Születésének 90. évfordulóján, 2018. január 30-án, síremlékének megkoszorúzásával emlékeztünk Vámos Lászlóra.
“Debrecenből jöttünk Kubik Annával a Csokonai Színházból, amelynek te a főiskola elvégzése után főrendezője lettél. Olyan társulatba kerültél, amelynek tagjai azóta már színészlegendákká lettek: Márkus László, Mensáros László, Örkényi Éva, Andaházi Margit (Manyika) és Soós Imre. Ő játszotta a rendezésedben – abban a legendás előadásban – Rómeót, amit később beszélgetések, sztorizások alkalmával annyit emlegettél. Dunaújvárosban egy iskolában próbáltatok nyáron, ahogy ott a tanteremben Soós Imre kimondta azt a szót, hogy “száműzetés”, ez örök színházi pillanat maradt számodra.
Ragaszkodásodat a Csokonai Színházhoz nem csak szavakban fejezted ki, hiszen kezdeményezője voltál, hogy szobrot kapjon a legendás igazgató, Téri Árpád.
A szobor avatásán szép beszédben emlékeztél meg első igazgatódról.
A Csokonai Színház és a Magyar Színházi Társaság rólad is tisztelettel és hálával emlékezik a színház előcsarnokában: plakett őrzi emlékedet.
A színházi világ tele van sztorikkal és legendákkal. Azt hiszem, nem méltatlan sem az alkalomhoz, sem a szellemiségedhez, hogy személyes élményeimet idézzem.
Főiskolai vizsgaelőadásunkat rendezted, Bornemissza Péter Magyar Elektráját (Almási Éva, Csomós Mari, Kertész Péter, Csikos Sándor). Mindig figyelemmel kísérted a képzőművészeti és zeneművészeti főiskolát, így választottad Kalmár Katit díszlettervezőnek és Eötvös Pétert zeneszerzőnek.
Előadás után elmentünk bulizni Kalmár Katihoz, és valaki kérdezte, meghívtuk-e a Tanár urat. Telefonáltunk, és azt mondtad, hogy te már feküdni készülsz. Mondtuk: “Nem baj tanár úr, jöjjön, ahogy van!” Tíz perc múlva csengettek, és Vámos tanár úr ott állt pizsamában: „Azt mondták, jöjjek, ahogy vagyok.”
Két rendezésre is visszatértél a Csokonai Színházba (Háry János, Varázsfuvola). Próbák után mindig körbe ültünk téged Király bácsi legendás klubjában, és hallgattuk a történeteidet. Marika néni mindenkinek tudta a kedvenc ételét, te is szerettél jókat enni és inni. Megtiszteltél azzal, hogy pertut ittál velem s én megjegyeztem, hogy szívesen meghívnálak egyszer ebédre. Próba után megvártalak, kérdezted, melyik étterembe megyünk. Mondtam, Tanár úr, ha én meghívtalak, azt jelenti, hogy én főzök. Láttam, hogy egy kis felhő vonult át a szemeden és a homlokodon, de fegyelmezett színházi ember lévén tudtad, hogy ezt a „jelenetet” el kell játszani. Szerencsére nagyon jót főztem. Egyszer csak letetted a kés-villát, és tanárodat Nádasdy Kálmánt idézted: „Nagyon bizonytalan ez a színházi világ, tanuljanak valami szakmát, ha a pályán nem lesznek sikeresek. Sanyi, neked már lehet egy szakmád, elmehetsz szakácsnak.”
Még egy gondolat a tanárról. Neked a tanítás nem csak abból állt, hogy leadtad az órát, hanem figyelemmel kísérted utunkat a pályán. A tanítványaimmal az Ady Gimnáziumban még mindig használom azt a négy oldalas jegyzetet, amelyben a teljes Shakespeare-ből jelenetek és monológok voltak megjelölve. Hétfői szünnapon a főiskolán ezeket elemezted, rendezted, előjátszottad. Szerettél előjátszani.
Tanár úr! Milyen jó lenne ma is köréd ülni, a mai színházi világban. Köszönünk mindent!”
/Csikos Sándor/
A koszorúzáson készült fényképek az alábbi oldalon elérhetőek: https://www.facebook.com/Magyar-Sz%C3%ADnh%C3%A1zi-T%C3%A1rsas%C3%A1g-247856385395639/