Gobbi Hilda 1987-ben közérdekű célra tett kötelezettségvállalásával végrendeletében létrehozta az Aase-díjat az „emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői”, az epizodisták részére azzal a meghagyással, hogy évente két színészt és színésznőt díjazhat a neves művészekből álló kuratórium.
Maga Gobbi Hilda ezt írja a díjról: „Sajátossága a színészi munkának, hogy a főszereplő több felvonáson keresztül vonja magára a figyelmet. Az epizodistáknak csak néhány perce, pillanata van; tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot”.
A díjak átadására évek óta a Bajor Gizi Színészmúzeumban került sor, ahol minden a magyar színjátszás nagy alakjaira és elsősorban Gobbi Hildára emlékeztet. Gobbi Hildára, aki szinte teljesen egyedül intézte el, járta ki és hozatta rendbe az épületet, hogy méltó módon emlékezhessünk az egyébként oly múlandó műfaj nagyságaira.
Idén a díjak átadására 2021. december 13-án került sor. A díjakat az EMMI nevében Tőkés Nikoletta, a Magyar Színházi Társaság képviseletében pedig Vajda Márta adták át a neves kuratórium – Egri Márta, Ráckevei Anna, Udvaros Dorottya, Gáspár Tibor és Márton András – által kiválasztott művészeknek.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet képviseletében Szabó Attila, az intézmény igazgatóhelyettese, a Magyar Színházi Társaság nevében pedig Novák János, a Kolibri Színház igazgatója köszöntötte a díjazottakat.
A 2021. év Aase-díjas színművészei:
Sallai Virág, a Kolibri Színház művésze,
Unger Pálma, a Pécsi Nemzeti Színház művésze,
Gelányi Imre, a Látókép Ensemble művésze, valamint
Tóth Károly, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze.
A díjazottakat Székely Andrea, Lipics Zsolt, valamint Tőkés Nikoletta méltatták.
Sallai Virág
Szakmai pályafutása két színházhoz kötődik. Az Állami Bábszínház Bábszínészképző Tanfolyamát 1967-ben végezte el, pályáját az akkori Népköztársaság útján kezdte, majd néhány sarokkal arrébb, egy ismerős, de új cégtáblát kapó épületben folytatta a Jókai téren, ahol alapító tagja lett az 1992-ben a progresszió jegyében létrejött Kolibri – akkor még Családi, ma Gyermek- és Ifjúsági – Színháznak.
Játszott királylányokat, királykisasszonyokat, Piroskát, Hüvelyk Matyit és megannyi mesehőst a világ minden tájáról, majd jöttek az anyaszerepek és a szeretetteli, bölcs nagymamák.
Érzékeny és precíz bábmozgatása által kelt életre a legendás Háry János Örzséje, értette Brecht nyelvét, és ő volt Ariel, Shakespeare Viharjának légi szelleme. 1990-ben Bábszínházi aranygyűrűvel ismerték el.
Az új utakra vágyó színészcsapathoz csatlakozva a Kolibri tagjaként része volt a magyar gyerek- és ifjúsági színház megújításában. A kísérletből, abból, hogy a színpadon a bábok és az emberek is teljes valójukban jelennek meg, komoly műhelymunka révén stílust teremtettek. Minden korosztály találkozhatott vele. Segített a legkisebbeknek megismerni az évszakokat, elmesélte Kastanka történetét, a sHÓwKIRÁLYNŐ címszereplőjeként átélhető közelségbe hozta az Andersen-mesét, a felnőttek pedig nem csupán a gyermeküket kísérő szülőként, hanem saját jogukon ülve a nézőtéren, a kaján humorú, fergeteges ritmusú, folyamatos alakváltást igénylő Megyeri Gyalog Galoppban is láthatták őt.
Míves, komoly összmunkát kívánó előadásokban lép jelenleg is színpadra és ragyog ki a társulatból. Torre di Venere-i polgárként kerül Cipolla hatalmába a Mario és a varázslóban, elmeséli A karácsonyi rózsa legendáját, A császárfiú álmában pedig még egy kínai hegedűt is megszólaltat.
A Színházi adattárban rákeresve a nevére majd’ nyolcvan találatot kapunk, hosszú szériákat futó előadások címeit, köztük jó néhány zenés produkciót. Az Aase-díj az „emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői”-nek jár. Sallai Virág évtizedekig láthatatlanul, a paraván mögött, a fényutcába be nem lépve, ismeretlenül ajándékozta meg a nézőket életre szóló élményekkel.
