A beszélgetés időpontja: 2021. május 17.
A beszélgetés résztvevői: dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere; dr. Fülöp Péter, az EMMI művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkára, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója; Szücsné Posztovics Ilona, Tatabánya polgármestere. A beszélgetést vezette: Seres Gerda
Támogató: NKA, MMA
Seres Gerda: Jó napot kívánok! Seres Gerda vagyok. Szeretettel köszöntöm önöket a Jó kérdés sorozat soron következő beszélgetésén. Ez a mai harmadik, és holnap még három beszélgetéssel várjuk önöket. Ma az önkormányzatok szerepe a színházak fenntartásában, az önkormányzatok állammal való kapcsolata van terítéken. Bemutatom a vendégeinket. Szücsné Posztovics Ilona, Tatabánya város polgármestere; itt van velünk Fülöp Péter, ő az EMMI képviseletében érkezett helyettes államtitkárként, egyébként a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, és itt van velünk Cser-Palkovics András, Székesfehérvár városának polgármestere. Már sejthetik, melyik színházak kerülnek fókuszba. Tavaly márciusban módosult az előadó-művészeti törvény, ami új, szerződéses alapra helyezte az állam és az önkormányzatok viszonyát, szerepét, illetve feladatköreit a színházak működtetésében, fenntartásában. Mi és miként szabályozza most a felelősségek, a különböző feladatkörök, a munkáltatói és egyéb jogok gyakorlását?
dr. Fülöp Péter: Én kezdeném el, szeretettel üdvözlökmindenkit. Nagyon fontos rögzíteni, hogy az állam nem kíván fenntartói jogokat átvenni. A közös működtetési megállapodások megkötésének azt gondolom, az egyik legfontosabb nóvuma, hogy hosszú távon stabilizálta a vidéki és fővárosi kőszínházak finanszírozási körülményeit. Többségében általában 3-5 éves időtartamra köttettek meg ezek a megállapodások. Ha gyorsan végigszaladunk a megállapodások nagyvonalú részletein, akkor az egyik legfontosabb vívmány az, hogy a támogatásokban rögzítésre került a fenntartói időszak, hogy a fenntartási időszakbanmennyivel járul hozzá az önkormányzat, és ehhez mennyivel járul hozzá az állam. Ez a támogatás a megállapodás értelmében nem csökkenthető, illetve amennyiben csökken, ha valamelyik fél csökkenti, úgy a másik is hozzá tudja igazítani. Szerencsére az volt a tapasztalatunk ebben az egyeztetési folyamatban, hogy minden egyes önkormányzati fenntartó számára fontos a színház, és ezt a pontot a tárgyalásaink során senki sem kifogásolta, minden városvezető és minden tárgyalópartner, a fővárosi színházakat is beleértve, ezt fontosnak tartotta. Van egy izgalmas kérdés, a vezető kiválasztása, illetve a vezető biztosítása.
Seres Gerda: Ez már sérelmesebb pont volt a szerződésekben helyenként.
dr. Fülöp Péter: Igen, de itt van egy félreértés, amit muszáj tisztáznunk és eloszlatnunk. Egy korábbi hatályos jogszabályra való visszahivatkozás történt, tehát a színházigazgatói kiválasztás metodikája nem változott az új jogszabállyal. Annyi történt, hogy a szakmai bizottság álláspontjának elfogadhatóságát egyeztették a felek, tehát úgy állapodtak meg az önkormányzat és az állami fönntartók, hogy elfogadják a szakmai bizottság javaslatát.
Seres Gerda: Korábban, ha jól értem, az önkormányzat, tehát a köztestület, a képviselőtestület szavazott arról, hogy ki legyen a színház vezetője.
dr. Fülöp Péter: Most is a képviselőtestület szavaz.
Seres Gerda: Igen, de most egyeztetni kell a tárcával, és csak a konszenzusos jelölt lehet a színház igazgatója.
dr. Fülöp Péter: Nem kell egyeztetni a tárcával, hanem a szakmai bizottság, amelybe delegál az önkormányzat, a miniszter tanácsadó testülete, a színház közössége, kialakít egy szakmai álláspontot a kormánynak.
Seres Gerda: De itt kik vannak többségben? A minisztérium képviselői vagy az önkormányzat képviselői?
dr. Fülöp Péter: Az, hogy ki van többségben, attól függ, hányan vannak jelen ezen az ülésen. Ha megengedi, befejezem a gondolatot. Itt azt mondta a kulturális kormányzat, hogy szakmai döntést hozzunk, és a szakmai bizottság – amely nem nóvum, hanem egy korábban évek óta bevett gyakorlat szerint működő – tesz egy sorrendi javaslatot, ezt pedig elfogadják a felek. Ezt a félreértést érdemes tisztázni.
Seres Gerda: Igen, de volt, ahol nem fogadták el. Azért kérdeztem, mert Egerben ebből egy nyilvános purparlé keveredett.
dr. Fülöp Péter: Igen, de aztán Egerben polgármester úr megváltoztatta a döntést, és ennek eredményeképpen lett színházigazgató.
