2015. szeptember 21-én, szerdán a Magyar Színházi Társaság beszélgetést rendezett a POSZT-ról. Az eseményt az idei fesztivál előtt, alatt és után kialakult helyzet indokolta. Úgy gondoltuk, a nyár elmúltával lehetőséget adunk mindenkinek, hogy elmondhassa véleményét, javaslatait.
Jó apropó volt erre a Színház folyóirat szeptemberi számában megjelent körkérdés és az arra adott válaszok a magyar színházi és kulturális élet prominenseitől. De ezek csak leírt gondolatok, nem párbeszéd. Ennek a lehetőségét kívántuk mindenki számára megadni.
Köszönjük a Színház szerkesztőségének, hogy rendelkezésünkre bocsátotta nem csupán a már megjelent, hanem az októberi szám erre vonatkozó részét is, amiket honlapunkra feltettünk. És köszönjük a Centrál Színháznak, hogy teret adott a találkozásnak.
Csizmadia Tibor, a Színházi Társaság elnöke bevezetőjében a fentiekkel indokolta az összejövetelt, s a legfontosabb megoldandó problémának azt nevezte, hogyan lehet a politikától megszabadítani a POSZT-ot.
Lévai Balázs, a beszélgetés moderátora, elmondta, hogy a Társaság felkérte Mácsai Pált, Bérczes Lászlót és Sándor L. Istvánt, hogy fejtsék ki véleményüket. Sajnos Mácsai és Bérczes nem tudott eljönni, de mindketten leírták gondolataikat. Mácsai Pál nagyjából ugyanazt, ami a Színházban is olvasható, Bérczes László levelét Felföldi Anikó olvasta fel:
„…Az a kiindulópontom, hogy a javaslatoknak több fokozata van.
I. Fokozat
Évenkénti színházi találkozóra szükség van…, A fesztivál színhelye Pécs maradjon… A fesztiválból ki kell szivattyúzni a politikát…a POSzT tulajdonosi szerkezetében alapvető változást ajánlatos elérni, és Pécs önkormányzatát egyedüli tulajdonosként megnevezni.
II. Fokozat
Pécs önkormányzata jelölje ki az új fesztivál művészeti igazgatóját…
III. Fokozat
[A művészeti igazgató] minden döntése előtt konzultáljon a színházi szervezetekkel… fogalmazza meg a megújuló fesztivál célját.
IV. Fokozat
…van egy tulajdonos, Pécs, van egy művészeti igazgató, van célja a fesztiválnak…. magáról a fesztiválról még semmi konkrétumot nem tudunk:
– Mikor induljon az új rendszer?
– Hogyan biztosítsuk a fesztivál nemzetközi jellegét?
– Legyen-e válogatás, és ha igen, ki(k) válogasson-válogassanak?
– Legyen-e – és ha igen, milyen legyen az OFF-program?
– Legyenek-e díjak, ebből következően legyen-e zsűri?”
Sándor L. István röviden vázolta saját nézeteit. Szerinte a POSZT nem beteg, a betegség a közhangulatban létezik.
Válaszolni kell néhány lényeges kérdésre: Kell-e hogy a POSZT az egész szakmai fesztiválja legyen, el kell dönteni, hogy a meghasadtság politikai vagy esztétikai értelemben értendő. el kell dönteni, hogy a fesztivál színház népszerűsítő, szakmai jellegű, vagy esetleg elsősorban a pécsi nézőknek készül. Ha szakmai, akkor mit tud nyújtani a szakmának? Olyan, hogy legjobb előadások, az nem létezik.
A kérdés az, hogy vannak-e érvényes válogatói szempontok érvényes kérdésekkel. A szellemi pezsgés a fontos, s eldöntendő, hogy egy „nemzeti” fesztiválról beszélünk-e (nem országos, hiszen határon túli előadások is vannak), vagy pedig több kisebb fesztiválról. Nem a pécsi önkormányzat tud lépni a politikamentesség érdekében, ezt a két Társaságnak kell megtennie.
