Gobbi Hilda 1987-ben közérdekű célra tett kötelezettségvállalásával végrendeletében létrehozta az Aase-díjat az „emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői”, az epizodisták részére azzal a meghagyással, hogy évente két színészt és színésznőt díjazhat a neves művészekből álló kuratórium.
Maga Gobbi Hilda ezt írja a díjról: „Sajátossága a színészi munkának, hogy a főszereplő több felvonáson keresztül vonja magára a figyelmet. Az epizodistáknak csak néhány perce, pillanata van; tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot”.
A díjak átadására évek óta a Bajor Gizi Színészmúzeumban került sor, ahol minden a magyar színjátszás nagy alakjaira és elsősorban Gobbi Hildára emlékeztet. Gobbi Hildára, aki szinte teljesen egyedül intézte el, járta ki és hozatta rendbe az épületet, hogy méltó módon emlékezhessünk az egyébként oly múlandó műfaj nagyságaira.
Idén a díjak átadására 2021. december 12-én került sor.
A 2021. év Aase-díjas színművészei
Bíró Kriszta,
Módri Györgyi,
Ilyés Róbert, valamint
Végh Péter.
Bíró Kiszta méltatása:
“Vannak kiváló karakterszínészek, akiknek szerepformálását alapvetően meghatározza színészi alkatuk: valósággal megtestesítenek egy pontosan körvonalazható, minden néző számára ismerős személyiség-típust, amelyet pályájuk során számos változatban, sok árnyalattal prezentálnak. És vannak olyanok, akiknek alakításai éppen azáltal válnak jelentékennyé, hogy különböző, egymástól élesen eltérő személyiségeket formálnak meg. Bíró Kriszta ez utóbbiak közé tartozik – azzal együtt is, hogy igazán karakteres színészi alkattal bír: első látásra a színpadon is annak a kíváncsi és éles szemű, jó humorú, iróniára és öniróniára hajlamos értelmiséginek látszik, akinek megnyilvánulásai és a színészeten túlmutató művészeti tevékenysége (szerteágazó irodalmi munkássága, rendezései) mutatják. Ám alakításai jóval szélesebb spektrumon mozognak: éppoly hitelesen kelt életre enyhén retardált, mélynövésű férfit, mint rámenős és magányos üzletasszonyt, lecsúszott, kétségbeesetten felkapaszkodni vágyó popdívát vagy jólelkű utcalányt. Előfordul, hogy egyszemélyes produkciókban, abszolút főszerepben mutathatja meg a karakter mélységeit vagy sorsának alakulását (mint Sárbogárdi Jolánét az Ibusár igazán emlékezetessé tett monodráma-változatában), de az is, hogy csupán néhány percbe sűrítheti azt, amit az adott figuráról tud. Alakításainak sokszínűségét elősegíti az is, hogy folyamatosan módja van más és más színházi nyelven megszólaló, különböző generációkat és eltérő látásmódot képviselő rendezőkkel együttműködni, és ő éppoly precízen és kreatívan dolgozik Bagossy Lászlóval, Mácsai Pállal, mint Mohácsi Jánossal, Bodó Viktorral vagy Szenteczki Zitával. S noha már három évtizede van a pályán, az a gazdagság és változatosság, fantázia és invenció, amely Bíró Kriszta szerepformálásait jellemzi, színészete perspektíváit is mutatja: megjósolni sem lehet, milyen eredeti, egyéni, különleges karakterek megformálására lesz még lehetősége a következő évtizedekben…”
Módri Györgyi méltatása:
“Módri Györgyi 1965-ben született a vajdasági Kúlán, ahol a helyi amatőr társulatban köteleződött el a színház iránt. A művészeti vetélkedőkön elért eredmények után egyenes út vezetett az Újvidéki Művészeti Akadémiára, ahol Soltis Lajos és Pataki László voltak az osztályfőnökei. Mint minden akadémista, az ő nyarait is a Tanyaszínház határozta meg. Gyakorlatát az Újvidéki Színházban töltötte, 1991-es diplomázását követően szerződtették, osztályából egyetlenként. A háború miatt azonban ősszel már a Veszprémi Petőfi Színházban játszott, ahol egy bravúros beugrással mutatkozott be a Rómeó és Júlia Dajkájaként. 1992 januárjában a társulat tagja lett.
