Konferencia-felhívás: Simándy József és a háború utáni magyar operajátszás aranykorszaka

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelyén, a Bajor Gizi Színészmúzeumban Simándy József operaénekes születésének százéves jubileuma alkalmából Háromszázezer magas Cé – Simándy100 címmel időszaki kiállítással emlékezik a művészre.

A tárlat 2016. szeptember 18-án nyílt meg és 2017. március 5-én, a művész halálának 20. évfordulóján zárul.

A kiállításhoz kapcsolódóan az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet konferenciát szervez zenetörténettel, zenekritikával, színház- és művelődéstörténettel foglalkozó (BA, MA vagy PhD képzésben résztvevő) egyetemi hallgatók és fiatal kutatók számára.

Időpont: 2017. március 3. (péntek)

Helyszín: Bajor Gizi Színészmúzeum (1124 Budapest, Stromfeld Aurél út 16.)

A konferencia középpontjában az 1945 utáni magyar operajátszás több szempontból is izgalmas periódusa áll, egy olyan korszak, amelynek emblematikus alakja volt Simándy József. Így várunk Simándy József pályáját a kritikai recepció tükrében bemutató, főként az operaházi korszakra (1940-1980) koncentráló előadásokat.

Állhat a vizsgálat fókuszában az is, hogy ki határozza meg az operák színrevitelét az említett 40 év során. (A szerzőé, a rendezőé vagy az előadóé az operaszínpad ebben az időszakban?) Mindez értelmezhető tágabb kontextusban is: hogyan érvényesülnek a politika diktálta kötelezettségek az 1945 utáni operaműsorban? Milyen körülmények között jött létre az 1953-as legendás Bánk bán-előadás?

Szívesen fogadjuk konferenciánkon az elődök, illetve a kortársak (énekesi) pályájának bemutatását. A korszakot meghatározó Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv életműve – a rendezés és a színpadkép átalakulása az 1960-as évektől kezdődően – is érdekes témája lehet az előadóknak. Hogyan hat a kor operai színrevitelére a Nádasdy-Oláh-örökség?

A Simándy József által énekelt operák (pl. Verdi: Otello és Traviata, Erkel Ferenc: Bánk bán, Puccini: Tosca) és az ezek alapjául szolgáló irodalmi művek (pl. Shakespeare: Othello, Dumas: A kaméliás hölgy, Katona József: Bánk bán, Sardou: La Tosca) összehasonlítása szintén izgalmas előadások alapjául szolgálhat.

A konferencia célja, hogy fórumot teremtsen a háború utáni magyar operakultúra jellegzetességének, történetének bemutatására.

A maximum 20 perces előadások, egymást követő szekcióban (délelőtt és délután) hangoznak majd el. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet honlapján az elhangzott előadások írott változatából szerkesztett válogatást közlünk.

A konferenciára az előadó elérhetőségeinek (név, e-mail cím, telefonszám, intézmény) megküldésével és a tervezett előadások absztraktjával (2000 leütés) lehet jelentkezni.

Az absztraktok és a jelentkezés beérkezésének határideje: 2017. január 9.

A jelentkezéseket fogadja:

Takács Ágnes
takacs.agnes@oszmi.hu
+36-1-375-11-84/106