Unger Pálma
A Pécsi Nemzeti Színházhoz a debreceni Csokonai Színháztól szerződött 1974-ben, főként szubrett szerepekben, zenés vígjátékokban és karakter figurákban mutatkozott be a pécsi közönségnek.
Számtalan szubrett szerep eljátszása után kisebb prózai szerepekben is nagyszerű alakítások sorát játszotta el. Megcsillantotta komikai vénáját is és a groteszk és abszurd iránti fogékonyságát.
Sikeresen játszotta el Genet: Cselédek című művének „Claire”, B.Shaw: Candide-jának „Prosperine kisasszony”-át, Goldoni: A chioggiai csetepaté című komédiájának „Pasqua” alakját, Pinter: Születésnap című drámájának „Meg” szerepét. Prózai szerepei közül legjelentősebb Shakespeare: Hamlet című tragédiájának „Gertrúd” alakja.
Évtizedekig művészeti vezetője volt a Pécsi Sziporka Gyerekszínpadnak, ahonnan sok tehetséges gyermekszínészt a Pécsi Nemzeti Színház is foglalkoztatott.
Drámapedagógiai könyvet jelentetett meg 1996-ban, majd színházi anekdotákból írt egy népszerű kötetet a közönség és a szakma örömére.
2011-ben általa szerkesztett könyvet jelentetett meg, elhunyt férje, N. Szabó Sándor színművész elmékére „Csókság, figyelemség!” címmel.
M. Barrie: Pán Péter című musicalben „Liza” szerepével, mind a színművészek, mind a közönség szívébe belopta magát. Ray Cooney: Vészhelyzetben című komédiában a „Mama” szerepében komédiázott a színpadon. Az utóbbi évadokban – a teljesség igénye nélkül – az alábbi szerepekben láthatta közönségünk:
Böhm György rendezésében, a 2017-ben bemutatott nagysikerű Meseautó című zenés vígjátékban „Kovácsné Etel, a feleség” szerepébe, majd Nagy Viktor rendezésében „Frau Schmidt, házvezetőnő” szerepébe bújt A muzsika hangja című musicalben. Ezt követte egy nagyszabású, sokszereplős musical az Oliver! Nagy Viktor rendezésében, melyben „Mrs. Bedwin, házvezetőnő Mr. Brownlownál” szerepét formálta meg.
Jelenleg Csiky Gergely: A nagymama című vígjáték bemutatójára készül „Galambosné, a grófék gazdasszonya” szerepében láthatjuk hamarosan, a bemutatót 2021. december 4-én tartjuk.
Művészi munkásságát Szendrő József-díjjal, Közművelődési díjjal is elismerték korábban. Unger Pálma a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja.
Gelányi Imre méltatása – Hajdu Szabolcs írása
„Gelányi Imrével 1984-ben ismerkedtünk meg Debrecenben a Várhidi Attila által vezetett Főnix diákszínpadon. Gyerekszínészek voltunk, ő a nagyobbak közé tartozott és a híre már megelőzte. Legendák keringtek róla és miután láttuk őt játszani, sokunk példaképévé vált. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal együtt dolgozunk. Szinte minden színházi előadásunkban és filmünkben jelen volt az elmúlt 25 évben, nem csak színészként, de szellemi partnerként is. Intenzíven részt vett témáink megtalálásában, történeteink kialakításában. A civil életben gyámként dolgozik, mindennapi kapcsolata van tehát a hétköznapi valóssággal, nem színházi burokban él. Kivételes érzékenysége, a legapróbb részletekre kiterjedő megfigyelőképessége és színészi kifejező ereje mellett, a gyámügyben szerzett élettapasztalat is segíti, hogy olyan valószerűen képes megformálni hétköznapi embereket, ahogyan ma nagyon kevesen Magyarországon.
Színházi trilógiánkban (Ernelláék Farkaséknál, Kálmán-nap, Egy százalék indián), egyre nagyobb szerep jutott neki. Belső köreinkben mindig is a legjobb, legkülönlegesebb, legszórakoztatóbb, legemberibb színésznek tartottuk őt, de a nagyon intenzív utcaszínházas múltját leszámítva, a komolyabb drámai szerepek elkerülték az elmúlt évtizedek alatt. Hogy ez miért történt így, nem tudom, talán, mert soha nem tartotta fontosnak, hogy előtérben legyen, a színház, színészet számára olyan közösségi létezésforma, ahol a közösség bármely pozíciójában jó tudja érezni magát.
