A beszélgetés résztvevői: Asbóth Anikó, a Vojtina Bábszínház igazgatója, a Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke; Ellinger Edina, a Budapest Bábszínház igazgatója; dr. Ragány Misa, az EMMI előadó-művészeti főosztályvezetője; Markó Róbert, a Vaskakas Bábszínház művészeti vezetője; a beszélgetést vezette Papp Tímea.
Papp Tímea: Jó napot kívánok! Köszöntöm Önöket a Magyar Színházi Társaság Jó kérdés beszélgetéssorozatának évadzáróján. Ez az évadzáró második napja és a második beszélgetésünk. A legtöbben az első színházi élményünket bábszínházakban szerezzük meg, és ez az a helyszín, ami a kultúra iránti elköteleződésünkben, illetve a szocializációnkban is nagyon fontos szerepet játszik. A beszélgetés mai vendégei három bábszínház vezetője: Asbóth Anikó, a debreceni Vojtina Bábszínház igazgatója és a Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke, Ellinger Edina, a Budapest Bábszínház igazgatója, Markó Róbert, a győri Bábszínház művészeti vezetője, valamint dr. Ragány Misa, az EMMI Előadó-művészeti Főosztályának vezetője. És hogy egy nagyon friss dologgal kezdjem, 9-fél 10 tájékán landolt az e-mailjeim között a Vojtina Bábszínházból egy e-mail, ami arról szólt, hogy gyereknapon várjátok a közönséget, sőt már május 25-én megnyílik egy kiállítás, és az első előadásotok a debreceni Nagyerdőben lesz. A Budapest Bábszínház is játszik a gyereknapi hétvégén bent a színházban, és Győrben is készülnek benti előadásokkal. Mennyire hiányzik a nézőknek a bábszínház, a szülőknek, a pedagógusoknak? Milyen visszajelzések érkeztek hozzátok? Ti miért kint, ti pedig miért bentre tervezitek ezt a furcsa évadzáró-évad-újranyitót?
Asbóth Anikó: Olyan módon próbáltuk végiggondolni ezt a nyitási folyamatot, amiben egy kicsit az online tér összetalálkozik az offline térrel. 25-én nyitunk egy kiállítást, ami egy kiállítás-sorozat része, amiben a színháznak a belsejét, a kulisszatitkokat mutatjuk meg. Mesterségem címere címet viseli most ez a kiállítás, és maketteket állítunk ki. Ennek lesz egy online tárlatvezetése is, és az offline térben is megtekinthető ez a kiállítás, hiszen tudjuk biztosítani a járványhelyzettel együtt a kiállítások látogatását. De egyben gondoltuk végig ezt az egész nyitási folyamatot, és éppen azért a Nagyerdőn – hiszen ebben az időszakban már egyébként is kifelé vágyódunk a színházépületekből, és ha már Debrecennek van egy ilyen csodálatos képződménye – fogunk játszani négy előadást a gyereknapon, és mindenféle attrakciókat is teszünk még mellé. A másik szempont még az volt, hogy kellemes az idő a Nagyerdőn, de ha ne adj isten esik az eső, akkor van olyan fedett szabadtéri színpad is, ahová be tudunk menni. Egészen augusztus végéig gondoltuk végig ezt a nyitási folyamatot. Kapcsolódva ahhoz a kérdésedhez, hogy hiányzunk-e a közönségnek: mi nagyon sok visszajelzést kaptunk, hogy borzasztóan hiányzunk. Videókat, fotókat és egyebeket kaptunk a gyerekektől, mindenféle formában, amit maguktól raktak ki, hogy hiányoztok, meg rajzoltak is. Lesznek olyan szabadtéri rendezvények végig a nyár folyamán, a városközpontban is, illetve a szabad terekben is, ahová várnak bennünket.
Ellinger Edina: Nekünk sajnos nincs Nagyerdőnk. Van egy csodálatos Hunyadi tér mellettünk, és kezdetekben az volt a terv, hogy a Hunyadi téren majd játszunk előadást. De szabadtéren csak ültetett nézőtéren lehet dolgozni, és mivel a Hunyadi tér, akárhogy is nézzük, egy közpark, ott lehetetlen megcsinálni az ültetett nézőteret. De miután én megtudtam, hogy én, mint intézményvezető, dönthetek úgy, hogy a maszkhasználatot kötelezővé teszem bent a nézőtéren, akkor jött az a gondolat, hogy a gyereknapot nem engedhetjük úgy el, hogy nem találkozunk a közönségünkkel. Tehát nem csak ők, de mi is nagyon ki vagyunk erre éhezve, és úgy döntöttünk, hogy a nagyszínpadon megnyitjuk a Budapest Bábszínházat, és két előadást fogunk játszani. Szombaton a Holle anyót, vasárnap pedig a 80 nap alatt a Föld körül című előadásunkat, mondhatnám úgy is, hogy Kuthy Ági rendezőnő hétvégéje lesz nálunk. Paravános mind a két előadás, és ez azért nagyon fontos, mert mi kifejlesztettük még ősszel, elsősorban a kollégák, egymás védelme miatt, hogy hogyan tudunk paraván mögött maszkban játszani. A társulatunk átoltottsága már nagyon magas, de még vannak, akik csak egy oltással rendelkeznek, ezért döntöttünk most úgy, hogy két paravános játék lesz. Maszkban fognak játszani, hiszen ezt már jól tudjuk, hogy kell csinálni, viszont még tudunk egymásra vigyázni, amíg mindenki teljesen átoltott lesz. Természetesen kötelező a maszkhasználat, és azért mi azt írtuk ki, hogy a 6 éven aluliaknak is ajánljuk, mert a pici gyerekek egyébként szeretik viselni a maszkot, tehát nem okoz feltétlenül problémát nekik, de ez már tényleg szülőre és gyermekre van bízva. Egy picit abban is reménykedtünk, hogy ez egy teszt lesz arra, hogy a néző hogyan mer visszajönni. Van még egy nyár, még nem olyanok az átoltottságok, még nem mindenkinek van védettségi igazolványa. Nem szűkítettük le a nézőteret, mert kíváncsiak voltunk, és mind a két előadás félháznál jár, és négyszáz fős hozzávetőlegesen a nagytermünk. Van kedv és van remény, úgyhogy én ettől nagyon boldog vagyok. Azt tűztük ki, ha a félházat eléri a két előadás, boldogok leszünk.
Markó Róbert: Abszolút hasonlókról tudok én is beszámolni, mint Edina. Mi is a szabályozás miatt döntöttünk úgy, hogy bent játsszuk a gyereknapi matiné-előadásunkat. Kicsit faramuci ez a helyzet a mi szempontunkból, hiszen tulajdonképpen mi ilyenkor szoktunk évadot zárni. Mi a győri Vaskakas Bábszínházban október első hétvégéjétől május utolsó hétvégéjéig, tehát gyereknapig játszunk minden szombaton két aprók színházi előadást, és minden vasárnap egy matinét, ha esik, ha fúj. Mi is a félházzal kezdtük, azt értékesítettük elsőre, és hál’ Istennek túl vagyunk mi is a félházon. Mi is javasoljuk a maszkhasználatot, tehát azt hiszem, hogy nagyon hasonlóképpen gondolkodik minden bábszínház ebben a kérdésben. Egyrészt ez igazolja azt, hogy hiányzunk, hogy hiányzik a színház az embereknek. Másrészt nyilván mindenki méri a streamelés hatásfokát, az eléréseit. Mi az első hullámtól, 2020 márciusától kezdve minden vasárnap elérhetővé tettünk egy előadásunkat. Ez 38 vasárnapot jelentett a nyár kihagyásával tavaly március óta, és ez alatt a 38 előadás, tehát 38 hétvége alatt 92 ezer online nézője volt az előadásainknak. Egy tendencia tapasztalható abban, hogy elindultunk a nagyon nagy nézőszámokról, ahogyan a kínálat is egyre nagyobb lett, az elérések csökkentek a mi esetünkben is, de aztán megállapodott 1000-1500 körüli hétvégenkénti nézőszámnál, ami azért egy nagyon nagy szám. Rettenetes a pandémia, borzasztó, hogy belekényszerültünk az online térbe, de igyekszünk kalkulálni azzal is, mik azok a pozitív hatások, mik azok az új módszerek, lehetőségek, amiket az online térben minőségi módon, tehát nem hályogkovács módjára elértünk, és amit esetleg érdemes lenne megtartani.