[Bérczes László teljes levele a honlapon olvasható, Sándor L. István teljes hozzászólása a beszélgetés hangfelvételén hallható]
A Pécsi Önkormányzat képviseletében Nagy Anna megismételte a város ismert álláspontját, hogy nem kíván szakmai kérdésekbe beleszólni, és mindenképpen az a céljuk, hogy a POSZT Pécsett maradjon.
Lőrinc Kati 2011-ben válogatott többedmagával, amikor megjelent a színen a Teátrumi Társaság. Szerinte a politikai és esztétikai kérdés nehezen választhatók szét. S abban az évben bizony meghatározódtak kritériumok, hogy mindenki egyformán legyen képviselve,.s ajánlott volt az is, hogy bizonyos műfajok ne jelenjenek meg, mert van saját fesztiváljuk (gyerekelőadások, báb, tánc).
Béres Attila Jordán Tamás korábbi gondolatait ismételte meg, hogy a két társaság egyezzen meg öt művészben, akik kiválasztják a válogatót, aki – vagy akik – nem civilek, hanem hivatásos színházbajárók, azaz kritikusok. Szerinte a fiatalokban lehet bízni, mert belőlük kiszívódott a politika.
Komáromi György szerint a POSZT-ot a hazai fesztiválstruktúra egészében kell nézni, hiszen sok kisebb tematikus színházi fesztivál is létezik (Deszka, Vidor, stb). És nem szabad elfeledkezni arról, hogy a POSZT nem csupán a versenyprogramból áll, hanem igen nagy szerepet játszik az OFF is. Szerinte a mostani brainstormingokon meg kell próbálni definiálni a fesztivált, s a vezetésre pedig nyilvános pályázatot kell kiírni, ahol a pályázók lefektetik szakmai és üzleti tervüket, s döntsön a két társaság által felkért grémium, de állandóan biztosítani kell a nyilvánosságot.
Márta István elmondta, hogy az egész fesztivál élet frusztrált, ugyanakkor a következő lépeseknél nem szabad elfeledkezni arról, hogy a hatékony lebonyolításhoz szigorúan betartott határidőkre van szükség, és a következő fesztivált nézve máris időzavarban vagyunk.
Sándor L. István felvetette azt a lehetőséget, hogy térjünk vissza a vándorfesztiválokhoz, s a potenciális fogadószínházak számára is legyen pályázat. Kentaur elmondta, hogy ez a gondolat már korábban is felmerült, s ezt a pécsi színház adottságai és műszaki állapota is indokolnák. Lehet az is, hogy mostanra a pécsiek is belefáradtak.
Nagy Anna erre válaszul feltette azt a kérdést, hogy vajon az-e a POSZT betegségének az oka, hogy Pécsett rendezik?
Hogy mindezekről hogyan vélekedik a két társaság, először Csizmadia Tibor felelt. Elmondta, hogy igen könnyű minden kérdést politikaivá tenni. A két társaság folyamatosan egyeztet, s a cél mindig egy: meg kell egyezni. S ehhez kompromisszumokat is kell kötni.
A Színházi Társaságnak az az érdeke, hogy a fesztivál az egész szakmát reprezentálja. A Társaságban nagyon sok tapasztalat halmozódott fel, s ezekhez fel kell használni a különböző újító javaslatokat. A döntések meghozatalánál sok mindent meg lehet tenni, egyet nem: bojkottálni. Mert az az egész szakmára üt vissza.
Szabó Ágnes, a Teátrumi Társaság alelnöke szerint naivitás azt gondolni, hogy le lehet válni a politikáról, hiszen a pénzt a politika adja. Ő is támogatja, hogy pályázati úton legyen betöltve az ügyvezetői poszt. Felvetette, hogy a szakma szempontjából igazából csak a versenyprogram számít, az OFF-ot nemigen látogatja, s annak nincs szakmai visszhangja sem.
Ezután többen érintették a pályáztatás és a válogatás kérdését. Ha valaki pályázik a művészeti vezető posztjára, akkor abban le kell írnia azt is, hogyan, kivel, vagy kikkel képzeli el a válogatást, s ha kinevezték, akkor a leírt program megvalósításába a tulajdonosok már nem szólhatnak bele.
Újabb téma volt a nemzetköziség kérdése, ami több írásban is felmerült.
