“Határozott léptekkel lépdeltem el.
Pontosan tisztában voltam azzal az érzéssel, amely akkor magával ragadott. A szabadság érzete volt. És még valami, ami ezzel összefonódott szorosan akkor. Ahogy kiléptem a lengőajtón, elárultam nagyapámat, el apámat, el testvéremet. És el a hazámat is. Azt a hazámat, akkor. Abban a pillanatban megszűntem polgár lenni. Megszűntem tisztelni a törvényt.
Nagyapám, apám, testvérem polgárok maradtak. Nagyapámat nyolcvanegy, apámat negyvenöt, bátyámat huszonkét évesen gázosították el. Törvénytisztelő magyar állampolgárként. Én életben maradtam, mert nem tiszteltem a törvényt.”