Papp Tímea: Edina, említetted a szabályozást. Az előző időszak alatt volt egy olyan szabályozás, ami különösen a bábszínházak, meg a gyerekeknek játszó színházak számára nem volt túlzottan életszerű, a székkihagyásos módszer. Hogyan jutott a minisztérium oda, hogy ebbe a jelenlegi szabályozásba akár ilyen típusú tapasztalatokat is beépítsen?
- Ragány Misa: Első körben azt szeretném leszögezni, hogy mindenféle tárca és szakterület rengeteg, sokszor az intézményektől bejövő javaslatot is továbbított a döntéshozók felé, de elsősorban az Operatív Törzs véleménye és döntése alapján alakította ki a szabályozásokat. De valóban nagyon hasznosak voltak ezek, és mi is folyamatosan biztattuk az intézményvezetőket, hogy küldjék az ötleteiket, tapasztalataikat. Valóban, az nem volt túl életszerű, de az nagyon érdekes, mi történik, amikor kijön egy szabályozás. Mindenre nem lehet gondolni, és hogyha valami valakinek az érdekét sérti, akkor az rögtön nagyon hangosan elkezd kiabálni, pedig a jogalkotás folyamata, amióta létezik a világon, mindig utólag próbálja lekövetni az adott eseményeket, amik a társadalomban vannak. Mindenre nem lehet gondolni, mindenre senki nem tud gondolni, sőt, mindent nem is lehet szabályozni. Az egy súlyos jogalkotástani hiba, ha annyira részletszabályokat alkalmaz, ami teljesen megköti, tehát egy bizonyos mozgásteret kell hagyni.
Papp Tímea: Ezért szerencsés az, amit Edina is említett, hogy most az intézményvezetőknek viszonylag nagy a mozgástere.
- Ragány Misa: Így van. És érdekes, hogy sokan ennek örülnek, sokan egy picit meg megijednek tőle, hogy akkor most nekem nem mondják meg, hogy mit kell csinálni, akkor enyém a felelősség. Igen, mi is szoktuk hangsúlyozni, hogy igyekszünk abba az irányba mozdítani mind a gondolkodásmódot, mind a szféra működését, hogy az intézményvezetői felelősség legyen egyre nagyobb. Ez megmutatkozott a differenciált béremelésekben is, ahogy lehetőséget kaptak erre, tehát hogy egy picit legyen piaci alapú, és legyen nagy felelőssége az intézményvezetőknek. Örülünk neki, hogy most már a gyerekek is eljuthatnak a védettségi igazolvánnyal rendelkező, felügyeleti jogot gyakorló felnőtt, szülő vagy pedagógus kíséretében a csodás bábszínházi előadásokra.
Papp Tímea: Ha már itt említette a szülőket és a pedagógusokat. Hétköznaponként csoportos előadások vannak minden bábszínházban, és a hétvégék pedig a családoké. A hétköznapi előadások bérletes előadások. Akik tavaly még kiscsoportosok voltak, azok idén már első osztályosok – az ő bérleteikkel mi történt, hogyan tudtatok előadásokat pótolni? Ez nem csupán a bábszínházak vagy a gyerekszínházi szféra iránt érdeklődőknek lesz tanulságos, hanem azoknak a felnőttszínházaknak, vidéki városi színházaknak, kőszínházaknak, amelyek szintén nagyon erősen bérletstruktúrával működnek.
Markó Róbert: Sőt, két évadnyi bérletről beszélünk szinte, hiszen a 2019/20-as évad volt az első olyan évad, amit sújtott a pandémia. Mindenhol, nálunk is markánsan visszaesett a bérletvásárlási kedv, hiszen ’20 őszén két-két és fél hónapra újra kinyithattunk, de ettől függetlenül ott is történtek olyan bérletvásárlások, ami mondjuk a mi esetünkben három-, illetve négyalkalmas bérletek, amelyek bennragadtak, tehát ezek kifizetett bérletek. Mi lesz a nagycsoportosokkal, akik iskolások, vagy adott esetben a negyedikesekkel, akik felső tagozatosok vagy kisgimnazisták lesznek? Mi igyekeztünk azt az irányt követni, és gyakorlatilag 99%-ban sikerült is, hogy az intézmény stabil gazdálkodása érdekében nem térítettünk vissza, vagy nem azt ajánlottuk fel első körben, hogy visszatérítjük a jegyárat, hanem a bérleteket hosszabbítottuk meg, illetve ajándékjegyre váltottuk be ezeknél a korcsoportoknál, akik jövőre szervezett formában már nem fognak tudni eljönni a színházba. Hál’ Istennek nagy a bizalom, mert 99 %-ban nem ágáltak az immár kétszeri hosszabbítás ellen, hiszen első körben 2020. május 31-ről 2020. december 31-ig hosszabbítottunk, aztán 2021. június 30-ig, és most 2021. december 31-ig érvényesek azok a bérletek, amelyeket tavalyelőtt váltottak meg. Lehet, hogy 2027-ben is még a 19/20-as bérleteket fogjuk kijátszani, de talán nem így lesz.
Asbóth Anikó: Robihoz hasonlókat tudok én is mondani. Talán azt tenném hozzá, hogy csoportonként kezdtük el az egyeztetést, hogy mit szeretnének: jönni a következő évadban, vagy azt, hogy minden egyes gyerek eljöhet a szabad vasárnapi előadásokra a családjával együtt? Ennek köszönhetően 100 %-os volt nálunk is az a nézői réteg, aki nem kérte vissza a bérletárat. Ebben az évadban már nem lehetett bérletezni, így az egész történet okafogyottá vált. Hogy ezután mi lesz, az nagyon izgalmas, de azon túl, hogy ilyen visszajelzéseket kapunk, hogy hiányoztok, sikerült ezt a részét megúszni és átkonvertálni a jövőre.
Ellinger Edina: Mi picit másképpen működünk, mert a Budapest Bábszínház elsősorban repertoárszínház. Vannak bérleteink, de a hétköznapi előadásaink nem a bérletrendszerre épülnek. Voltak minimális bérletberagadásaink még az első hullám idején, azt ősszel szépen tudtuk pótolni, és az nagyon-nagyon jól is jött. Nem hirdettünk már bérletet erre az évadra. A szervezőink elkezdték felmérni az igényeket a jövő évadra – mert készül az új évados műsorfüzetünk, ami majdnem hogy megegyezik az ideivel –, hogy hirdessünk-e bérleteket vagy sem. Nagyon érdekes, hogy a legrégibb bérletes vásárlók is azt mondták, hogy ne, jönnek anélkül is hozzánk. Nem ismerjük, hogy a szülők milyen gazdasági helyzetben lesznek ősszel. Nekem az az egyik félelmem, hogy vannak, akiket megviselt ez az elmúlt egy év, ami mögöttünk van. Bár bízom abban is, hogy a jegyáraink nem magasak, és ehhez tartani is fogjuk magunkat, hogy elérhető legyen minden réteg számára, aki hozzánk szeretne jönni. Úgy döntöttünk, hogy nem bérletezünk jövőre, és nagyon érdekes visszajelzés volt a pedagógusok részéről, hogy inkább azt mondták, hogy legyünk óvatosak, ne kezdjünk bele ilyen négyalkalmas bérletvásárlásba.