Seres Gerda: Az egyéni szerződések szabályozzák, hogy a színház és az állam miként vállal feladatot ebben. Mi változott ezzel a korábbiakhoz képest?
dr. Cser-Palkovics András: Szeretettel köszöntök mindenkit, és köszönöm szépen a meghívást. Fontosnak tartom, amit államtitkár úr is jelzett, hogy ez a támogatási struktúra egy kiszámítható modell abban a tekintetben a színház-finanszírozási struktúrában, hogy előre látunk. A mi esetünkben ötéves megállapodás jött létre, tehát öt évet látunk előre, hogy mire számíthatunk az államtól finanszírozás és támogatás tekintetében. Általában is elég ritka a mai világban, hogy a finanszírozásban ennyi esztendőre előre lehet látni, és így tudunk mi is kalkulálni. Arról még nem tudtunk a megállapodás aláírásakor egyébként, hogy egy ilyen mértékű és ilyen hosszan tartó járványhelyzet alakul ki. Ha valamikor a stabilitásnak volt jelentősége a színházfenntartásban, akkor ebben az időszakban különösen. A jogalkotót nem vezethette ez, hiszen senki nem tudta, hogy egy ilyen helyzet elő fog állni, de ebben a helyzetben ez most nagyon nagy segítség volt. Az önkormányzati fenntartású színházaknak egészen biztos, hiszen egy forint plusz egy forintos modell alakult ki: amennyit az önkormányzat beletesz a színházába mint fenntartó, azt kapja meg az állami költségvetéstől is. A mi esetünkben ez arra is lehetőséget adott, hogy béremelés történjen. 2020-ban kevés olyan terület van a közszférában, ami a járványhelyzet közepén ilyenről dönthetett. Felújítást, fejlesztést tudtunk ebből megvalósítani eszközparkban és a közönségforgalmi terek rendbetétele tekintetében is. Ez biztos, hogy előrelépés. Ami az intézményvezetői kinevezést jelenti, nyilván előfordulhat az, hogy ebből a fajta szabályozásból lesz egyfajta vita, mert valaki a szakmai javaslattal esetleg nem fog egyetérteni. De szerintem nehéz, talán sportszerűbb, ha ezt egy önkormányzat mondja, mintha az állam. Azt nehéz vitatni, hogy ha 485 millió forint közpénzt ad a magyar állami költségvetés a Vörösmarty Színház fönntartásához, a szakembergárda szakmai álláspontját szeretné látni, hogy ki és milyen módon fog a költségvetési intézményről intézményvezetői tekintetben a gazdálkodás vonatkozásában dönteni. Én ezt nem tudnám teljesen negatív színben tartani, miközben előfordulhat olyan helyzet, akár Fehérváron is a következő évszázadokban, hogy lesz vita az akkori fenntartó,az akkori állami és az akkori szakemberek között ebben a vonatkozásban. Összességében az állam és az önkormányzat a mi esetünkben közel egymilliárd forint közpénzt tesz évről évre a Vörösmarty Színház működtetésébe. Ennek a jogszerűségéhez, a szakmai keretek jogszabályszerűségéhez fűződik közérdek. Bízunk benne, hogy az esetek döntő többségében az történik, ami az elmúlt hosszú-hosszú években vagy évtizedekben történt, hogy a szakmai javaslatok kerülnek elfogadásra az intézményvezetők tekintetében is. Minálunk is sok pályázat volt az elmúlt egy-másfél évtizedben. Végső soron ezek a döntések mindig így, ezen az alapon születtek meg. De még egyszer, a legfontosabb része ennek a megállapodásnak az, hogy egy kiszámítható fenntartói modellt hoz létre öt esztendőn keresztül. Pontosan tudja a színház vezetése és annak fenntartója, hogy mennyi forrást ad és biztosít az állami költségvetés, mennyi forrást ígértünk mi a megállapodásban. Még egy olyan nagyon nehéz évben, mint ez a 2020-21-es is, a város pont azért biztosította ezt az összeget, hogy az állami költségvetésből is a maximum lehetőséget tudjuk lehívni a fehérvári kulturális élet és a Vörösmarty Színház tekintetében.
Seres Gerda: Ez a forrás egyébként évről évre ugyanakkora összeg, vagy nominálisan növekszik ebben az öt évben?
dr. Cser-Palkovics András: Ha az önkormányzat tudja növelni azt, amivel fenntartóként hozzájárul a működtetéshez, akkor szerintem nyugodtan fordulhatunk az államhoz a második forint tekintetében. Nem biztos, hogy ez most egyébként teljesen reális, de azáltal, hogy egy forint plusz egy forint lett a megállapodás, a mi esetünkben a korábbi 300 millió forint körüli állami támogatás ennek köszönhetően 485 millió forintra emelkedett, tehát mintegy 180-185 millió forinttal kaptunk többet 2020-ban és 21-ben az állami költségvetésből a Vörösmarty Színház fenntartására, mint a korábbi években. Egyszerűen azért, mert elismerte az állam azt, hogy mennyit tesz bele az önkormányzat, és azt mondta, hogy ő is megemeli az állami támogatást. Voltak olyan városok, ahol ez más jellegű volt, ezt azért fontos elmondanunk, hiszen színház és színház között is sok különbség van a feladatkörök tekintetében is, egy-egy város életében. Tehát nem feltétlenül ebből a számból kell kiindulni, mert van, ahol ez több, van, ahol ez kevesebb, de az mindenhol igaz, hogy ahány évre megkötötték ezt a megállapodást, addig egy fix összegű állami támogatásra a fenntartó és a színháza is számíthat.
Seres Gerda: Tatabányán három évre szól ez a szerződés. Miért?
