű két évvel ezelőtti birtokosa és Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság elnökségi tagja adta át 2020. december 17-én, a Karinthy Színházban.
Bálint Lajos a magyar színház- és irodalomtörténet meghatározó alakja volt. 1886-ban született. Volt műkritikus, dramaturg, műfordító, publicista, a legendás Thália Társaság egyik megalapítója és titkára, a Nemzeti Színház titkára és dramaturgja. Származása miatt ott kellett hagynia a Nemzetit, de továbbra sem tudott tétlenül, kultúra nélkül élni: egyik megalapítója és művészeti vezetője volt az OMIKE, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület Művészakciójának, amely 1939-ben alakult s adott lehetőséget kizárólag zsidó származású művészeknek.
Az utolsó esemény 1944 március 19-én zajlott, amikor német katonák megjelenése vetett véget egy Horvai István rendezte Molière vígjáték főpróbájának.
A háború után haláláig a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyettese volt. Kritikákat, tanulmányokat írt és sokat fordított. Igazi reneszánsz személyiség volt.
Életében kiemelkedő szerepet játszott a színház, és azon belül is két kevésbé reflektorfényben lévő, de nélkülözhetetlen foglalkozás: a színházi titkár és a dramaturg.
E két területre akarta felhívni a figyelmet felesége, Spiegel Annie, aki férje halála után megalakította a róla elnevezett vándorgyűrűt azzal a kikötéssel, hogy egyik évben dramaturg, a másik évben színházi titkár kaphassa.
Első évben 1977-ben adták át, akkor Radnóti Zsuzsa kapta. Az első színházi titkár Dr. Gévai Károly, a Vidám Színpad legendás művészeti titkára volt. S ha végig nézzük a díjazottak listáját, mindenkihez hozzátehető a „legendás” jelző. Hiszen egy színházi titkárnak, minden titkok tudójának kellett lenni: kit mikor, hol lehet megtalálni, ki kivel van jóban, kinek ki az aktuális barátja/barátnője – és ezek nem intimpistáskodások, hanem hozzátartoztak a színház zökkenőmentes működéséhez, ami nem is volt olyan könnyű, amikor még nem állt rendelkezésre mobiltelefon, internet.
A színházi titkár egy színház lelke. Ő az, aki intézi az egyeztetéseket, ami egyre nehezebb, hiszen egyre több a szabadúszó színész, állítja össze a próbatáblát és közvetít a vezetőség és a munkatársak között.
Ilyen mondhatni „tyúkanyó” már évtizedek óta Domokos Ildikó, aki pályáját a Vígszínházban kezdete még Várkonyi Zoltán igazgatása alatt, majd a József Attila Színház után került a Karinthy Színházba, az ország első magánszínházába és vált annak motorjává. Nagyon jó kapcsolatot ápolt az alapító igazgatóval, Karinthy Mártonnal, s az ő személye is jelenti a kontinuitást, hogy a munka Marci sajnálatos halála után is folytatódni fog.
Sok szeretettel gratulálunk!