Papp Tímea: Ha már hozzáférés és elérhetőség: van egy Lázár Ervin Program, amelyiknek az az egyik fontos célja, hogy a kultúrához való hozzáférést növelje. Azok, akik esetleg nem ismerik, a főosztályvezető úr vázolná röviden, hogy miről van szó, kiket érint ez a program, egyáltalán mik a fő tartópillérei?
- Ragány Misa: A Lázár Ervin Program egy csodálatos kezdeményezés és világszinten is egyedülálló. 2019-ben indult el ez a program, évi öt és fél milliárd támogatást nyújt erre a kormány, és kiemelt együttműködő partner ebben a Klebelsberg Központ, akik gyakorlatilag a szervezésnek a nagy részét magukra vállalták. Ebben a programban az általános iskolák első-nyolcadik évfolyamából minden gyerek évente egyszer eljut egy előadó-művészeti produkció megtekintésére, vagy hozzá jut el a produkció adott esetben az oktatási intézményben. A bábszínházak közreműködésében elsősorban az első, illetve kiegészítésként a második évfolyamon számítunk, ahol szabadon lehet választani a pedagógusoknak az elérhető előadások közül.
Papp Tímea: Bocsánat, miért csak az első és második évfolyam?
- Ragány Misa: Az a döntés született, hogy pontosan meg van határozva és be van osztva, hogy milyen élmény, mi az a színházi élmény, ami a gyermek fejlődésén, illetve a Nemzeti alaptanterv eszközrendszerén keresztül éppen a legoptimálisabb és a legalkalmasabb arra, hogy ahhoz az előadó-művészeti élményhez jusson a tanuló. Nyilván a bábos előadások azok, amik elsősorban a legkisebbeknek szólnak.
Papp Tímea: Nem szeretnék kekeckedni, de mind a három bábszínház repertoárján találunk nyolc pluszos, tíz pluszos előadásokat is.
- Ragány Misa: Így van, ők egy másik előadó-művészeti szervezethez jutnak el.
Papp Tímea: Azért diszkriminatív, nem?
- Ragány Misa: Ez a szakmai döntés született, nem hiszem, hogy diszkriminatív lenne. Inkább azt kellene ebben észrevenni, hogy csodálatos dolog az, hogy az előadó-művészeti szféra minden szereplője lehetőséget kap arra, hogy ebbe a programba bekapcsolódjon, és csodálatos dolog az, hogy minden gyereknek van egy állami támogatása arra, hogy eljusson évente egyszer utazási költségtérítéssel, jegyvásárlásával együtt, ingyenesen megtekinteni egy előadást. 10-15-20 év múlva tudjuk felmérni, hogy mennyire sikerült nézővé vagy kultúrafogyasztóvá nevelni ezeket a fiatalokat, illetve majdan felnőtteket. A program leállításáig, tehát a pandémiás időszakban 2020 márciusáig közel ötvenezer gyerek jutott el bábszínházba a Lázár Ervin Program segítségével. Ez egy elég szép szám, és a tekintetben is megkönnyíti az intézményeknek a dolgát, hogy ezt nem kell szervezni, nem a klasszikus közönségszervezési munkát igényli, hanem csak egy egyeztetést az adott tankerületi központtal. Nagy öröm, hogy 2021 szeptemberétől, amennyiben a járványügyi helyzet ezt lehetővé teszi, újraindul a program. Az erre történő előzetes regisztráció már meg is történt, és bízunk benne, hogy ugyanilyen nagy sikerrel fog folytatódni a program. Ha csak az első évfolyamot nézzük, országos szinten ez kilencvenezer tanulót jelent, akiket gyakorlatilag beküldünk a bábszínházakba.
Papp Tímea: És hogyan választják ki ezeket a programokat, amik elérhetővé válnak a Lázár Ervin programban? Ki az a kuratórium, vagy mik azok a minőségbiztosítási lépcsők, azok a küszöbszintek, amiket teljesítve ebbe bele lehet kerülni?
- Ragány Misa: A Kréta felületen keresztül, ami a Klebelsberg Központ felülete, lehet regisztrálni az előadó-művészeti szervezeteknek, és megvannak azok a szempontok, amik az egész program indulásától kezdve alapelveknek számítanak, amit már részben említettem. A Nemzeti alaptantervhez való kapcsolódási pont, a nemzeti identitás erősítését célzó programok alapvető családi, emberi értékeket előtérbe helyező előadások, illetve szervezetek előadásait vártuk. És…
Papp Tímea: A pályázó intézmények részéről szükséges-e bármiféle szervezeti követelmény? Családi bábszínház pályázhat-e? Fontos-e, hogy legyen honlapja az intézménynek, amelyik pályázik? Ilyen típusú minőségbiztosítási pontok hogy vannak ebbe beépítve?
- Ragány Misa: Az elsődleges alapvetés, és ezért van a Pest Megyei Kormányhivatalnál az előadó-művészeti szervezetek hatósági nyilvántartása, hogy aki ebben szerepel, az az első körben már jelentkezhet. Nem szerettük volna azt sem kizárni, hogy előadó-művészettel régóta foglalkozó és szakmájában elismert egyéni vállalkozók adott esetben, ha tudnak olyan programot nyújtani, akár tantermi előadás keretében, ezért nekik is megadtuk a lehetőséget. Ez egy nagyon nagy lista, idén összesen 811 előadással regisztrált összesen 199 szervezet. A szakmai bizottság ezen egy szűrést végez, illetve végzett, de még folyamatban van, apró pontosításokkal.
Papp Tímea: Ebben a szakmai bizottságban kik a tagok? Az előadó-művészeti szervezetek képviselői, ha már gyerekekről van szó, akkor nyilván oktatási szakemberek, gyerekpszichológusok, kik azok, akik segítik a kiválasztást?
- Ragány Misa: Így van, pontosan. A Klebelsberg Központ képviselői, színházi szakemberek, gyermekpszichológusok, a szakmát jól ismerő és lefedő a kuratórium. És a pedagógusok azok, akik eldöntik. Több a kínálat, mint amilyen lefedettségre szükség van az egyes tankerületi központoknál, és a Kréta felületen megjelenik az adott tankerületi központokban, hogy milyen előadó-művészeti szervezetek és milyen előadások közül lehet választani az adott évfolyamon belül. A pedagógusokra van bízva, hogy ők mit választanak, tehát itt még van egy pici verseny is ezen túl, ami csúnyán fogalmazva a pedagógusok ízlésének, az ő megítélésüknek megfelelően piaci alapra helyezi egy picit ezt a történetet, de nagyon jó visszajelzéseket kaptunk idáig. A program kommunikációja még kidolgozás alatt volt, a tapasztalatok gyűjtése pedig folyamatban, amikor megállt a pandémia miatt, de közzé fogjuk tenni ezt a rengeteg pozitív visszajelzést, ami a gyerekek, a szülők, a pedagógusok, az előadó-művészeti szervezetek részéről érkezett, és bízunk benne, hogy ebből majd sikerül egy olyan szép kiadványt csinálni, vagy tanulmányt akár, amit a világ bármely pontjára büszkén küldhetünk el.