Az áttörést a Bál a Savoyban Daisy Parkere hozta meg neki 1996-ban, a Játékszín után a nagyszínpadon is egyre otthonosabban érezte magát. A három évtizedes pálya ívét nem csupán az epizódalakítások jelölik ki. Vidéki, ízig-vérig népszínházi színésznőként minden műfajban excellált. Játszott gyerekeknek és felnőtteknek, élt át a színpadon nagy drámákat és dalolt, táncolt önfeledten, elsajátította a klasszikusok és a kortársak anyanyelvét. Közben Julikából Hollunderné, Eliza Doolittle-ből Mrs Pierce lett (és reméljük, Sally Bowlesból is lesz még Schneider kisasszony), a fiatal lányok pedig anyákká értek. Ami azonban minden életkorban, társadalmi rendben és rangban megmaradt, az a Módri Györgyire olyannyira jellemző fanyar humor.
Játszott a Petőfi Színház színészzenekarában, az Abszolút Kezdőkben. Több nyarat töltött a Kocsiszínházban, a Veszprémi Nyári Színházban, a Vázsonyi Várjátékokon, ismerik őt szerte Veszprém megyében, a Balaton-parton a messziről érkező nyaralóknak számtalan alkalommal szerzett felhőtlen pillanatokat zenés szórakoztató műsorokban, a Covid-lezárások alatt pedig örömmel, alázattal és szeretettel mentek a közönséghez, akár legszokatlanabb lakótelepi helyszínekre is.
„Feladatból sosem elég, illetve amennyi van, azt kell csinálni. Ha lenne több, örülnék neki, de minden úgy van jól, ahogy van” – fogalmazott egy interjúban.
Az elmúlt időszakban emlékezetes volt a Kurázsi mama Harmonikásaként, alakjában a Brecht-értés és a személyes élettapasztalat sűrült, a Pillangóban Hitvesné koncentrált jelenlétű figurájához mintha az (anya)föld jelentette volna az inspirációt.
Módri Györgyi igazi csapatjátékos. Három évtizede állandóságot, biztonságot és hitelességet jelent a Veszprémi Petőfi Színház nézőinek, ám valószínű, hogy az utóbbi évek alakításai még az őt jól ismerő publikumot is meglepték. A Tortúra pszichopata Annie Wilkesának bőrébe bújva épp annyira hiteles és meggyőző volt, mint legfrissebb feladataiban. Az Árva szörny bántalmazott túlélője, a Nyolcvan vödör levegő bunkerépítőjének áldozatkész felesége és A Lévi Story – A farmerkirály klezmermusicalben a főhős édesanyja Módri Györgyi pályájának kiteljesedését mutatják.
Szakmai élete a Petőfi Színházhoz köti, nagy színpadi pillanatai a veszprémi közönség emlékezetében élnek. Nevét azonban az Aase-díj kapcsán az ország nyilvánossága is megismerheti.”
Ilyés Róbert méltatása:
“Ilyés Róbert természetesen nem epizodista. Pályája során számos alkalommal vitt hátán előadásokat nagy főszerepben. Így volt ez már a kezdet kezdetén is, Nyíregyházán, amikor az Ahogy tetszik Orlandóját, a Patika Balogh Kálmánját vagy a Liliomfit színesítette a sorban például Camille Desmoulins szerepe abban az emlékezetes Danton-előadásban, amelyet Gaál Erzsébet a díszletraktárban rendezett meg. A következő, szintén hároméves veszprémi időszakában a férfierejére és bájára szabott feladatokat kapott az Egerek és emberek Lennie-jétől a Dandin Györgyön át a Játék a kastélyban Ádámjáig. Aztán elhagyta a talán túlságosan is kényelmesnek bizonyult Petőfi Színházat az ígéretes új korszakot nyitó Kecskemétért, ahol nagy elánnal fogott bele az új csapat a „felforgató” munkába. Ilyés Róbertet Bagossy László Thomas Bernhardba vitte és Valeriónak látta-láttatta a Leonce és Lénában, Galambos Péter Peer Gyntöt bízta rá, Lendvai Zoltán Juant adta neki a Yermában, Novák Eszternél pedig már méla Jaques-ig vitte az Ahogy tetszikben. A kecskeméti három év után meghatározó időszakot töltött a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban, ahol még volt módja Ruszt József Tragédiájában és Philoktétészében játszani, majd Bereményi Géza, illetve Bagó Bertalan rendezői sorozata következett a pályáján, miközben még a Griff Bábszínházba is kirándult a Szindbád előadásába. A Bagó Bertalannal való termékeny szakmai együttműködés hozama egy sor jelentős alakítás, Szakhmáry Zoltántól John Proctoron és Don Juanon át Blondin Gáspárig. (Személyes zárójelben: Eddie Carbone a Pillantás a hídrólban.)
