Csizmadia Tibor Solténszky Tibor temetésén elhangzott szavai:
“Kedves Tibor!
Most, itt állva a temetőben, gyászolunk téged. És közben végtelenül sajnáljuk magunkat. De miért is? Talán azért, mert nem tudjuk elképzelni, hogy mi lesz velünk ezután. Nem látjuk, hogy hogyan töltsük ki azt az űrt, amit hagytál magad után.
Mi lesz a dramaturgokkal, akik mindig számíthattak aktivitásodra szervezési, pénzügyi és többször, ha szükségük volt rá, jogi kérdésekben is. Mi lesz azokkal a rádiós munkatársakkal, akik vagy még a rádióban dolgozva, amikor még létezett ez az intézmény, vagy azon kívül tevékenykedve, a mindig megbízható kollégát, egy ideig főnöküket tisztelhették benned.
Mi lesz a Színjátékos Egyesülettel, vagy a Celldömölkiekkel, akik mindig bíztatást és tevőleges aktivitást kaptak tőled. És mi lesz nélküled azokkal a barátokkal, akik a mai napig őrzik a Szegedi Egyetemi Színpadnál közösen átélt élményeket?
És hogy folytatjuk tovább tevékenységünket a Színházi Társaságban, ahol megbízható munkádra, véleményedre mindig számítani lehetett.
Kétségbeejtő a helyzet.
A jelenlétet magától értetődő természetességgel, a hiányt a rendkívüliség kétségbeesésével fogadjuk. Különösen így van ez olyan emberek esetében, mint amilyen te voltál. Aki a munkája eredményét nem harsányan hirdetve, hanem szerényen, még több energiát az adott feladatra fordítva végezted.
Örömmel tölt el a gondolat, hogy ismerhettelek.
Hány és hány területen találkozott az életünk? Igen, szétvált, majd egy másik helyzetben újra összefonódott, de legalább is párhuzamosan futott.
Közös Egyetemi színjátszó múltunk a 70-es évek elején, aztán néhány évvel később közös színésztréningjeink alkalmával, majd a 80-as években a rádióban találkoztunk újra. Aztán a te nemzetközi fesztivál szervezésed a 90-es évek elején, aminek én is részese lehettem, mint a Budapesti Kamaraszínház egyik vezetője, majd a dramaturgi tevékenységed eredményét egri igazgatóként én is felhasználhattam a kétezres évek elején.
A POSZT szervezésében azon belül is a Nyílt Fórum lebonyolításában játszott szereped kapcsán is szoros munkakapcsolatban álltunk. És a Színházi Társaság Elnökségében is, ahol a színházi és a rádiós dramaturgokat képviselted folyamatos és felelős jelenléteddel.
Nem én voltam az egyetlen, aki ilyen szoros, baráti kapcsolatban volt veled. Ők ezt a történetet még ezer momentummal ki tudják egészíteni.
És ott a családod. Gyerekeid, akik iránti aggodalmadat ritkán osztottad meg velem, de a gondot, a felelősséget minden pillanatban érezhettem benned.
Tibor!
Megpróbáljuk nélküled, de nagyon nehéz lesz. Egy lehetőségünk van: hogy minden pillanatban megszólíthatunk, megbeszélhetjük veled a gondjainkat és nem kell hagyatkoznunk buta mobil eszközökre, mert mindig velünk, a közelünkben leszel.
Nyugodj békében!”