Papp Tímea: Nektek, mint előadó-művészeti szervezetnek, mi a tapasztalatotok a Lázár Ervin Programmal kapcsolatban?
Asbóth Anikó: Nagyon jók a tapasztalataink, hiszen valóban a programmal és annak a szervezésével kapcsolatban, ahogyan hallottuk főosztályvezető úrtól, nagyon jó kapcsolatok alakultak ki a tankerületi központokkal. Mi is feltettünk magunknak, illetve egymásnak kérdést, hogy miért csak az első osztály az első évben, illetve különböző jelzésekkel voltunk az államtitkárság felé is, hogy milyen változtatásokat javaslunk. Azon túl, hogy nagyon flottul ment, és a helyi beágyazottságunk, a jelenünk és múltunk predesztinál arra, hogy ismerjük a szereplőket nemcsak a városban, hanem a megyében is, tehát ők nagy-nagy örömmel várták a Lázár Ervin Programot, ahogy mi is, de volt gondunk is. Ami gondot okozott, az az, hogy számunkra azt írta elő a program, hogy az oktatási intézményben kell megtartanunk az előadásokat. Föltettünk a kérdéseket, hogy nem lehetne-e ezt a tankerületi központtal megbeszélni, mert értjük a szándékot, hogy a legkisebb helyekre is eljuthassanak bábelőadások, de ha a színházunkkal szemben ott van egy oktatási intézmény, sok értelme nincs annak, hogy átmenjünk, és a tornateremben vagy az aulában játsszunk, ahol nyilván nem lehet színházi körülményeket teremteni. De nagyon szerencsésen sikerült megoldani a tankerületi központokkal.
Papp Tímea: Ez a döntés akkor tankerületfüggő?
Asbóth Anikó: Volt egy kis tétovaság az elején, hogy ehhez ők mennyire járulhatnak hozzá vagy sem. Aztán kértünk különböző állásfoglalásokat, és amennyire tudom a kollégáktól, különböző volt a tankerületek viszonyulásában. Azok is nagyon jó megoldások voltak, hogy például egy Hajdúböszörmény nagyságú városnak van egy elég jó színházi körülményekkel rendelkező színházterme, és odahozták a gyerekeket. Nem a mi lustaságunkon múlik, hanem azon, hogy egy adott előadásnak megvannak a feltételei, és minél több feltételt tudunk biztosítani, annál jobb az előadás. Arról már nem is beszélve, amivel kezdted a beszélgetést: a gyerekek színházra való szocializációjában ez egy nagyon fontos szegmens. Az, hogy nem a saját tornatermében, aulájában néz meg egy előadást, hanem eljön, ott viselkedni kell, mik a viselkedési szabályok.
Papp Tímea: És egy bábszínházban ugyanúgy kell viselkedni, mint egy klasszikus kőszínházban, felnőtt színházban, városi színházban, nevezzük bárhogy, ott ugyanazok a szabályok érvényesek.
Asbóth Anikó: Pontosan, illetve az az élmény és az az összhatás, ami éri a gyerekeket egy színházban, nagyon más. És azt gondolom, hogy ezek nagyon fontos dolgok a színházi nevelésben is.
Markó Róbert: Amit Anikó is pedzegetett, hogy a művészeti szempont is azért rendkívül jelentős, hiszen egy tornateremben vagy egy aulában nem hozható létre az a színvonalú, technikai kvalitású művészeti élmény, ami egy színházban létrehozható. Azzal, hogy a program, most sarkítva fogalmazok, előírja azt, hogy az oktatási intézményben kell ezeket az előadásokat megvalósítani, ezzel tulajdonképpen a színházat arra ösztönzi, hogy kis technikai igényű, gyorsan építhető, gyorsan bontható, ne adj Isten kevésszereplős produkciókat hozzon létre. Ráadásul mi sem repertoárszínházként működünk, és bár nagy, húsz előadásos repertoárt tart fönn a Vaskakas Bábszínház az ovisoknak és kisiskolásoknak, de a bérletet mégiscsak tömbben játsszuk ki. A négy bemutatónk, ami egy évadban megszületik, mind szerepel a bérletben, ezért aztán létrejön egy olyan furcsaság, hogyha valaki nálunk bérletet vált, mondjuk annak a 9000 bérletesnek, aki a Vaskakas Bábszínházban bérletet szokott váltani békeévekben, kínálnunk kell egy ötödik előadást, hiszen ha a bérletes kínálatból kínálunk valamit a Lázár Ervin Programban, azt ő már kétszer látta. Azzal is rendszerszinten lehetne valamit kezdeni, hogy a bérlethez hogy viszonyul a Lázár Ervin-es bemutató vagy előadás. Egy száz éve hozzánk járó oktatási intézmény tette föl azt a kérdést, hogy benne föl sem merült, hogy a Lázár Ervinben külön regisztrál, merthogy ő négy bábszínházi előadást lát a bérletben, tehát azt gondolta, hogy ezzel most, ha csúnyán fogalmazom, ki van pipálva az ő színháziélmény-közvetítése abban az évadban vagy abban a tanévben. Hosszabb átgondolást igényel, de van-e arra mód, hogy valamiképpen a bérlet az összeházasítható legyen strukturálisan a Lázár Ervin Programban látott előadással?
Papp Tímea: Milyen szuper ez a beszélgetés, máris vannak ötletek finomhangolásra.
- Ragány Misa: Hát abszolút, sőt ez így természetes. Picit megijedek, amikor Anikó azt mondja, hogy gond. Ez nem feltétlenül gond, hanem az adott élethelyzet kiderülése miatti felmerülő új ötlet. Ez így sokkal szebb, és azt gondolom, hogy mind a Klebelsberg Központ, mind a tankerületi központok, mind a minisztérium nagyon rugalmasan kezelte ezeket a kérdéseket, hiszen egyéves előkészítő munka eredményezte, hogy létrejöhetett a Lázár Ervin Program. Rengeteg munkaóra, rengeteg ötlet, nagyon sokszor bementünk az erdőbe, aztán visszajöttünk, A, B, C, D verzió hogyan lehetséges, és utána született ez a döntés. Még egy évadot sem tudott végigmenni, tehát most, a következő meghirdetésnél a finomhangolásra nem tudtunk még törekedni, hanem csak arra, hogy induljon újra, és először fejeződjön be az előző az online pótlásokkal, amit szintén engedélyezett mind a KK, mind a minisztérium. Az volt a cél, hogy induljon újra egyáltalán az élet, ez a program, és utána lehet ezekre reagálni. Azt nem lehet leszabályozni, amit már más témában az elején említettem, hogy éppen az adott színház előtt van-e iskola vagy nincs, vagy pedig tényleg szükséges az, hogy egy ötven kilométerrel a világtól elzárt zsákfaluba kell-e valahogy eljutni. Van egy adott keret minden tankerületnél, abból finanszíroznia kell az utazást és a jegyvásárlást is. Előre lehetetlen megmondani, ezért nagy szabadkezet adtunk mind a színházaknak, mind a tankerületi központoknak, pedagógusoknak, és úgy látjuk, hogy pontosan ez a helyismeret, ez a sejtszinten történő egyeztetés az, ami a siker kulcsa, és szerintem sok örömet lehet ebben találni. Az szintén intézményvezetői felelősség és kreativitás, hogyan lehet úgy akár összekapcsolni a bérletessel, és aki többször szeretne elmenni színházba. Rengeteg kreatív megoldás van, és meg lehet találni mindenre a megoldást.
Papp Tímea: Edina, nálatok ez hogy működik?