Szücsné Posztovics Ilona: Tisztelettel köszöntöm önöket és köszönöm a meghívást. Igen, három évre szól a szerződés. Tavaly januárban, amikor megérkezett a jogszabály által a felhívás, hogy kérelmet kell benyújtanunk, mi igyekeztünk elsőként a minisztériumot megkeresni, és tisztázni azokat a feltételrendszereket, amiben a színház működtetését, a továbbiakban közös működtetését fenn tudjuk tartani. Ennek érdekében az önkormányzat is azt mondta, hogy fontos a bérfejlesztés, fontos a színházi munkaerő megtartása. A tárgyalások során teljes mértékben egyforma véleményen voltunk a bérfejlesztés mértékén, amit kínált a minisztérium, hogy a hároméves megállapodásban megemelve a támogatást, ami nekünk 162 millió forint volt, és ez emelkedett föl mintegy 219 millió forintra. A város oldaláról szintén ilyen 160-egynehány millió volt a támogatás, amit mi a 2021-es költségvetésben emeltünk meg 50 millió forinttal, hiszen látjuk azokat a pandémia okozta problémákat és a munkaerő-megőrzés érdekében teendő intézkedéseket, ami miatt fontosnak tartottuk, hogy ezt a fejlesztést megtartsuk. Én egy pillanatra még visszatérnék erre az igazgató választásra. Mi átéltük, hogy lejárt az igazgatói mandátum.
Seres Gerda: Szeptemberben.
Szücsné Posztovics Ilona: Igen, és meghirdettük. Úgy gondolom, hogy szerencsések vagyunk, hiszen egy olyan működési ciklust tett le a korábbi igazgató, ami méltóképpen fémjelezte azt, hogy a választás az ő pályázatára essen, és a bizottságban résztvevők szinte egyhangú véleménnyel mellette voltak. Megmondom őszintén, nem éreztem annak idején ilyen kritikus kérdésnek az együttműködési megállapodásban az igazgatóválasztást. Sőt, adott esetben a minél több szakmai körből érkező bizottsági tag véleménye előreviheti a megfelelő választást. Nálunk ez be is bizonyosodott ilyen szempontból, hogy értékelték a művészeti munkát, és a korábbi, Crespo Rodrigo igazgató urat választotta a bizottság.
Seres Gerda: Egységesen, a képviselőtestület egésze megszavazta.
Szücsné Posztovics Ilona: Igen, egységesen. Nagy kérdés volt nálunk, és felmerült annak idején a minisztériumban is tárgyalásként, hogy költségvetési intézményként működjön a színház, vagy a nonprofit kft. működést preferálnánk. Apandémia idején megmutatkozott, hogy mi, mint önkormányzat, ott vagyunk védőhálónak. Amikor az intézmény működési környezetén kívül eső okok miatt bizonyos helyzetekben oda kell állni, akkor egy önkormányzati közgyűlési döntéssel hamarabb tudunk rajta segíteni, mint egy nonprofit kft. esetében, hiszen itt minden egyes költségvetési előirányzatot nyomon követünk, kontrollálunk. Tudjuk, hogy mitől következik be az adott pénzügyi probléma. Egy önálló kft.-nél picit távolabb áll egy önkormányzat, a támogatási elbírálás tekintetében is, és a gazdálkodási körülmények is más helyzetet teremthetnek. Mi is megfogadtuk azt a kérést, hogy vizsgáljuk meg ennek a lehetőségét, de örülünk, hogy január 1-gyel nem léptünk bele, hanem a pandémiában ott maradtunk a színházunk mellett, és megfelelő többlettámogatással segítjük az ezévi működését is.
Seres Gerda: Mindkét igazgató bérfejlesztésről beszélt, de számomra nem világos, hogy ez a közalkalmazotti jogállás megváltozásával együtt járó hatszázalékos béremelés, vagy ezen felüli, az egyéni szerződésekben rögzített.
dr. Cser-Palkovics András: Ezen felüli, a hatszázalékos bérfejlesztésen túl. A megállapodásokban, amit fenntartóként kötöttünk a működtetésre az állammal, rögzítettünk egy konkrét összeget – és ezek szerint akkor ez nemcsak a fehérvári megállapodásnak része –, a mi esetünkben 60 millió forintot, amit vállalt a fenntartó, az önkormányzat, hogy bérfejlesztésre fordít. Erre jött a hatszázalékos bérfejlesztés kérdésköre, és volt a határozott időre szóló keresetkiegészítés kérdése, amit szintén be kellett emelni, az pedig már a közalkalmazotti munkaviszonynak a változásából fakadó kötelezettség. Több ütemben, több jogcímen, de komoly bérfejlesztés volt a színházban. Ez a fejlesztés nemcsak a művész státuszban lévőknek, hanem a műszaknak is és mindenkinek járt, aki színházhoz kapcsolódóan dolgozik.
dr. Fülöp Péter: Fontos kettéválasztani a két témát. Ajogállásváltozás és a közös működtetési megállapodások megkötése két külön ügy. Nagyon fontosnak tartotta Fekete államtitkár úr, és nagy öröm volt ezzel a felhatalmazással a tárgyalásokat előkészíteni a városvezetőkkel, hogy minden egyes megállapodásnak legyen dedikáltan része az, hogy a támogatási időszak első évében bérfejlesztési jogcímet tudjunk rögzíteni, és a következő évektől pedig ez egy beépülő, a bérkeretre, a bérsorra ráépülő támogatási összeg legyen. Az elmúlt években néhány színházat leszámítva ilyen mértékű bérfejlesztés egyébként nem tudott megvalósulni. A hatszázalékos béremelés azokon a településeken épülhetett be vagy adódhatott hozzá a jogállásváltozásból fakadóan, ahol, mint ahogy polgármester asszony említette, intézményként, költségvetési szervként működnek a színházak. Mi sokat beszélgettünk erről. Én a társasági formában működő, működtetendő intézmények mellett tettem és teszem le a voksomat. Én magam is egy olyan intézményt vezetek, ahol nonprofit kft. formájában működik a színház, de nagyon sok szempontot érdemes itt figyelembe venni. Függ a vezető attitűdjétől is az, hogy milyen formában érdemes működtetni egy ilyen intézményt. Én szakmailag azt gondolom, hogy az előadó-művészet specifikumait figyelembe véve, talán szerencsésebb, hogyha nonprofit kft. formájában működik.
