„Nem hagyjuk magunkat megosztani”
A Színházi Világnapot – a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) kezdeményezésére – minden évben március 27-én ünnepeljük. Erre az alkalomra az ITI felkérésre hagyományosan egy-egy jelentős alkotó, író, művész, gondolkodó osztja meg üzenetét a világgal színházról és békéről, a kettő szoros összefüggéséről. Ezen a napon a magyarországi színházak is felolvassák előadásaik előtt az ünnepi üzenetet, vagy megjelentetik közösségi oldalaikon. A gesztus összekapcsolja a világ színházait.
Az első színházi világnapi üzenetet Jean Cocteau fogalmazta meg 1962-ben, a következő évben pedig Arthur Miller. Cocteau arról írt, hogy a Színházi Világnap felébreszti bennük a vágyat, hogy közreműködjünk a „béke fenséges művének megalkotásában”. Miller arról elmélkedett, hogy „álljon a színház az emberiség-testvériség szolgálatában”, és amikor „a világ véglegesen darabokra szakadt, a színház félreérthetetlenül bizonyítja, hogy az emberiség egyetemes létének legerősebb alkotóeleme”. Az őket világnapi üzenetükkel követők is hangsúlyozták, hogy nagy szükség van – egyre nagyobb – a párbeszédre az egyének, a kis közösségek, a társadalmak között, és a színházban a néző közösségre találhat, a színház párbeszédre bátoríthat, elmélyítheti az emberségre, a szolidaritásra és az összetartozásra való szándékunkat.
A Magyar Színházi Társaság az idei Színházi Világnaphoz kapcsolódóan fontosnak tartja közzétenni saját alapvetéseit is: a színház nem elválaszt, hanem összeköt, a kultúra és a művészet a józan igazság értékét, az emberi szabadság eszméit is adja nekünk. Szerintünk a színháznak újjá kell teremtenie a párbeszéd lehetőségét.
A Magyar Színházi Társaság hangsúlyosan mindent meg fog tenni a szakmaiatlan döntések miatt, illetve az egzisztenciálisan, morálisan méltatlan helyzetbe került kollégákért, a magyarországi színészek, alkotók, a színházban dolgozók anyagi és erkölcsi elismertetéséért, az igazság helyreállításáért. Meg kell óvnunk egymást!
De gondoljunk azokra a színházi kollégákra is, akik a világ különböző pontján jelenleg szörnyű háborúkkal néznek szembe. Fel kell szólalnunk a gyűlöletkeltés minden formája ellen, amely megbélyegez, az emberi méltóság ellen vét, kiszorít és kisemmiz, egymás ellen fordít, uszít, korlátoz, semmibe vesz, mert ez a legsötétebb múltba veti vissza a világunkat. Ez is közös feladatunk!
Az idei színházi világnapi üzenetet Theodoros Terzopoulos görög színházi rendező, író, egyetemi professzor fogalmazta meg. A Magyar Színházi Társaság is teljes terjedelmében megosztja ezt a honlapján, a közösségi oldalán és eljuttatja a szervezet tagintézményeinek. Itt csak röviden idézünk belőle: „vajon meghallja-e a színház a segélykiáltásokat egy olyan világban, ahol totalitárius rendszerek kontrollja és elnyomása alatt robotokként kell leélni az életet”. Jelenleg „a másik embertől, a mástól, az idegentől való félelem átható érzése uralja gondolatainkat és tetteinket”.
Mi azt is kérdezzük: a színház segélykiáltásait vajon ki hallja meg?
A Színházi Világnaphoz kapcsolódóan a Magyar Színházi Társaság tiszteleg a magyarországi színészek, az alkotók, a színházi dolgozók és a közönség előtt is. Tisztelgünk a hivatástudat, a hivatáshűség, a színházba vetett makacs hit, a sokszínűség, a sokféleség megnyilvánulásai előtt.
A színháznak rendkívüli ereje van, arra emlékeztet bennünket, hogy nem vagyunk egyedül és nem hagyjuk magunkat megosztani, s vannak értékek, amelyekre nem lehet árcédulát rakni.
A Magyar Színházi Társaság
- március 26.