Jött a fájdalmas hír: meghalt Sánta Ági.
Sokaknak talán a név nem ismerős, de nagyon sokaknak igen.
Színházi „háttér munkás” volt, művészeti titkár és a híres színházi iskola növendéke, majd tanára.
Szegeden Horkics Erzsike mellett tanulta meg, majd vitte tovább e nagyon szép, de sokszor nagyon nehéz szakma teendőit a 40-es, 50-es években.
Az 1960-as évek elején került a Szolnoki Szigligeti Színházba, ahol nyugdíjba vonulásáig 1982-ig dolgozott.
Azt írtam, hogy tanára, hiszen én magam tőle tanulhattam 5 éven keresztül a szakma csínját-bínját. Türelemmel és hihetetlen odaadással vallotta azt, hogy a színház nem egy munkahely, hanem egy életforma. Tökéletesen igaza volt és van.
Nemcsak a színművészek vallják azt, hogy akit a „színházi deszka szaga” megcsapott az nem tud szabadulni, hanem mi is, akik részesei lehetünk egy-egy előadás megszületésének – igaz csak „hátulról”.
Tanítómesteremnek vallom, hiszen azt, hogy még mindig ezen a területen dolgozom, immár 37 éve azt neki köszönhetem. Megtanított az alázatra, a csöndességre, a szeretetre.
Nagyon köszönöm, nyugodj békében.
Márton Éva