Seres Gerda: Nem szembesültek ilyen nehézségekkel most, amit polgármester asszony említ, hogy nincs akkora védőháló?
dr. Fülöp Péter: Nem. Nálunk egy egész szigorú gazdálkodás zajlik, én azt követelem meg a munkatársaimtól, illetve tőlem is azt várja el a főnököm. A színházunk nyereséges tudott maradni a pandémia ellenére is. Egy csomó olyan működési költséget visszaszorítottunk, amely a normál működési időszakban egyébként fölmerült volna, és nem nagy nyereséggel, de pozitív szaldóval zártuk a 2020-as évet.
Seres Gerda: Mik voltak az állam szempontjai, amikor meg kellett kötni ezeket a megállapodásokat? Most említette a kiszámíthatóságot, tervezhetőséget, de mi volt az, ami az állam számára fontos volt?
dr. Fülöp Péter: Nagyon fontos, hogy a színházak vezetői, azok a szakemberek, akik tervezik évről évre az évadokat, azok olyan stabilitásban tudjanak működni, ahol az anyagi, a financiális kérdések másodlagos szemponttá válnak, és a szakmai, előadó-művészeti kérdések tudnak az élre kerülni. Muszáj visszacsatolnom itt a vezetőváltás körüli anomáliákra, és hozni egy olyan példát egy másik területről, a múzeumi területről, ahol hosszú-hosszú ideje az a gyakorlat, amelyet itt most részben érvényesítettünk ezekben a szerződésekben. A városvezetők számára nem hatott újdonságként ez, hiszen egy múzeumigazgató kinevezését megelőzően miniszteri egyetértés van. Az előadó-művészeti területen ennél sokkal lágyabb ez a megállapodás, hiszen nem miniszteri egyetértésre van szükség, hanem a szakmai bizottság álláspontja van kidomborítva. A visszahívás esetén van egy olyan pont beépítve a megállapodásainkba, hogy az ágazati miniszter véleményének kikérése nélkül nem hívja vissza a városvezető a színházigazgatót, mert adódhat olyan helyzet, hogy valakit valamiért vissza kell hívni. De amit polgármester úr említett, azt gondolom, érdemes megfontolni: ha van egy paritásos finanszírozási modell, ahol az önkormányzat és az állam ugyanannyit tesz hozzá egy intézmény finanszírozásához, ezekben a kérdésekben fontos az egyeztetés.
Seres Gerda: Ezt elviekben tökéletesen értem. Azért említettem az egri példát, mert tegyük fel, hogy ez egy rendkívül kivételes eset, és ilyen nem fog előfordulni a közeljövőben, de a vidéki színházaknak, önök ezt pontosan tudják, rendkívül erős közösségépítő erejük van. Nagyon fontos, hogy a helyi közösségekkel jól tudjanak együtt dolgozni, és amennyiben a polgármesterrel így indul a kapcsolat, az nyilván megnehezíti az együttműködés. Ezt nem is kell önnek sem sokat magyarázni, hiszen színházigazgatóként ön is tudja, mennyire nélkülözhetetlen, hogy közösen tudjanak gondolkodni.
dr. Fülöp Péter: Abszolút egyetértek, de itt is, mint minden területen, adódhatnak konfliktusok. Nagyon nehéz olyan szabályozási környezetet teremteni, bármelyik ágazatra gondolunk, ahol minden egyes, a jövőben felmerülő konfliktusos helyzetre meg lehet találni a megoldást. Azt gondolom, hogy bizonyos értelemben ezek a konfliktusok még nem is baj, ha kijönnek, mert ezeknek a megoldásával egyelőre nem tudunk dűlőre jutni.
Seres Gerda: Nem fontolták meg, amikor a szerződéskötésekről volt szó, hogy mekkora szerepet vállaljon az önkormányzat? Az önkormányzatoknak sokszor szükséges jobban meghúzni a nadrágszíjat. Nem fontolták meg, hogy esetleg átadnánk az államnak, de attól még a mi színházunk marad, nekünk játszanak, ott játszanak, vagy ez fel sem merült?