Hét év Bárka Színház után (Posa márki!) immár Budaörsön játszik, csendes szakmai gyarapodás közepette. Hol kis szerepet kap, hol nagyobbat. Lennie-t újrázta, és Almavivától eljutott Csermlényi Viktorig is. Mindig teljes személyiségével, sűrűségével, intenzitásával van jelen a színpadon.
A nézőben Ilyés Róbert úgy él, mint erőteljes drámai férfiszínész. Egyes nézők számára ő az „ideálpilóta”: Az üvegcipő Irmájának Sipos ura. Az ilyen a nézők mindig sajnálni fogják, hogy ez a szerep (egyelőre) kimaradt Ilyés Róbert pályájából.”
Végh Péter méltatása:
“Végh Péter 1960. február 17-én született Budapesten. Annak ellenére, hogy karrierjét
erdésztechnikusként kezdte, a magyar színjátszás szerencséjére, hamar a színház világa felé
fordult és mára már közel 100 bemutatón is túl van. Első színpadi szerepét Zsámbéki Gábortól
kapta, Mikucz alakját formálta meg a Thália szekerén-ben, a Katona József Színházban. Húszas
éveiben került a Nemzeti Színházba, először csak stúdiósként, majd nagyon hamar állandó tag
lett belőle. A Nemzeti Színházban eltöltött bő 10 év után szabadúszó színészként dolgozott.
Ebben az időszakban megfordult többek között, a kecskeméti Katona József Színházban, a
székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a budapesti Gózon Gyula Színházban, illetve a
tatabányai Jászai Mari Színházban is.
Színházi munkái mellett folyamatosan szinkronizál és filmekben is szerepel. Az évek során
több alkalommal is részesült olyan díjban, amelyet vagy társulati tagok szavaznak meg
egymásnak, vagy a közönség ítél oda és ez kiváló példa arra, hogy nem csak a szakma, de a
közönség és a kollégák is elismerő véleménnyel vannak munkásságáról és személyéről
egyaránt.
Játszott már vígjátékokban, drámákban és tragédiákban, musicalekben és klasszikusokban,
megformált már orvost és ügyvédet, tanítót és tiszteletest, volt Ephezusi Antipholus, Ká, Jean
Paul Marat, Hős, Témüller, Petruchio, maga a Sátán, illetve legutóbb, Adolf Hitler is.
Karakterek széles skáláját láthattuk már tőle, mind színpadon, mind pedig filmekben is
egyaránt. Színházi és filmes munkái mellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy generációk
ismerik meg azonnal jellegzetes hangjáról, hiszen a magyar szinkron egyik kiemelkedő alakja,
összesen közel ezer filmben és sorozatban lehet hallani az ő hangján megszólaló karaktereket.”
A Domján Edit-díjat 2022-ben Kosik Anita kapta.
Kosik Anita méltatása:
“Kosik Anita 2013-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György osztályában. Attól kezdve folyamatosan a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja, egyik vezető művésze.
Zenés osztályban végzett, és védjegyének is számít különleges, sötét tónusú hangja, mely az operettől a rockon valamint a jazzen át a népzenéig és a spanyol népballadáig bármely zenei műfajban kimagasló, egyedi teljesítményre képes. Nem csak a Chicago Velma Kellyjeként alkot maradandót, de a tragikus sorsú Erzsébet megformálójaként is Schiller Don Carlosában, vagy néma Kattrinként a Kurázsi mamában.
Kosik Anita emellett kiváló csapatjátékos, odaadó kolléga is, aki lobogásával, megalkuvást nem ismerő, szenvedélyes szerepformálásaival egy egész előadást képes átlényegíteni, tartalommal megtölteni. Olyan kivételes, egyedi tehetség és személyiség birtokosa, mely különösen alkalmassá teszi Domján Edit örökségének továbbvitelére.
A színházhoz való kapcsolatáról így vallott egy nemrégiben készült interjúban:
„Közönség nélkül nem megy, közönség nélkül egyszerűen nem érdemes színházat csinálni. Volt, hogy nagyon küzdöttem egy szereppel, nem tudtam elég erősen képviselni az ő igazát, mert engem nagyon sebzett az adott helyzet. Aztán bejöttek a nézők, éreztem, hogy együttéreznek velem, és én is megerősödtem. Egyedül ez nem megy, akkor van színház, ha valaki játszik, és van, aki nézi.” (kultúra.hu, 2022. április)”
Prológ-díj
A Drámaíró Kerekasztal díjat alapított pályakezdő színházi szerzők számára, akik írói tevékenységükkel az idei vagy az elmúlt évadban felhívták magukra a figyelmet. A díj elnevezése „Prológ”, mely arra a várakozásra utal, hogy a díjazott a szerzői bemutatkozás után a későbbi évadokban is színdarabok és bemutatók sorában mutatja meg tehetségét. 2022-ben a díjazott O. Horváth Sári.