Csizmadia szerint ez jelenleg azért is nehezen elképzelhető, mert maga a versenyprogram, megszervezése, lebonyolítása is komoly logisztikai teljesítmény, s a tíz napba, amely nehezen bővíthető, már nem fér bele külföldi előadás meghívása.
Többen említették a pénzkérdést. Jelenleg mindig az utolsó pillanatban derül ki, hogy mennyi pénzzel is gazdálkodik az adott évben a fesztivál. A város anyagi hozzájárulása minden évben időben kiderül, s ezért csak köszönet illeti, a központi támogatás azonban néha még a fesztivál időtartama közben is változhat, s az idén sem érkezett még meg a teljes megígért támogatás.
Máté Péter felhívta a figyelmet arra, tudnunk kell, mit is jelent igazán a POSZT: a versenyprogramot, vagy a fő(verseny) programot és az OFF-ot együtt, mert ez a két eltérő tartalom a beszélgetésben most keveredik.
Hosszas vita alakult ki azon is, hogy kell-e zsűri. Hiszen maga az a tény, hogy valaki bekerült a versenyprogramba, már önmagában rangot jelent. Különböző példák sorolódtak fel külföldről, hol van zsűri, hol nincs, hol milyen a fesztivál szervezése, a válogatás.
Lakos Anna hosszan sorolta a fesztiválokat: Avignon, Tampere, Dialog Fesztivál, stb. Mindenhol más-más a módszer, egy dolog megegyezik: amikor kinevezik a művészeti vezetőt, vagy vezetést egy adott időszakra, azoknak van egy elfogadott koncepciója és pontosan ismerik az arra az időszakra vonatkozó támogatást. Sajnos ez nálunk jelenleg elképzelhetetlen. S ha azt akarjuk, hogy nálunk külföldi előadások jelenjenek meg a POSZT-on, akkor azokat 1-2 évvel korábban meg kell hívni.
Csóti József elmondta, hogy ez nálunk, amíg éves költségvetési rendszer létezik, illuzórikus. Fontosabb, hogy a két Társaság vezetősége tisztázta-e a tavaszi problémákat, sikerült-e megoldást találni. Nagyon fontos szerinte, hogy a versenyprogramba csak konszenzusos döntéssel lehessen bejutni. Tisztázni kell a játékszabályokat, és minden apró pontot írásba kell foglalni. Csak így lehet továbblépni.
Hegedűs D. Géza szerint, ha a Forma 1-nél lehet öt éves támogatási szerződést kötni, akkor talán a POSZT esetében is meg kellene ezt próbálni. A művészetben nem hisz a versenyben. Azt javasolja, hogy a kritikusok válogassanak úgy, ahogy a kritikus díjat is eldöntik: utaztassa őket a 2 társaság és szavazzanak a versenyprogram résztvevőire írásban.
Keszég László szerint a kritikusok nem utaznak, csak ha a fogadó színház utaztatja őket. Az egy válogató a helyes megoldás. Sajnos a mai világban mindenki elveszítette a z „ártatlanságát”, ezért mindent írásban kell rögzíteni, azt is, ami eddig közmegegyezéses evidencia volt.
Zárásként Csizmadia Tibor elmondta, hogy az idei POSZT kényszermegoldások halmaza volt. Meg kellett állapodni, de nem lehet minden áron konszenzust kötni, mert az a színvonal és az alapelvek (részleges?) feladásához vezet. Ki kell értékelni minden ötletet, javaslatot. Fel kell állítani egy hosszú és egy rövid távú tervet. Legalább két ütemre van szükség. Egy biztos: a POSZT-nak a művészetről kell szólnia.
Lévai Balázs megköszönte a részvételt és az elhangzott gondolatokat.
A Magyar Színházi Társaság is köszönetet mond mindenkinek, aki úgy érezte, a POSZT kérdése fontosabb a mindennapi harcainknál, a megosztottságnál és ezért vette a fáradtságot, s eljött, és elmondta véleményét, vitatkozott azokkal, akik másként gondolkodnak ugyanerről.
Mindenről, ami POSZT ügyben történik, tájékoztatjuk a nyilvánosságot.
És várunk minden véleményt!