dr. Cser-Palkovics András: Egy megyei jogú városnak olyan térségi rendező szerepe és közösségszervező szerepe is van, amiben fontosak az intézmények. E tekintetben mindegy, hogy annak a jogi fenntartási módszertana nonprofit kft. vagy intézmény. Van annak jelentősége más területen, de a közösségszervező erő vonatkozásában nem. A kultúrán belül vannak vezérintézmények, amelyek a leghangsúlyosabbak, legfontosabbak, leginkább térségi szerepet töltenek be. A színház ezek közül is az élre vagy az egyik legfontosabb polcra kívánkozik, úgyhogy nálunk nem merült fel az a gondolat, hogy átadnánk a színházunkat az államnak. De még egyszer: nem tartottuk azt egy rossz elképzelésnek, hogy a működtetésben legyen egyfajta közös felelősségvállalás. A város számára fontos a színház, a kulturális és a közösségszervező erő tekintetében egyaránt, és ebben szeretne az önkormányzat továbbra is tevőlegesen, fenntartóként részt venni. Nem merült föl sem a színháznál, sem a szimfonikus zenekarnál, sőt azóta, hogy létrehoztunk egy balettszínházat mint önálló intézményt, mert a kultúrának meghatározó szerepe van egy város közösségformálásában, és abban is, amit egy település életminőségének nevezünk. Nincsen életminőség anélkül, hogy az emberek szabadidejéhez ne tudnánk alternatívákat adni, hogy hol és milyen módon, minőségi szórakozással tölthessék az idejüket saját maguk vagy a szeretteik, adott esetben a gyermekeikkel. Ebben egy színháznak nagyon fontos szerepe van. Visszacsatolva arra, ami elhangzott: nálunk pont most volt zenekarigazgató-választás. A szakmai bizottság egyhangú vagy közel egyhangú döntést hozott, és ezt fogadta el a fenntartó, tehát van ennek egy kipróbált módszertana. Lehet olyan helyzet, amikor majd ebből vita lesz egy-egy színháznál, egy-egy zenekarnál, mint ahogy a múltban is volt ilyen. Egy másfajta szabályozás tekintetében ez nem kizárható, de a felelős fenntartóknak és a felelős működtetőknek előbb-utóbb jó, okos és szakmailag fölvállalható minőségi kompromisszumot kell abban az esetben kötni. Bízom benne persze, hogy minél kevésbé fordul ez elő, de azért a múltban is voltak viták intézményvezetői kinevezések tekintetében, pedig más módszertan és más eljárásrend volt. Azt hiszem, hogy minden módszertannál valójában mindig az ember és az emberek együttműködési képessége lesz fontos. Van, amikor ez jobban működik, és van, amikor kevésbé. De az, hogy átadjuk a színházat, nem merült föl. A finanszírozáshoz csak egy fél gondolat azért, hogy minden mindennel összefügg. Nem véletlenül küzdünk a helyi adóbevételekért. Nem véletlenül küzdünk, az iparűzésiadóért. Az a támogatás, amit tudunk adni, vagy amit kiegészítő támogatásként egy ilyen nehéz helyzetben egy önkormányzat el tud dönteni, nem képződik meg a városháza pincéjében lévő pénzverdében, mert ilyennel sajnos nem rendelkezünk. Ebből következően helyi adó, iparűzésre adókell. Azt tudjuk fordítani a kultúrára és a kulturális intézmények fenntartására és működtetésére. Ha annak a rendszere változik meg, az minden egyéb területen, köznevelési területen, a kultúra egyéb területein, akár a színház területén is okozhat problémát. Nem véletlenül mondjuk mindig azt, hogy amikor abban gondolkodunk, hogy azt meg kell változtatni, nem elég azt megváltoztatni, hanem az egész önkormányzati finanszírozási struktúrát kell átgondolni. Én egyébként ezt nem javasolnám, de ez egy másik kérdés. Csak azért vetettem föl ezt a példát, mert inkább ez volt számunkra kérdéses ebben az elmúlt időszakban. Arról, hogy van egy pandémia, senki nem tehet, senki nem számított rá. Az, hogy ez bevételkiesést okoz az államnál vagy az önkormányzatoknál, sajnos benne van ebben a helyzetben. De a fenntarthatósághoz, a stabilitáshoz és a jövőképhez mindenképpen fontos lenne azt tudnunk, hogy a helyi adórendszer a jelenlegi formában mindenképpen fenn fog maradni, mert ez adja azt a stabilitást, amivel mi be tudjuk tartani azt a megállapodást, amit a kormánnyal kötöttünk.
Seres Gerda: Tatabányán mi volt a helyzet?
Szücsné Posztovics Ilona: Tatabányán abszolút nem volt kérdés, hogy átveszi-e a minisztérium, vagy állami irányítás, állami finanszírozás alá kerüljön a színház. Az a kérdés viszont felmerült, hogy mi van akkor, ha kormányzati támogatás nélkül kell fenntartanunk a színházat. Az azt jelentette volna, hogy 300-400 milliós forrásfelhasználás lett volna a színház tekintetében, amit az önkormányzat oldaláról kért volna. Csatlakoznék polgármester úrhoz: Tatabányának körülbelül hétmilliárdos iparűzésiadó-bevételén belül a művelődés-kultúrához kapcsolódóan közel egymilliárd támogatást adunk. Ez a kötelező feladatellátáshoz kapcsolódik. Nálunk a színház mellett a másik nagy intézményünk az Agóra, és ezen belül osztódik meg ez a támogatás. Nekünk se volt mindegy a helyi iparűzési adócsökkenése. Nagyon érezhető a vállalkozások oldaláról, hogy csökken az árbevételük, és kevesebb iparűzési adót fizetnek, és nem mindegy, ebben a helyzetben hogyan rangsorolunk a támogatások tekintetében. Nem mindegy, hogy olyan helyre adunk támogatást, ahol megőrizzük a foglalkoztatást, a béreket finanszírozzuk, illetve azt az infrastruktúrát, ami lehet, hogy ma nem hoz bevételt, és nem tudja fenntartani magát. Ahogy néztem a 2021-es előirányzatot, jegybevétel tekintetében 150 milliós bevétele volt korábban a színháznak, és most nyolcvanmillió az előirányzat. Ez jelentős különbség. Persze, kevesebb díszletet kell építeni, mert kevesebb premiert indítanak, de minden mindennel összefüggve át kellett tekintenünk, miért tudunk adni, vagy miért kell adnunk még további 50 milliós támogatást. Tavaly nagyon fontos volt – és lehet, hogy ez egyedi eset számomra, hiszen én ezt a ciklust kezdtem el polgármesterként –, hogy nagyon gyorsan átlátható volt a színház működése. Nagyon gyorsan meg lehetett arról győződni, mit mire fordítanak, és a zavartalan működéshezmire van szükség. A kormányzati elvárás, az, hogy a bérekre fordítsuk, egy teljesen reális, normális elvárás. Főleg azért is, mert a közgyűjteményi dolgozók tekintetében is nagyon alacsonyak a bértábla szerinti bérek. A bérminimumon voltak a kollégák, és a kulturális pótlék emelte a béreket. Számomra, aki a piaci szférából jött, meglepőek voltak ebben a szférában a bérek, és emiatt teljesen normális dolog volt, hogy a megtartáshoz, a bérfejlesztéshez és az értékek továbbvivéséhez szükség van az anyagi szerepvállalásra. Nálunk ez 30-36 millió forint volt, amit a minisztériumi vagy kormányzati oldalról többletforrásként hozzákerült, és természetesen mi is hozzáadtuk a többletforrásigényt.