Ellinger Edina: Egyelőre sehogy. Mi vagyunk az a bábszínház, aki nem vett részt eddig a Lázár Ervin Programban. A Budapest Bábszínház előadásai meglehetősen nagy apparátusúak. Vannak egészen pici előadásaink, ezek a csecsemő-előadások, de az nincs a programban, illetve még ovisoknak vannak olyan előadásaink, amik kisebb lélegzetvételűek. Az iskolásoknak szóló összes előadásunk olyan, ami nagy technikai igényű, nagy apparátusú, legyen az az Ország Lili Stúdióban, ami 100 fős, vagy a 400 fős színházteremben. Mivel meg volt határozva, hogy az elsősöknek az oktatási intézménybe kell kimenni a bábszínházaknak, megint oda jutottunk, hogy nincs ilyenünk. Viszont nem adtuk föl, és beadtuk a jelentkezésünket a 14 pluszos, azaz a nyolcadikos kategóriába, mert nagyon bízunk abban, hogy attól, hogy ma maga a báb szó nem szerepelt ott a nyolcadikosoknál, érvényes gyerekszínházi előadásokat hozunk létre, a tíz pluszos repertoárunk pedig nagyon szép. Mi most két előadásunkkal is pályáztunk, ebből az egyik Az ember tragédiája, amiről azt gondoljuk, hogy a nyolcadikosoknak egy nagyon fogyasztható előadás, ezt még Garas Dezső rendezte, és most éppen felújítjuk.
Papp Tímea: És már valamivel 100 előadás fölött jár.
Ellinger Edina: Igen, ez egy nagyon különleges előadás. És idén készült el a Helló, Héraklész című produkciónk, ami szintén kapcsolódik az általános iskolások tantervéhez, hiszen a görög világban mozog. Mi ezzel a két előadással pályáztunk, és kicsit félve hallgatom, de azért remélem, hogy attól, hogy ezek bábszínházban vannak, reméljük, mégis van remény.
- Ragány Misa: A nyolcadik évfolyamosoknál az egész országból mindenki Budapestre jön. Ők már elég nagyok, 13-14 évesek, és Budapesten néznek meg egy akár bábszínházi előadást. Emögött ez van.
Ellinger Edina: Reménykedünk akkor, hogy hátha jövőre mi is bekapcsolódhatunk, mert vágyva vágyjuk ezt a rendszert, amiről érdeklődéssel hallunk a kollégáktól.
Asbóth Anikó: Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy főosztályvezető úrtól megkérdezzem, hogy az óvoda miért maradt ki. Nagyon sok óvónő és óvodavezető sérelmezi, hogy jó lenne, ha nekik is lenne ez a lehetőség. Én meg is ígértem nekik, hogyha ezt valahol szóvá tehetem, akkor én ezt megkérdezem.
- Ragány Misa: Köszönjük szépen! Ez is a program sikerét bizonyítja, úgy gondolom. A Lázár Ervin Programot egy pilot program előzött meg, ahol próbáltuk szimulálni akkor még teljesen más gondolkodás mentén a megvalósítás lehetőségeit. A felsőoktatási intézményekkel is elindult egy pilot program, ahol kreditértékért cserébe látogathatnak kulturális intézményeket, nem feltétlenül csak előadó-művészeti szervezeteket, ez nyilván generálja egymást. Nagy álom lenne az, ha ez megkezdődne az oviban, folytatódna a középiskolában, majd pedig értékes kreditpontokat érne a felsőoktatásban is. Köszönjük a jelzést, és remélem, hogy erre lesz lehetőség.
Papp Tímea: Ha már kreditpontokról van szó, a pedagógusok továbbképzésében vannak gyűjtendő kreditpontok. A Lázár Ervin Programban a pedagógusok felkészítése mennyire jelenik meg? Azt tudom, hogy a bábszínházak maguk is készítenek ilyen segédanyagokat, de magában a programban a pedagógust célozva ez mennyire jelenik meg?
- Ragány Misa: Köszönjük a kérdést, és ez azért is fontos, hiszen amint említettem, a pedagógusoknak is nagy szerepe van ebben, hogy milyen előadásokat választanak. Nem tudom, hol tart a Nemzeti Művelődési Intézettel együttműködésben a megvalósítás, azt mennyire szakította meg a pandémia, de elindult már a második üteme a pedagógus-továbbképzésnek. Több száz pedagógus vesz részt ebben a programban, erre is nagy figyelmet fordítunk, hogy ez az ága is, a képzés is megtörténjen a pedagógusoknak.
Asbóth Anikó: Mi ebben benne voltunk a színház részéről, és valóban, a második kör is elindult. Én azt éltem meg a pedagógusokkal, hogy borzasztóan örültek neki, és nagyon sok visszacsatolás érkezett. És valóban voltak egyetemisták is köztük. Én például tarottam órát olyan egyetemistáknak, akik az orvosi egyetemről érkeztek. Meg is kérdeztem tőlük, mi a szöszt keresnek itt, de mondták, hogy ők nagyon szeretik a színházat, és még kreditpontot is kapnak érte, úgyhogy ők jöttek. És a négy napos eseményt a pedagógusok nagyon pozitívan élték meg, és én is úgy éltem meg a visszacsatolásokból, hogy nagy-nagy szükség van erre. Nemcsak azért, mert azok a pedagógusok, művelődésszervezők, pedagógusasszisztensek jöttek, akik közvetlenül a csoportokat hozzák, illetve közvetítik feléjük a különböző művészeti élményeket, valamilyen szinten felkészítik őket, illetve utókövetik az előadást, hanem azért is, mert így kaptak rálátást az egész országban működő előadó-művészeti szervezetekre. Ez a tájékozódást borzasztóan megsegítette, és nagyon pozitív megerősítés volt számukra ez a négy nap, amivel kiszakadhattak a maguk életéből, és egy más perspektívában nézhettek rá a színházakra.
Papp Tímea: A Déryné Program kinálatában is szerepelnek olyan előadások, amik tökéletesen alkalmasak ifjúsági előadásoknak is, sőt vannak bábelőadások is. Ezt ti konkurenciának érzitek-e?
Markó Róbert: Egyelőre azt gondolom, hogy azért nem, mert nem igazán tudott elindulni a pandémia miatt.
Papp Tímea: Akkor potenciális konkurenciának vagy veszélynek?
Markó Róbert: Nyilván igen. A konkurencia vagy veszély kapcsán kicsit az van bennem, amiről az előbb beszéltem, hogyha egy négy előadásos bérletet árulunk valamilyen áron, a mi esetünkben 4900 forintos bruttó áron, három előadásos bérletet ugyanígy, nagyobbaknak, és ezzel szemben kap egy csoport ingyen egy előadást a Lázár Ervin Programban vagy a Déryné Programban, vajon lesz-e bérletvásárlási kedv. Tudom: intézményvezetői kreativitás…
Papp Tímea: Anikó, te mit gondolsz erről?
Asbóth Anikó: Igen, igaza van Robinak, hogy a Déryné még nem tudott úgy beindulni, hogy ez valós kihívást jelentsen számunkra. Ennek a veszélye szerintem is megvan, hogy mondjam, az általános emberi hozzáállás oldaláról, meg még ha azt hozzátesszük azt, amit Edina mondott, hogy az emberek nagy részét megcsapkodta egzisztenciálisan a pandémia, akkor én annak a veszélyét látom, hogy mennyire lesznek bérlet- vagy jegyvásárlók, ha egyébként hozzáférhető ez a tartalom ingyen is. Érdekes kérdés, és fogalmam sincs, hogy mit hoz a jövő, ennek mi lesz a kifutása.
