2006. június 23. 15 óra, Rátkai Klub
Résztvevők: Babarczy László, Iglódi István, Korcsmáros György, Novák János, Harsányi Sulyom László, Megyeri László, Wettstein Tibor, Lázár Egon, Rácz Attila, Bodolay Géza, Mácsai Pál, Halasi Imre, Csizmadia Tibor, Szilágyi Tibor, Székhelyi József, Jordán Tamás, Tasnádi Csaba, Szurdi Miklós, Szikora János, Kosztolánczi Gábor.
Mácsai Pál tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy néhány színigazgató azért ült össze, mert úgy érezték, hogy a Színházi Társaság, amely ernyőszervezet, a különböző szakmai szervezetek tagsága miatt nem tudja kellőképpen és hatékonyan képviselni a színházaknak, mint intézményeknek érdekeit.
Felmerült, hogy az igazgatók egy szervezetet hozzanak létre, amely munkaadói testületként léphetne fel az érdekegyeztetői tanácsban. De ezt szerintük a Társaság keretén belül kellene megtenni.
Babarczy László kiemelte, hogy ne legyen a jelenlegihez hasonló külön vidéki és budapesti igazgatói szekció, hanem közösen lépjünk fel, az sokkal hatékonyabb. Javasolni kell a miniszternek, hogy hívja össze a színházi tanácsot.
Felmerült ismét, hogy szükség van egy kulturális kerettörvényre, azon belül is egy színházi törvényre, valamint a kollektív szerződés megkötésére.
Mindenképpen módosítani kell a Társaság alapszabályát – amin már dolgoznak – amelyben át kell alakítani a Társaság szerkezetét. Szükség van egy tekintélyes személyre, aki a szakmát képviselni tudja a hatalom felé.
Jordán Tamás szerint az MSZT működése felhígult, aminek nagyrészben az érdektelenség az oka. Egyesek saját érdekükben eljárnak a miniszternél, de most az a fontos, hogy közösen képviseljük a színházakat.
Ezért a jelenlévők úgy döntöttek, hogy összeállítanak egy delegációt, melynek tagjai Babarczy László, Bálint András, Halasi Imre.
Jordán Tamás és Zsámbéki Gábor, akik tárgyalnak a miniszterrel a következő témákban: munkajog, színházfinanszírozás, folyamatos konzultáció.
Hosszas vita folyt a szerződtetésekről, a moratórium lejárta miatt fennálló problémákról. A közalkalmazottakká való visszaállítás több problémát vet fel.
Egyrészt nincs elegendő pénz arra, hogy a színészek annyi pénzt kapjanak kézhez, mint eddig, másrészt az önkormányzatok nem adnak elegendő státuszt. Az ekho még valamilyen megoldást jelenthet, de ez csak a színész beleegyezésével történhet.
Ráadásul fennáll annak a veszélye, hogy mivel ez nem EU kompatibilis, előbb, vagy utóbb ezt is el fogják törölni. Voltak már olyan színházak, ahová kiszállt a munkaügyi felügyelet, s bírságoltak is, de általános, mindenkire vonatkozó előírást adni nem tudtak.
Ez is feladata lenne a kijelölt bizottságnak, hogy egységes álláspontot szerezzen meg a színházakra.
Az összegyűltek, megegyeztek abban, hogy az igazgatók – vidékiek és budapestiek egyaránt – összefognak, s a Színházi Társaság szekciójaként lépnek fel a színházak érdekeiért.