Seres Gerda: Önök is utaltak arra, hogy a pandémia jelentősen átrajzolta a korábbi terveket. Volt központi plusztámogatásra lehetőség. Mi a helyzet a 13 milliárd forinttal? Ennek egy része a miniszterelnökségről konkrétan intézményekhez került, de maradt talán ötmilliárd forint, amire pályázhatnak a különböző intézmények. Ez hogyan működik?
dr. Fülöp Péter: Egy nagyon komoly programmal. AKöszönjük, Magyarország! program alapvetően nem a kőszínházi struktúrának volt célzott támogatása, hanem a kőszínházi intézménystruktúrán kívüli előadó-művészetet támogatni.
Seres Gerda: Itt alkotók pályázhattak egyénileg.
dr. Fülöp Péter: Így van. Nagyon fontos szempont volt, hogy nem segélyt adtunk, hanem előleget. Ennek már egy sikeresszakasza, ami lezárult a 2020-as évben. Be lehetett váltani a kisebb települések részéről ezeket az előadásokat, ezeket a produkciókat le lehetett hívni a programból. Jelen pillanatban is zajlik az idei Köszönjük, Magyarország! program előkészítése. A települések abból a kulturális kalapból, az úgynevezett Covid-mentő alapból részesültek több 10 millió forint támogatásban, amelyeket a kiesett jegybevételeknek a pótlására, a pandémia által okozott károk enyhítésére adott a kulturális kormányzat.
Seres Gerda: Voltak Önöknek elvárásaik a pandémia ideje alatt, hogy a színház működjön, teljesítsen, streameljen, közvetítsen? Támaszthat egyáltalán fenntartó bármilyen elvárást ezzel kapcsolatban?
dr. Cser-Palkovics András: Talán érdemes kettébontani ezt az időszakot, hiszen nagyon váratlanul ért mindenkit a tavaly tavaszi új helyzet, erre senki nem készülhetett föl. Itt mindenkinek megértőnek kellett lenni a másikkal. Ez országosan a közéletben nem biztos, hogy mindig sikerült, de helyi szinten sokkal inkább. Erre nem tudott B-terv lenni, amit elővett az önkormányzat vagy a színház. Tavaly tavasszal mindenki kereste a megoldásokat. Nagyon jól működött az a tájékoztatási rendszer, amit államtitkár úr folytatott a kulturális intézmények vezetőivel heti, kétheti rendszerességgel online találkozókon, mert ott a jó tapasztalatokat ki lehetett cserélni. Az volt az az időszak, és ettől már más a második, harmadik hullámnak a kérdése, hiszen azokra már föl lehetett készülni, arra, ha lesz még egyszer ilyen helyzet, mi fog történni. A fenntartó elvárásai is ehhez kapcsolódtak. Fölmértük azt a lehetőséget, hogy zárva tart egy színház. Nekünk is volt olyan időszakunk, amikor a járvány sajnos elérte a műszakot, a társulatot, heteken keresztül nagyon sokan fertőzöttek voltak.
Seres Gerda: Ott voltam a tervezett Ember tragédájabemutatón, majd fordultam vissza Budapestre.
dr. Cser-Palkovics András: Sajnos ez pár órával azelőtt derült ki, hogy a társulatban, akik színpadra léptek volna, van sajnos fertőzött, és lépni kellett. Ebből a szempontból ez egy sajátos helyzet volt, viszont ez az időszak nagyon jó alkalmat adott arra, hogy bizonyos eszközfejlesztéseket meg lehessen valósítani, vagy bizonyos belső felújítási munkákat. Körülbelül 15 éve fejeződött be a nagy felújítása a Vörösmarty Színháznak, és ez a 10-15 év bizony meglátszott már a színházon. Óriási nyomás van az épületen is és az abban dolgozókon is. Itt nemcsak a színházra gondolok, mert ahogy mondtam, más intézmények is használják ezt az épületet,egyéb kulturális, közösségi, oktatási programok is zajlanak a színházon belül. A színházépületek egy vidéki városban a nap 24 órájában szolgálják a közösséget, és ez az épületeken meglátszik. Most volt, és részben még van idő arra – mert még zajlanak ezek a munkák, és a következő körülbelül két hétben fognak befejeződni –, hogy kicsit utolérjük magunkat. Normális időszakban, amikor a színház rendesen működik, nagyon nehéz akár a nagytermet, akár a stúdiószínpadot vagy az öltözőket, kiszolgáló helyiségeket hetekre kivonni a színház működtetéséből azért, mert felújítás zajlik. Sikerült megoldani ezt a színház vezetőivel, és bízom benne, ha ők itt ülnének, akkor ugyanezt mondanák, hogy együtt sírtunk, együtt nevettünk. Ebben az évben volt egy kis sírás, nem szakmai értelemben, hanem a helyzetből fakadóan. Én csak köszönettel tartozom, hiszen nagyon sokan önkénteskedtek köztük, vannak, akik a mentőszolgálatnál dolgoztak diszpécserként, akár színészként a Maradj otthon! kampány idején körbejárták a várost. Ezt az ötletet éppen Kaposváron láttuk, és valósítottuk meg, ami nem ment volna a táncosaink, színészeink, rendezőink nélkül. Az emberek kiléptek az erkélymagasában, az ablakon kinéztek, kijöttek a ház elé, és azt látták, hogy valamit kapnak, ami egy kis pozitívum, egy kis mosoly. Ez nem ment volna a művészek nélkül. Mi kitalálhattuk volna a városházáról, de az önmagában nem lett volna nagy élmény senkinek. Ez így működött, és jól működött. Ehhez alkalmazkodni kellett, és úgy tapasztaltam, hogy az előadó-művészeti közeg képes volt ehhez alkalmazkodni. Nem volt egyáltalán könnyű szituáció ez senkinek.