Papp Tímea: Nem feltétlenül ezeket a kieső bevételeket, hanem az egyéb kieső bevételeknek a kompenzációját, azt Önök hogyan tervezik?
- Ragány Misa: Pontosan milyen kieső bevételek?
Papp Tímea: Milyen kieső bevételeitek vannak?
Asbóth Anikó: A teljes bérletbevétel, ami erre az évad vonatkozik.
Papp Tímea: Például a többlettámogatási pályázatokba beépítenek-e kifejezetten erre a szférára vonatkozó lehetőségeket, ilyesmikre gondolok.
- Ragány Misa: Az államtitkár úr sokszor szokta hangsúlyozni, azt biztosan ti is hallottátok már többször, hogy ennek két oldala van. Az egyik az, hogy vannak kieső bevételek, ez természetszerű, de ugyanakkor vannak megtakarítások is, amik pontosan a csökkentett működésből adódnak. Illetve még egy nagyon fontos dolog. Amióta közös működtetési, színház-finanszírozási modell van, már második éve, gyakorlatilag mindegyik színház teljes biztonságban van mind az állami támogatás, mind az önkormányzati fenntartói támogatás tekintetében. Lehet, hogy most, ha a tao-rendszer lenne, és a jegybevételhez igazodna ez, nagyobb lenne a baj.
Papp Tímea: Mekkora lenne a baj tao-rendszerrel? Ti hogy érzitek?
Markó Róbert: Úgy is nagy, meg így is nagy.
Asbóth Anikó: Ha egyszer nincsen bérletbevétel, jegybevétel, annak a nyolcvan százaléka volt a tao, akkor így is, úgy is baj van. Főosztályvezető úrnak igaza van, hogy egyfajta biztonság létezik. De ez a biztonság sem jelenti azt – miután arról is beszéltünk, hogy a megtakarítási szint azért érdekes, hogy igaz, hogy kevesebbet költöttünk takarításra, beengedőkre és egy csomó mindenre, de a színházaink többségében mindenki úgy állt ehhez, hogy mentette, ami menthető. Mentettük az embereinket, és elláttuk más feladattal, online feladattal, tehát igazándiból az a megtakarítás, ami ezen az oldalon keletkezhetett, nem volt akkora, mint amekkora a kieső bevétel. Nálunk 50-60 millió körül van a kieső bevétel. Tehát így is, úgy is baj lett volna, ez igaz teljes egészében a tao vonatkozásában is, de az jelentős, mert mindenkinél másképp alakul, de a költségvetéseinkben 20-30 % körül van a saját bevételi aránya, ami jelentős kiesés.
- Ragány Misa: Igen, ez minden intézménynél teljesen máshogy alakul, tehát ezt generálisan nem lehet megmondani. Hogy a kérdésre válaszoljak, természetesen idén is elérhetőek az előadó-művészeti többlettámogatás tematikus pályázatai. Harminc kategóriában kerültek meghirdetésre, már le is zárult a beadási határidő. Ebből vannak speciális kategóriák, de rengeteg olyan kategória van, ami a bábszínházaknak elérhető, illetve kifejezetten kedvez a bábszínházaknak, és több olyan kategória is ismét rendelkezésre áll, amely tavaly bizony év közben a védekezés miatt úgy ítélték meg a felső döntéshozók, hogy nem annyira fontos, és inkább a járvány elleni védekezésre került átcsoportosításra. Ezek gyakorlatilag csorbítás nélkül, az eredetileg tervezett költségvetés mentén rendelkezésre állnak. Gondolok itt elsősorban a színházi eszközfejlesztési programra, ami sokaknak nagyon fájt, de valahol meg lehet érteni, hogy ez talán tényleg nem volt annyira fontos, viszont idén az is rendelkezésre áll. Nagyon fontos dolog hangsúlyozni, hogy az intézményfinanszírozás több lábon áll, több helyről ad biztonságot. Egy oldalról tekinthetjük intézményfinanszírozásnak magát a Lázár Ervin Programot is, ami ugye a jegyvásárlást, a közös működtetésű színházak esetében a garantált támogatást, és ezen túlmenően még az előadó-művészeti többlettámogatást segíti. Ki is gyűjtöttem, hogy a tavalyi évben a bábos szférára összesen 380 millió forint volt, ami kifejezetten a bábszínházaknak volt csak az előadó-művészeti többlettámogatásból. Remélem, hogy az intézményvezető kollegák is úgy érzik, hogy talán jobb a finanszírozási rendszer, vagy több a forrás, ami elérhető számukra is. Mi ezért dolgozunk.
Papp Tímea: Edina, ti elkezdtétek a bábfilmszínházat, ami olyan szempontból egyedülálló a bábszínházak között, hogy Robi, Anikó, ti ingyenes tartalmakat biztosítotok, sőt online premierjeitek is voltak ebben az évadban. Ti miért választottátok ezt, és milyen sikere van?
Ellinger Edina: Ez egy teljesen másfajta szemléletmód, mint amit az előbb Robi elmondott, és igazából megérne egy következő beszélgetést az ingyenes vagy a fizetős stream. Azért tettük le a fizetős stream mellett a voksunkat, mert úgy éreztük… De elkezdem az elejéről, az első hullámtól. Erre nem lehetett fölkészülni, váratlanul ért valamennyiünket. A Budapest Bábszínház, csakúgy, mint a Vaskakas, elkezdte az ingyenes streamelőadásokat. Ezek archív előadások voltak, és nem is arra készültek, hogy azért fizessenek az emberek. Nem feltétlen olyanok voltak a felvételek, bár igyekeztünk azokat kiválasztani, amik a jobb felvételek voltak, de azt gondolom, hogy olyanért nem ér pénzt kérni, ami nem arra készül. Viszont nem akartuk a gyerekeket, a felnőtteket bábszínház nélkül hagyni. Számunkra az teljesen rendben volt, hogy az első időszakban az archív előadásainkat ingyenesen közvetítettük. Akkor már lehetett érezni, hogy bizony a második hullám el fog érkezni, és mi úgy éreztük, hogy nem helyes az ingyenes stream. Fel tudunk készülni, találtunk egy nagyszerű csapatot. Jelen pillanatban egyébként éppen tévéjátékot forgatunk a Semmi című előadásunkból, amire már ezekből a pályázatokból nyertünk támogatást. Ugyanezzel a stábbal kezdtük felvenni hat kamerával az előadásainkat. Átgondoltuk, hogy ez milyen kiadással fog járni, és kalkuláltunk azzal, hogy milyen jegyárat lehet majd elkérni érte. Egy nagyon fontos szempont azon túl, hogy mi úgy éreztük, hogy ebben az esetben, amikor már föl lehetett készülni, a kultúrát, az előadást ne adjuk ingyen. Már nem éreztük helyesnek, azért, mert meg lehetett tenni, hogy olyan felvételeket készítünk, amiért pénzt lehet elkérni. A másik a szerzői jogdíjak kérdése. Nagyon-nagyon sok alkotó van körülöttünk, akiknek százalékok mennek az előadásokból. Tavasszal volt, akit személyesen én hívtam föl telefonon, volt, akinek ment az e-mail…
Papp Tímea: Akkor a szolidaritás működött.