Az Egy százalék indián megírásakor mindenesetre az egyik elsődleges motivációm az volt, hogy egy olyan szerepet írjak neki, amiben kibontakoztathatja képességeit. Ebben az előadásban az általa megformált „Rajmund” hátborzongatóan valószerű lett, és bár olyan érzése van a nézőnek, hogy itt minden magától értetődően természetes, mintha csak az utcáról toppant volna be ez az ember, és ő a valóságban is ilyen, valójában ez a természetesség nagyon alapos színészi munka eredménye, minden mozdulat és intonáció aprólékosan kidolgozott és folyamatos kidolgozás alatt van előadásról előadásra. Pár jeleneten belül maximálisan bejárja a szerep által kínált spektrumot, és maradéktalanul kihasználja a jelenetek dinamikai lehetőségeit.
Ha a Gelányi Imre által eljátszott szerepeket nézem, elfogultság nélkül mondhatom, minden benne van, amit az ideálisan jó színészi hozzáállásról gondolok. A próbákon gondos, pontos, figyelmes, felkészült, fegyelmezett, partnerként érzékeny, reflexív. Az általa megformált karakterekhez a gondolkodó kritikán és irónián túl elsősorban humánus, ezért nem lesznek ábrázolásai szimplán gúnyolódások vagy paródiák. Szórakoztató és mélyre hatoló egyszerre. Történeteink nagyon sokat köszönhetnek neki és én személy szerint is nagyon sokat tanultam tőle. Bár sok kritika méltatta tehetségét, kevés hivatalos elismerést kapott, ezért meggyőződésem, hogy Gelányi Imre személyében az Aase-díj a legjobb helyre kerülne.”
Tóth Károly
1982-ben kezdte pályáját a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Ő a nyíregyházi társulat egyik legrégebbi, legmegbízhatóbb tagja, egyfajta társulati állandóság, a hagyományok őrzésének és továbbvivőjének letéteményese, de ugyanakkor nyitott az új lehetőségekre, élményekre is, kész minden új kezdeményezésekben részt venni. Szívesen dolgozik fiatal rendezőkkel, az újításokra kíváncsian, fogékonyan adja át hosszú és gazdag pályája tapasztalatait. Számos remek karakterszerep van mögötte, melyeket mindig különlegessé tett személyiségének ereje, játékának szuggesztivitása, egyedi stílusa; a legkisebb színpadi megnyilvánulásokat is főszereppel egyenrangúvá tudja tenni, néma jelenléte magára vonzza a tekintetet, prizmaként sűríti magába egy-egy előadás lényegét. A villanásnyi pillanatokban sorsot felmutatni tudó szikár játékstílusa, fanyar humora különösen emlékezetes volt Ivo Krobottal közösen készített munkáiban (Harlekin milliói, Platonov, Túl zajos magány), vagy a Liliom, a Kétfejű fenevad, a Tizenkét dühös ember egy-egy szerepében. Fontos alakítása volt Schiller Don Carlosának Főinkvizítora: bár utolsóként, a darab utolsó húsz percében lépett színpadra, az övé volt az előadás egyik legerősebb szerepformálása, jelenléte. De épp ilyen megrázó erejű, belülről építkező, részletekben gazdagon megformált a Tengeren című előadás lecsúszott alkoholistája (2019, rendezte Göttinger Pál), vagy a Macbeth (2018, rendezte Horváth Illés) villanásnyi epizódjai, melyeket hol hátborzongató humorral, hol jegesen pontos racionalizmussal formált meg a tomboló káosz mesterművében. Ilyen emlékezetes alakítássá vált a nemrég a most bemutatott Közellenség Várnagy figurája, ahol a kisemberi aljasság, kegyetlenség, hitvány opportunizmus vérfagyasztóan groteszk ábrázolását nyújtja. Tóth Károly a felnőtt előadások mellett gyakran szerepel mesedarabokban is (legutóbb épp a Varga Péter Róbert rendezte Púpos lovacskában), melyeket hasonló alázattal, odaadással formál meg, mint felnőtt szerepeit, és a humor, fantázia és gyermeki kíváncsiság sem hiányzik alakításaiból.
Gratulálunk!
Fotó: Szkárossy Zsuzsa