Seres Gerda: Tatabányán mennyire szorult az önkormányzat segítségére a színház? Említette a 130-150 milliós jegybevételt, ami az összbüdzsének több, mint a harmada.
Szücsné Posztovics Ilona: Igen. Nekem is felrémlettek a tavaly március óta történtek. Tatabányán hatalmas összefogás, hatalmas szolidaritás volt a járványhelyzetben, és ennek a közművelődésben, a színházban dolgozók is részesei voltak. Mi a tavaszi időszakban tavaly közel kétezer embernek vittünk ebédet, és ebben a színházi dolgozók, a közművelődésben dolgozók is részt vettek. Mondtam is, hogy biztos, hogy nem gondolták volna még szilveszterkor, hogy abban az évben pizzafutárok lesznek. Szervezetten történt ötféle ebédtípus, különböző allergia szerint szétosztva az ételeket, napi 2000 adag kiszállítása az időseknek, a 70 éven felülieknek, akik igényelték, és ez az összetartás folytatódott. Folyamatosan fölajánlották a színházi dolgozók, amikor nem tudtak próbálni, dolgozni, hogy bármiben, ami a város számára szükséges, részt vesznek. Ugyanígy részt vettek abban is, amikor az egészségügyi dolgozóknak segítséget kellett nyújtanunk. A háziorvosokat megkérdeztük, hogy kellenének-e adminisztrátorok, akik segítenek az oltásoknál. A Jászai Mari Színház – Népház mellett van egy csodálatos ligetünk, éstavasszal a parkfenntartásban, a liget rendbetételében részt vettek. Azokat az időintervallumokat kitöltötték, amelyikben kvázi bért kaptak, fizettük őket, de effektív még nem indult el a munka. Amikor nem tudtak dolgozni, hiszen az intézmények zárva voltak, vállalták, hogy besegítenek, és ha a város számára van olyan feladat, akkor szívesen ellátják. Nekem nagyon kellemes élmény volt ez a szolidaritás és összetartás ebben a szakmában, ami megnyilvánult a város iránt.
Seres Gerda: Nincs szükség a büdzsé kiegészítésére? Az újraindulást tiszta lappal kezdhetik?
Szücsné Posztovics Ilona: Ebben az évben a költségvetésben 50 millióval ráemeltünk a korábbira. Ez azt jelenti, hogy pariban vagyunk, a minisztériumi, kormányzati rész 219 millió és 212 millió az önkormányzati. Egy 80 milliós jegybevétel terv mellett úgy tűnik, hogy el tudják kezdeni, aköltségvetés biztonságos fedezetet biztosít. Viszont a 2020-as évben a tervek nyolc premier-előadásról szóltak, és ha hat ideális, akkor is jó, ha idén két-három premier-előadásra készülnek. Mindenben változások vannak. Korábban a díszletek készítéséhez saját alkalmazottakat foglalkoztattak. Arról beszélgettünk igazgató úrral, hogy most mindent vásárolt szolgáltatásban kell igénybe venni, hiszen nem tudta megőrizni azokat a mesterembereket, akik itt elkészítették ezeket a munkákat. Lesznek átalakulások a költségszerkezetben. Azt is el kell mondani, hogy még egy kicsit bizonytalan az év, hogy lesz-e negyedik hullám, a nézőszám tekintetében hogy lehet elindulni. Mi június elsejével tervezzük az indulást.
Seres Gerda: És nem teltházzal, ugye? Vagy nem teljesen eladott házzal?
Szücsné Posztovics Ilona: Én úgy gondolom, hogy a biztonsági előírások miatt még nem valószínű, hogy tele lesz, de vannak olyan kisebb közösségek, ahonnan már nagyon sok információkérés érkezett. Például nyugdíjasklubok felől, hogy a bérleteket mikor tudják igénybe venni, tekintettel arra is, hogy a védettségi igazolvánnyal való rendelkezés korlátot jelent. Nem tudni, hogy azoknak a bérletes nézőknek, akik esetleg nem rendelkeznek ilyennel, milyen lehetőségük van akár a bérlet visszavásárlására. Még vannak bizonytalansági pontok, de én úgy gondolom, hogy ha nem is teljes teltházzal, de 60-70 százalékkal biztos, hogy el fog tudni indulni a színház.
dr. Cser-Palkovics András: És ha szabad annyit hozzátennem, hogy fontos köszönetet mondanunk a nézőknek, mert ebben a mostani helyzetben megvették a bérleteket, és elég korlátozottan tudták eddig a színházak a bérletes előadásokatpótolni.