Ellinger Edina: Igen, tavasszal is mindenkitől elkértük a beleegyezését az ingyen streamre, elképesztő energia ment bele. Most ősszel meg elképesztő energia ment bele a gazdasági részlegünktől és a jogászunktól, hogy 12 előadásból állhat a streamrepertoárunk. Erre nagyon büszkék vagyunk. Van egy-kettő, amit megtartottunk, hogy megmaradjon, mert nem tudtuk, hogy milyen lesz majd a nézettsége, meg nem is mindegyik alkalmas a streamre. Amiben egy nagyon pici báb van, nem feltétlenül jól működik kamerán, mert csak az ember keze látszik mögötte. Voltak ilyen észrevételeink abban, ahogy kiválasztottuk, hogy mit veszünk föl. Mind a 12 előadás teljesen tisztán megy, szerzői jogdíjjal, és százalékot kapnak utána a rendezők, a zeneszerzők, az írók. Mi ezt így éreztük helyesen.
Papp Tímea: Állandóan minden előadást el lehet érni, vagy meghatározott műsorrendben dolgoztok online is?
Ellinger Edina: Ugyanúgy működünk tulajdonképpen, mint amikor normálisan működünk, tehát minden hónapnak van egy streamműsora. A szervezés és a művészeti titkár ugyanúgy összedugják a fejüket és megpróbálják megnézni, mit kínáljunk. Péntekenként felnőtteknek szóló előadást rakunk föl, mert abból is elég szép a repertoárunk, és hétvégenként gyerekelőadás. A nézői igényeket figyelembe véve változtattunk, módosítottunk azon, meddig legyen elérhető az előadás.
Papp Tímea: Finomhangoltátok a rendszert.
Ellinger Edina: Tulajdonképpen finomhangoltuk, igen. Még nincs vége a streamidőszakunknak. És elkezdtük a csoportos streamet is, ami csodálatosan működik iskolásoknak, óvodásoknak. Van egy csoportos stream jegyárunk, amivel a szervezés csodásan tudott dolgozni. Mert az is fontos volt, hogy mindenkinek legyen munkája ebben az időszakban.
Papp Tímea: Ez a gyakorlatban azt tudja jelenteni, hogy ott ül egy osztálynyi gyerek a saját tantermében, és meg tudja nézni tévére, okostáblára vagy vetítővászonra kivetítve ezeket az előadásokat.
Ellinger Edina: És elküldik a fotókat utána a tanító nénik, én meg sírok a gépem előtt, amikor azt látom, hogy ott néznek bennünket. Olyan, mintha nem találkoznánk a nézőkkel, miközben ők igenis találkoznak velünk, csak ezt nem érzed, hiszen a stream másképp működik. Most a komment vagy a like a taps, vagy az e-mail, amiben megköszönik, vagy ezek a fényképek. Borzasztó egyébként, hogy a kommenteknek örül az ember. Az volt a tervünk, hogy ha nullszaldósak leszünk, tehát hogy amit kiadtunk a stream előadások árára, azt visszakapjuk a bevételből, mi elégedettek vagyunk. Van 12 csodálatos felvételünk, és úgy tűnik, ez összejön.
Markó Róbert: Nagyon hasonlóan indultunk. Amikor a legelején arról beszéltem, hogy vannak a pandémiának olyan hatásai, amit érdemes továbbvinni, akkor például ez egy olyan hatás volt. Minden bábszínház nagyjából ugyanazt csinálta, hogy a 10-12. bérletes előadást fölvettük egy előadásból a gyerekekkel, a nézőkkel. Annak ilyen szempontból gyakorlatilag nincs értelme, annak csak abból a szempontból van értelme, hogy archiválódjon az előadás a felújítópróbára. Mi is viszonylag hamar nekiálltunk ugyan nem hat, de négy kamerával fölvenni egy győri stábbal a repertoárunk nagy részét. Egyrészt a nagyon nagy érdeklődés, másrészt a lelkileg is nagyon fontos visszajelzések alapján gondoltunk arra, hogy viszonylag jól dotált színházként, amelyiknek az a feladata, hogy közszolgáltatást nyújtson egy olyan helyzetben, amikor valóban sokan vesztették el a munkájukat, valóban nem igazán jut pénz a kultúrára, vagy ha valahol meg kell húzni a nadrágszíjat, akkor az lehet, hogy erre a területre esik, tehát ezért gondoltuk azt, hogy ezeket a magas minőségű színházi felvételeket, hetente egy alkalommal, vasárnap, a normál matinéink időpontjában, délelőtt 11 órától éjfélig elérhetővé tesszük. A vasárnapi ingyenes előadások mellett pedig ugyanúgy értékesítjük csoportoknak, játszóhelyeknek pénzért az előadásainkat, illetve ezeket a felvételeket. Igyekeztünk megtalálni az egyensúlyt, hogy ingyen is adunk, meg nem ingyen is adunk. Mi a nullszaldónak a közelében sem leszünk éppen ebből kifolyólag, ugyanakkor viszont az erkölcsi ügy mellett, amit elmondtam, hogy a közszolgáltatás meg egyebek mellett fontos azt is mérlegelni, hogy az intézményvezetői feladatunk közül az volt az egyik legfontosabb az elmúlt másfél évben, hogy benne maradjunk a köztudatban. Hogy ne felejtsék el Győrben és környékén, hogy a Vaskakas Bábszínház minden vasárnap matinét játszik, és potenciális családi program, hogy bábszínházba megyünk el.
Asbóth Anikó: Hasonlókat tudok én is elmondani. Mi 45 évesek voltunk az előző évben, és mi is abból az alaphelyzetből indultunk ki, ahogy szokták mondani, hogyha cigány gyerekek hullnak az égből, vasárnap délelőtt, akkor is van előadás. Ha sehol nem jelenik meg hirdetés, akkor is ott van nálunk a bábszínházban 200 néző és bábelőadást akar nézni. Abból indultunk ki, hogy a jelenlét nagyon fontos, illetve arra jöttünk rá mi is, hogy az archív felvételeknek csak a töredéke alkalmas arra, hogy ezért pénzt kérjünk, hiszen ezek archiválásra készültek és nem többkamerás felvételek. Mi azt próbáltuk végiggondolni, hogyan segíthetünk az otthon lévő családoknak. És akkor kitaláltuk azt, hogy csináljunk önmagunkból, a saját tartalmainkból olyan dolgokat, amivel az otthonlétet meg tudjuk segíteni. Ezért született különböző történetekre az ovisoknak mozgás, vagy azokat az előadásokat, amik nem volt az archiválás minősége miatt levetíthetők, fotókkal meséltünk el, vagy dalokat tanítottunk a gyerekeknek. Az volt a fókusza ennek a gondolkodásnak, hogy az otthon lévő családokat hogyan tudjuk egy kicsit a szobában megmozdítani, és hogyan tudunk nekik színházi élményt adni. Van egy nagyon speciális rendszerünk, amit játszószínháznak nevezünk, Láposi Terka vezetésével, ahol dramatikus játékok, kézműves foglalkozások is társulnak az előadásokhoz.
Papp Tímea: Ezt hogy tudtátok átadni a képernyőn?
