A Magyar Színházi Társaság a sajtóból értesült arról a törvénytervezetről, amit a napokban nyújtottak be az Országgyűlésnek. Ennek értelmében az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet és a hozzá tartozó Bajor Gizi Színészmúzeum eddig állami tulajdonban lévő épülete – valamint a színészmúzeum mellett egy külön helyrajzi számon lévő, beépítetlen terület – a Színház és Filmművészetért Alapítvány (SZFA) tulajdonába kerülne, azzal, hogy a Bajor Gizi Színészmúzeum kivételével a másik kettő eladható.
Eddig is fenntartással figyeltük az állami tulajdon alapítványi vagyonként történő kiszervezését, de történelmi jelentőségű bűnnek érezzük olyan épületek esetében, melyek képletesen és morálisan nem csupán az állam, de a teljes színházi szakma tulajdonában állnak. Jelentőségük túlmutat az épületeken.
Miközben megnyugtatónak szánja a törvényjavaslat benyújtója azt, hogy maga a Bajor-villa elidegenítési és terhelési tilalmat élvez majd (magyarul nem lehet eladni), mégsem érezzük ezt elégséges feltételnek, hiszen, bár nem ismerjük a telekhatárok pontos rajzát, de a múzeum elhelyezkedését igen, és megkockáztatjuk, hogy a villa és a hozzá tartozó kert, kerti tó, stb. egy dupla telekre épült, és bár a múzeum a 16-os szám alatt található, a villaépület környezeti egysége sérülne, ha a beépítetlennek minősített területet leválasztanák róla.
Az OSZMI épülete legalább ilyen fontos helyszín, és itt már muzeológiai értékekről beszélünk. Nemrégiben fejeződött beaz épületben egy több tízmilliós beruházás, melynek során akorábban használhatatlanná vált hátsó szárny modernizációjával és rekonstrukciójával egy 21. századi minőségű raktárrészleget alakítottak ki. Ezzel a korszerűsítéssel az állam sokéves adósságát törlesztette, biztosítva a magyar színházi emlékezet biztonságos megőrzését.
További aggodalomra ad okot, hogy nem egyértelmű, pusztán az ingatlanvagyon, vagy a teljes fenntartói jogkör kerül-e az Alapítványhoz. Amennyiben fenntartóváltásról is szó van, ajövőre hetven éves intézmény múzeumszakmai felügyelete illetve az OSZMI által kezelt műkincsvagyon tulajdonosi jogainak gyakorlása sem tisztázott, és nem megnyugtató.
Ezen álláspontunkat megvilágítandó összefoglaljuk a patinás intézmény honlapján található történeti háttér idevágó adatait:
„A magyar színművészet hagyományainak felkutatására és tudományos feldolgozására 1952 novemberében alapították meg az Országos Színháztörténeti Múzeumot, melynek […]célkitűzését a következőképpen határozták meg: a kortárs színművészetet segíteni a magyar színjátszás múltjának megismertetésével, másrészt a színház iránt érdeklődő közönségnek bemutatni a régmúlt idők színjátékát. A gyűjteményt szinte a semmiből kellett létrehozni, de az intézményben dolgozó tekintélyes szakemberek, valamint Gobbi Hilda ismertsége és kitartó munkája, illetve az akkor már megnyílt Bajor Gizi Színészmúzeum „ide vonzotta” a magyar színháztörténet fontos emlékeit és dokumentumait. A múzeum egyedüliként gyűjti ma is a magyar színháztörténet tárgyi emlékeit, hiszen a többi muzeális intézményben, közgyűjteményben vagy marginálisan jelent meg a színházművészet, vagy csak a papíralapú dokumentumokra terjedt ki a gyűjtőkör. Az intézményt 1991-ben nevezték át, azóta Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet néven szerepel, országos gyűjtőkörű szakmúzeum, állandó kiállítóhelye a Bajor Gizi Színészmúzeum.”
Az OSZMI néhány éve már elvesztette önállóságát, a Petőfi Irodalmi Múzeum fennhatósága alá került, de továbbra is állami kézben és egy múzeumi, kutatóintézeti rendszer része maradt.
A mostani tervezet, amely az ingatlanokat alapítványi kézbe helyezné, megítélésünk szerint elővetíti annak a veszélyét, hogy előbb vagy utóbb eladnák a két nem csak tényleges értéke, hanem szimbolikus jelentősége miatt is fontos épületet, ami a magánkezdeményezés révén létrejött Bajor Gizi Színészmúzeum esetében helyrehozhatatlan erkölcsi kárt jelentene.
Kérjük a törvényhozókat, az intézmények történeti jelentőségére és a magyar színházi életben betöltött szerepére való tekintettel ne szavazzák meg a benyújtott törvényjavaslatot.
Budapest, 2021. 09. 24.
a Magyar Színházi Társaság Elnöksége