Emlékeztető a Magyar Színházi Társaság elnökségének összejöveteléről
2017. március 6. 15.00 óra
Résztvevők: Asbóth Anikó, Imely Zoltán, Keszég László, Lőrinczy György, Orbán Eszter, Takács Kati, Zeke Edit, Vajda Márta
Meghívott vendég Prőhle Gergely, a PIM főigazgatója
Vajda M. köszöntötte Prőhle Gergelyt, a PIM főigazgatóját. Meghívásunk oka, hogy február elsejétől az OSZMI és a Bajor Gizi Múzeum is teljes mértékben a PIM tagintézményévé vált.
Röviden ismertette a Színházi Társaság felépítését, s hangsúlyozta, az OSZMI egyrészt tagunk, másrészt az egyik legfontosabb színházi háttérintézmény, a Bajor Gizi Múzeummal együtt. Tartunk ott rendezvényeket, használjuk az archívumot, s nem egy hagyaték került már közvetítésünkkel oda.
Prőhle Gergely elmondta, hogy a Károlyi Palotán kívül számos más intézmény is tartozik hozzájuk Budapesten és vidéken egyaránt (Kassák Múzeum, Kazinczy Múzeum, emlékházak (Jókai, Ady, stb.) mesemúzeum – stb.
Sajnos mind a Krisztina körúti épület, mind a Bajor Gizi Múzeum elég rossz állapotban van, felújításra szorulnak, a Bajorban komoly munkálatokat igényel maga a kert rendbehozatala is.
Problémák vannak az egyes gyűjtemények állapotával is, átgondolásra, modernizálásra szorulnak. Keresik a lehetőségét, hogy az összezsúfolt gyűjteményi anyagok jobb helyzetbe kerülhessenek.
A múzeumnak igen alacsony a látogatószáma, ezen szeretnének változtatni, főleg a múzeumpedagógiai vonal erősítésével; rendezvényeket is lehetne tartani mind az épületben, mind a kertben. Lemaradás van a digitalizálással is, azt is szakemberekkel kell végeztetni.
A jelenlévők elmondták, hogy az intézmény a mindennapos munka része, és profilját tekintve így is kell maradjon.
Számos aktuális kérdés van – a bábtárral kapcsolatosan például, Asbóth Anikó konstruktív együttműködést szeretne, mivel Debrecenben a Korngut-Kemény Alapítvánnyal együtt bábmúzeum létesül a Vojtina Bábszínház felett. Az OSZMI-val együttműködve szeretnének a debreceni MODEM-ben novemberben Blattner Géza kiállítást rendezni.
Most úgy tűnik, nem tud az intézmény lépést tartani a nemzetközi tendenciákkal – korábban minden külföldi szaklapot járattak és hagyományosan az intézet profiljába tartozott szakkiadványok megjelentetése is. (Korszerű színház sorozat, egyéb szakkönyvek).
Fel kellene újítani azt a hagyományt, hogy minden színház kötelezően eljuttassa az anyagait az egyes bemutatókkal kapcsolatban. Jelenleg ez csak a nem kiemelt és nem nemzeti intézmények esetében működik: ők csak akkor pályázhatnak, ha igazolást kapnak az OSZMI-tól, hogy eleget tettek ennek a kötelezettségüknek.
Esetleg fel lehetne eleveníteni azt a korábbi gyakorlatot is. hogy minden „kőszínháznak” volt saját referense, aki figyelemmel kísérte annak működését, előadásokat is nézett és minden szükséges anyagot beszerzett.
Nagyon fontos az Intézet archívuma – nagyon sok felvétel létezik, ennek megtekinthetősége, hozzáférhetősége is szabályzásra szorult.
Konkrétan felmerült: létezik egy magán archívum-szerűség, melyet Búzássy Éva, a Fővárosi Önkormányzat egykori munkatársa hozott létre, s amihez valahogy Gálfi Lászlónak is köze van – esetleg ez is átvehető lehetne.
Prőhle Gergely elmondta még, hogy hangsúlyt szeretnének fektetni a múzeumpedagógiára, a kiállítások szervezésére – pozitív példaként említette a nemrég zárult Simándi kiállítást.
Ideje, hogy foglalkozzanak a PQ-val – a konkrétumokat a MALÁT-tal fogják megtárgyalni.
A megbeszélés azzal zárult, hogy a Színházi Társaság továbbra is számít az OSZMI és a Bajor Gizi Múzeumra, mint tagszervezetre, és mint a színházi szakma egyik legfontosabb intézményére.
Az egyes területeken a különböző tagszervezetek – bábosok, dramaturgok, tervezők, rendezők – saját területükön feltérképezik az OSZMIval kapcsolatos igényeket és lehetőségeket, és e „társadalmasítás” után teszik meg konkrét javaslataikat a Színházi Társaság elnökségén keresztül.