Asbóth Anikó: Nagyszerűen. Annak a fázisait, hogy hogy lehet árnyjátékot játszani otthon, megcsinálták a kollégák. Rengeteg olyan kreativitás jött ki belőlük, amit nem is feltételeztem róluk. De én azért egy másik nemzedék vagyok, és nem gondoltam, miket tudnak ezek vágni és alászerkeszteni, és röpködtek az ilyen programmal meg az olyan programmal, tehát kiderült, hogy mennyi minden van a tarsolyban. Persze arra is rájöttünk, mennyi mindent nem tudunk, és hogy ez mennyire más műfaj, hiszen ez alapvetően egy filmes műfaj. Nagyon sok tanulsága volt ennek, és ez volt az a plusz, amit bele tudtunk venni. Mi is úgy voltunk vele, hogy a keleti végeken, főleg Győrhöz és Budapesthez képest, az egzisztenciális helyzetek helyből rosszabbak, tehát kevésbé keresnek jól az emberek, és mi meg azt nem éreztük akkor, hogy is mondjam, korrektnek. Elkezdtem én is számolni, ha kifizetjük a jogdíjakat, a felvétel költségeit – és teljesen igazad van Edina –, ha nullára kijövünk, akkor már jók vagyunk. Mi ebbe a fázisba az előző év őszén jutottunk el, és összesen három olyan előadás volt, amit ily módon streameltünk. Ez egy más helyzetet jelentett. Mindig azt vártuk, hogy úgyis vége lesz mindjárt, aztán az Istennek nem akart vége lenni ennek a pandémiának. Arra viszont nagyon jó volt valóban, hogy a streamelés technikájával egyáltalán megismerkedtünk, és egy kicsit belekóstoltunk abba, hogy is működik. Nagyon sok pozitív műfaji tapasztalása van, hogy nem bábfilmet csinálunk, hanem felveszünk egy előadást, azzal…
Markó Róbert: … tévéjátékot csináltok.
Asbóth Anikó: Tévéjátékot csinálunk, igen. Nagyon sok tanulság volt, de mi ezeket a szempontokat egybevéve választottuk azt a megoldást, hogy nem szálltunk be a fizetéses rendszerbe.
Markó Róbert: Egy nagyon-nagyon rövidet hadd mondjak. Azt lehetett érezni ’20 március után, hogyan hígul a kínálat. Tehát hogyan lesz abból, hogy játszik a BB, a Vojtina meg játszunk mi, az, hogy két nagyon ambiciózus, ámbár előadó-művészeti tevékenységgel meg nem áldott lelkes nagymama összever két fakanalat, és azt a néző, aki nem színházi szakember, ugyanúgy bábszínháznak értelmezi, mint ahogy a Vojtina, a BB vagy a mi előadásainkat is. Ebből a szempontból fontos volt az, hogy legyen elérhető ingyenesen olyan bábszínházi előadás, ami valóban jelenleg a kortárs bábszínház.
Asbóth Anikó: És még egyet. Azt is lehetett érezni a nézettségekben, hogy mára már borzasztóan elfáradt a dolog, mindenkinek tele van a hócipője az online-nal. És erre is nagyon sokféle visszajelzés érkezik. Mondom a nézettségeken túl is, hogy elég, a színház igazándiból embertől embernek szóló.
Papp Tímea: Az kiderült, hogy a bábosok egy nagyon kreatív szakma, a kreativitást pedig érdemes és fontos díjazni. Egyetlen dedikált középdíjatok van, a Blattner-díj, ami ráadásul egy nagyon fiatal díj, mert 2002-ben adták át először. Sokáig évente két alkotó kaphatta, és egy ideje már kétévente kaphatja egy alkotó, amit idén megosztva kapott Orosz Klaudia, illetve Fabók Mariann. Terveződik-e esetleg ennek a felülvizsgálata a minisztériumilag? Hiszen így tulajdonképpen generációk maradnak ki az elismerésből, és bár kicsi szakma, de pont ebben a díjban nagyon nagy adósságokkal küzd?
- Ragány Misa: Ez egy nagyon nehéz kérdés, és lehet érvelni pro és kontra is ellene. Természetesen rengeteg olyan alkotó van, aki díjra érdemes lenne, másik oldalról pedig a presztízsét növeli, hogyha kevesebben kapják meg. Valóban érzékelhető volt, hogy az elmúlt x év során rengeteg olyan művész gyülemlett fel úgymond csúnya szóval, aki alkalmas arra, hogy valamilyen díjban részesüljön.
Papp Tímea: Hiszen a középdíjak jellemzően a fiatal alkotók első díját jelenti.
- Ragány Misa: Igen, hát ez megint ilyen szokásjog, és ennek az eltorzulása is, ha történik ilyen folyamat. Az is szokásjog, tehát igazából ez nincs leírva sehova, csak úgy van benne a köztudatban. Ebből a szempontból volt egy fellélegzés 2019-ben, amikor minden díj meg lett duplázva, illetve azok a díjak, amik csak vagy páros vagy páratlan években adhatóak, abban az évben ki lettek osztva. Ennyit tudtunk egyelőre elérni, de ezzel kapcsolatban is folyamatosan kapjuk és kérjük és várjuk örömmel a jelzéseket. Ha nekünk van elég muníció ahhoz, és jól alá tudjuk támasztani, hogy erre szükség van, vagy ne adj isten, új díjakra van szükség, vagy a meglévők átstrukturálására van szükség, akkor természetesen fogunk ez ügyben intézkedéseket tenni. Ennek vannak más aspektusai is, mindenkiben más a motiváció, hogy miért szeretné ezt. Nem feltétlenül az egyszeri juttatás, ami a díjjal jár, hanem utána az MMA-nyugdíjsegély, tehát ennek több oldala van, és mindenkit más motivál, de való igaz, hogy például…
Papp Tímea: Nyilván ebben az életkor is benne van.
- Ragány Misa: Így van, de lehet, hogy valaki már annyira előrelátó, hogy már fiatalon is motiválja.
Papp Tímea: És az önkéntes nyugdíjpénztárak helyett inkább a Blattner- meg a Jászai-díjra bazíroz. Mindenesetre maradhatunk optimisták a jövőben, hogy önök ezekre gondolhassanak.
- Ragány Misa: Egyébként a Blattnerben annyira nagyon nagy túlzott felterjesztés nincsen. Tehát a Jászai…
Papp Tímea: Anikó, mint Bábművészek Szövetségének elnöke, ezt meg tudod erősíteni?
Asbóth Anikó: Igen, és én biztatásként éltem meg azt, hogy a legutóbbi Blattner-kuratóriumban benne voltam, illetve már egy korábbi kuratóriumban is, és azt hallottam a minisztérium képviseletében, hogy a témával magával foglalkoznak, és van remény. Én is úgy látom, hogy középdíjra lenne szükség, hogy a fiatal alkotókat is lehessen díjazni, és ami nagyon fontos, hogy aki az alkotói korszakának éppen egy nagyon jelentős szakaszát éli, az visszaigazolást, visszacsatolást kapjon erről. Nagyon fontosnak gondolnám, és ne csak a kétévente, ami ily módon már átment életműdíjba, mert tulajdonképpen életműveket díjazunk már…
Papp Tímea: Hiszen a kiváló és az érdemes művészek esetében nem nagyon találunk bábosokat, és akkor még eufemisztikusan fogalmaztam.
Asbóth Anikó: Igen, tehát a középdíjak számát lehetne talán emelni, és abban valamilyen kvóta, rendszer szerint a bábos fiatalokat és olyan teljesítményeket lehetne díjazni. Én ennek a hiányát érzem nagyon erősnek, illetve azt is valóban, hogy ahogy fogalmazott főosztályvezető úr, hogy annyira feltorlódnak ily módon az arra valóban az életművük alapján jogosultak, és mindenképpen indokolt lenne az évenkénti egy díjnak az átadása. Sok tartozásunk van már így is, ami ily módon az utóbbi 5-10 évben feltorlódott.
- Ragány Misa: Ez alapvetően biztos, hogy így van, ezzel nem tudok vitatkozni.
Asbóth Anikó: Köszönjük szépen.
Papp Tímea: Köszönjük szépen a résztvevőknek, és köszönjük szépen Önöknek, hamarosan pedig következik a színművészeti felsőoktatásról szóló beszélgetés, tíz perc múlva, úgyhogy jöjjenek vissza hozzánk. Köszönjük szépen!