O. Horváth Sári méltatása:
“O. Horváth Sári színháztudományi előtanulmányai után drámaírást és rendezést tanult. 2017-ben végzett színházrendező szakon Bocsárdi László osztályában Marosvásárhelyen. A rendezés mellett rendszeresen dolgozik íróként független és kőszínházi előadásokban Magyarországon és Romániában egyaránt. A Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórum nevű drámafejlesztési programjában négy alkalommal vett részt, és eddig egyedülállóan Lenni vagy nem című trilógiájával (Gyerekjáték, Életigen, Hiszitek, mit nem) egymás után háromszor nyerte el a Vilmos-díjat. A trilógiát kiegészítő Vagy nem lenni című darabjának elkészültét pedig az Örkény ösztöndíj támogatta. (Legutóbbi darabját – Hitler ABBA-t énekel – saját rendezésében mutatta be a Pinceszínház.) O. Horváth Sári egyéni látásmódja, érzékeny karakterábrázolása és a drámait humorral, iróniával izgalmasan ötvöző beszédmódja a záloga annak, hogy műveit magyarországi és romániai magyar színházi műhelyekben is örömmel mutatják be.”
Bálint Lajos-vándorgyűrű
A Bálint Lajos-vándorgyűrűt – melyet felváltva kap színházi titkár és dramaturg – idén Danyi Judit, a Pécsi Nemzeti Színház egykori művészeti titkára kapta.
Bálint Lajos a magyar színház- és irodalomtörténet meghatározó alakja volt. 1886-ban született. Volt műkritikus. dramaturg, műfordító, publicista, a legendás Thália Társaság egyik megalapítója és titkára, a Nemzeti Színház titkára és dramaturgja. Származása miatt ott kellett hagynia a Nemzetit, de továbbra sem tudott tétlenül, kultúra nélkül élni: egyik megalapítója és művészeti vezetője volt az OMIKE, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület Művészakciójának, amely 1939-ben alakult s adott lehetőséget kizárólag zsidó származású művészeknek.
Az utolsó esemény 1944 március 19-én zajlott, amikor német katonák megjelenése vetett véget egy Horvai István rendezte Molière vígjáték főpróbájának.
A háború után haláláig a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyettese volt. Kritikákat és tanulmányokat írt és sokat fordított. Igazi reneszánsz személyiség volt.
Életében kiemelkedő szerepet játszott a színház és azon belül is két kevésbé reflektor vényben lévő, de nélkülözhetetlen foglalkozás: a színházi titkár és a dramaturg.
E két területre akarta felhívni a figyelmet felesége, Spiegel Annie, aki férje halála után megalakította a róla elnevezett vándorgyűrűt azzal a kikötéssel, hogy egyik évben dramaturg, a másik évben színházi titkár kaphassa.
Első évben 1977-ben adták át, akkor Radnóti Zsuzsa kapta. Az első színházi titkár Dr. Gévai Károly, a Vidám Színpad legendás művészeti titkára volt. S ha végig nézzük a díjazottak listáját, mindenkihez hozzátehető a „legendás” jelző. Hiszen egy színházi titkárnak, minden titkok tudójának kellett lenni, kit, mikor, hol lehet megtalálni, ki kivel van jóban, kinek ki az aktuális barátja/barátnője – és ezek nem intimpistáskodások, hanem hozzátartoztak a színház zökkenőmentes működéséhez. Ami nem is volt olyan könnyű, amikor még nem állt rendelkezésre mobiltelefon, internet.
A színházi titkár egy színház lelke. Ő az, aki intézi az egyeztetéseket, ami egyre nehezebb, hiszen egyre több a szabadúszó színész, állítja össze a próbatáblát és közvetít a vezetőség és a munkatársak között.
Ilyen mondhatni „tyúkanyó”volt Danyi Judit, aki több, mint egy évtizedig vezette a Pécsi Nemzeti Színház művészeti titkárságát, több igazgatót is segítve s jelentett így személyében a kontinuitást az egyes igazgatói korszakok közt.”
A díjazottaknak gratulálunk!
