A Magyar Színházi Társaság Elnöksége többször kifejezte, alapvető fontosságúnak tartja, hogy a színházi pályáztatási folyamatok demokratikusak és átláthatók legyenek. Nem elvitatva a fenntartó döntési jogát, sajnálatosnak tartjuk, hogy a szakmai bizottság hatalmas munkáját a testület nem súlyán kezelte.
Úgy gondoljuk, a mai megosztott kulturális közegben fontos üzenete volt a megfontolandó pályázatok nagy számának és egyes pályázatok visszavonásának ugyanúgy, mint annak, hogy a felkért szakmai bizottság sem színházszakmai, sem közéleti szempontból nem homogén tömböt képviselt. A bizottság nagy energiabefektetéssel, alapos, elkötelezett munkával konszenzusos, erős javaslatot tárt a döntéshozók elé.
Lehetséges, hogy szerencsésebb lett volna a sok értékes pályázatból többet ajánlani, mindenesetre meglepő és fájdalmas lehetett a közvélemény és legfőképp a bizottsági tagok számára, hogy az általuk ajánlott pályázó a végszavazásig nem jutott.
A kialakult helyzet leginkább arra hívja fel a figyelmet, hogy még pontosabban kell megfogalmazni a szakmai bizottságtól elvárt feladatot.
Dr. Komáromi György és csapata bizonyára izgalmas színházat csinált volna, ugyanakkor nem tartjuk szerencsésnek azt az elsöprő indulatot, ami Sztarenki Pál kinevezésének tényét kíséri. Reméljük, hogy az érintett nagyszerű színházi szakemberek – akár együttműködés keretében – ezt a feszültséget fel fogják tudni oldani.