A tenger
A tenger egyik partról a másik partra, egyik szigetről a másik szigetre, egyik kontinensről a másik kontinensre vitte át a mesemondókat és a meséket. A mesék aztán összekeveredtek, a sokféle kultúrától, mint a jó fűszertől, csak ízesebbé váltak. Így kapták varázserejüket és halhatatlanságukat.
Ebből táplálkoznak a mesék, a tengeri sárkányok, a sellők és minden más fantasztikus teremtmény az idők kezdetétől fogva.
Hercegnők és kalózok, tengerészek és kereskedők utaztak a tengeren mesés vagyonokkal, iparosokkal, udvari bolondokkal, egzotikus árukkal, és ahogy egyik kultúrától a másikig hajóztak, magukkal vitték a nagy mítoszokat, a Mahabharatát, a Ramajanát, a Samudra-mantanát, Szindbád, a tengerész kalandjait, a Nyugati utazást vagy az Ezeregyéjszaka meséit.
Ezek a mesék minden egyes meséléssel megváltoztak, az évszázadok alatt új rétegekkel gazdagodtak. Szórakoztatták a távoli, ismeretlen földekről érkező utazókat, kalandorokat, hősöket és gonosztevőket elterelték a figyelmüket, tápláltál a lelküket.
A tenger, ami megmaradt mágikusnak és misztikusnak, milliók életére van hatással a Földön. Táplál bennünket és képzeletünket. Az óceán az földi bölcsője is.
De napjaink valósága szomorú. A tenger a végső határunk – a végső határ köztünk és a jelenleg ismert életünk megsemmisülése között. Tengereink szennyezettek, az életükért küzdenek, a mohóság és a nemtörődöm pazarlás hálójában vergődnek. Haldokló korallok és tengeri élőlények szeméttel teli levesévé váltak. Egy kicsit mindannyian a részesei vagyunk ennek a szomorú valóságnak.
A mai mesélőknek az a feladata, hogy újraélessze a Föld Tengerei, az egyetlen otthununk iránt érzett tiszteletet. Egyesítsük kreativitásunkat ennek érdekében. Most azonnal.
Ranjana Pandey
Indiai bábos, drámaíró, színházi és televíziós rendező, tanár. A Delhi Egyetemen szerzett diplomát angol irodalom, média és újságírás szakon. Bábos tanulmányait Belgiumban, a Theatre Toone, a Theatre Tilapin és a Théâtre Royal du Peruchet társulatainál végezte. 1982-ben hozta létre a Jan Madhyam (az emberek médiuma, az embereké) nevű közösségimédia-központú, oktatási célú bábszínházát. Ranjana Pandey az indiai szubkontinensen az elsők között kezdte használni a bábot terápiás eszközként. 1984 és 1990 között heti rendszerességgel készítette Karen Smith és Shubha Saxena közreműködésével a Chowkoo-Pili (egy kockafejű kisfiú és egy sárga kislány) előadássorozatot Delhiben szellemileg sérült fiataloknak, amellyel a tanulási nehézségeket javította és segítette a szociális készségek fejlesztését. Az előadásokat Delhi agglomerációjában és Haryana régióban játszották iskolákban, szegénynegyedekben és falvakban. A fogyatékosok életminőségének és életesélyeinek javítását célzó projekt, amelyben a lányok és a nők kitüntetett figyelmet kapnak, ma is tart. További bábos fejlesztőprogramjaiban az analfabetizmus elleni harc, a fogyatékosok segítése, a környezetvédelem, a veszélyeztetett állat- és növényfajok védelme, a higiéniai körülmények javítása, az egészségvédelem, illetve a nőket ért erőszak elleni küzdelem áll. 2000 és 2002 között Ranjana Pandey hozta létre és rendezte azt a 18 részes, gyerekeknek szóló bábsorozatot, amelyet Khullum Khulla (Szabad és nyitott) címmel az indiai nemzeti tévétársaság másfél év alatt több alkalommal is sugárzott. Ranjana Pandey az Új-Delhiben található Jamia Millia Islamia (Nemzeti Iszlám) Egyetemen tanár és média szakos hallgatókat tanít, bábpedagógiai, bábterápiás és fejlesztő workshopokat tart.