Seres Gerda: A megelőlegezett bizalom.
dr. Cser-Palkovics András: És annyira megelőlegezett bizalom volt, hogy nagyon-nagyon ritka volt az a telefon vagy az e-mailes megkeresés a színházhoz, vagy éppen a fenntartó önkormányzathoz is, ami arról szólt, hogy…
Seres Gerda: Ejnye-bejnye, hol van az előadás?
dr. Cser-Palkovics András: …ejnye-bejnye, hol van az előadásnem volt, de hogy visszakérték volna a bérletek árát, az is elenyésző, szinte nem létező jelenség. Látszik, hogy oda-vissza a színház mit jelent egy közösségnek. A közösség megértette, hogy most neki kell segítenie a színháznak, és ezt a segítséget meg is kapta a színház a nézőitől. Akinek igazán mindahányan köszönetet tudunk mondani, az maga a néző. Persze, most már nagyon szeretné tudni, hogy mikor lesz majd pótolva a bérlet, egyáltalán hogy lehet a bérletes előadásokat játszani, mi van a védettségi igazolvánnyal, mi van az esetleges nyári színházakkal. Egyre több ilyen kérdést kapunk, de nagyon-nagyon türelmesek, és ezt itt is köszönjük nekik.
Seres Gerda: Helyettes államtitkár úr, mitől jó egy színház az állam vagy a fenntartó szempontjából? Mit kell néznie? Termel-e kellő arányú saját bevételt, függ a bérletesekszámától, egy adott közösségben milyen feladatokat vállal? Aszínvonalra egyáltalán tekinthet-e a fenntartó? Most kicsit zavarban vagyok, mert ön itt két minőségében ül, színházigazgatóként és fenntartóként.
dr. Fülöp Péter: Nagyon izgalmas kérdés. Mind a két polgármester említette már, és azt gondolom, hogy ketté kell válasszuk egy picit a színházainkat, mert a vidéki színházaknak egy picit másabb a missziója, a programkínálata, mint a fővárosi színházaknak. Egy megyei jogú város életében a színház rengeteg program helyszíne. Struktúrájában, kínálatában alapvetően a népszínházi kínálatot biztosítja, míg a fővárosi teátrumok jó része specializálódni tud ilyen vagy olyan típusú előadásokra. Ez az elmúlt egy év megmutatta azt, hogy milyen fantasztikusan összetartó és jól szervezett a hazai színházi világ. Amellett, hogy voltak olyan időszakok a pandémiás időszakban, amikor bizonyos időre meg kellett állnia a színházainknak, nagyon fontos eredmény, hogy a kormányzati intézkedések eredményeképpen a művészeti munka, amikor már a helyzet megengedte, tudott folytatódni a színházban. És bár a pandémia első hullámában különböző tevékenységeket kellett megtalálni és – idézőjelbe teszem – feltalálni, hogy a bérek kifizethetők legyenek a művészeknek és a háttérszakmákban dolgozóknak, aztán az előadásokat el lehetett vagy elő lehetett készíteni. Vannak mérőszámok, hogy milyen bevételtermelő képessége van egy színháznak, hogy az előadásai teltházzal futnak-e, hogy mennyi bérletesük van. Nagyon érdekes, hogyha ránézünk az ország térképére, és nekem a helyettes államtitkári pozíciómból eredően van szerencsém látni a különböző számokat, hogy egész más számokat tud egy székesfehérvári piac, egy tatabányai, egy kaposvári, egy debreceni, egy nyíregyházi piac produkálni. Kaposvártól hatvan kilométerre van Pécs városa. Egész más a bérletes nézők aránya a pécsi színházban és a kaposvári színházban. Nálunk Kaposváron hagyományosan magas a bérlőknek a száma, 17-féle bérletet kínálunk. A pécsi színházban sokkal kevesebb bérletes van, sokkal több az egyedi jegyvásárlás, a szabadjegyes értékesítés. Az, hogy mitől jó a színház, rengeteg mindenen múlik. Vannak az előadások szakmai szempontjai, hogy azok milyen minőségben készültek el. Mást mond egy rendező, mást mond egy kritikus, mást mond a néző ugyanarra a darabra, és ezeket a szempontokat kell valahol jól eltalálni. Részben, de nem csak ezen múlik az, amikor egy színházigazgató vagy egy művészeti vezető kiválasztja a darabokat, de végső soron ebben a helyzetben is, gondoljunk az Erkélyből páholy produkciókra. A színháznak valamilyen módon kell, hogy szóljon a nézőhöz, hogy ki tudja billenteni abból a helyzetből, amiben van. Különösen a pandémiás időszakban fontos a színházak, az előadóművészek szerepe, és nemcsak a prózai színházra gondolok, hanem a zenére, a táncra, hogy minél gyorsabban a honfitársainkkal el tudjuk feledtetni azt az időszakot, amiben az elmúlt időszakban benne voltunk.
Seres Gerda: Egy kaposvári intermezzo: önök már játszanak?
dr. Fülöp Péter: Mi is az óvatos nyitást választottuk. Szita polgármester úrral egyeztetve májusban hét alkalommal hirdettünk előadást. Ennek egyébként volt még egy praktikus oka: voltak olyan előirányzott feladataink, amelyeket el kellett végeznünk. Mi nem engedünk csak félházat egyelőre. Június elsejével kezdjük meg azoknak az előadásainknak a pótlását, amelyek bérletes előadások.
Seres Gerda: Tehát nyáron játszanak majd?
dr. Fülöp Péter: Július közepéig játszunk a színházban, akkor egy hónapos szünetet tartunk azzal, hogy hétvégente szabad tereken, a Balaton környékén találkozhatnak a nézők kaposvári előadásokkal. Augusztus 21-én mindjárt elkezdjük a következő évadot, és viszonylag hamar, közel egy hónappal hamarabb már bemutatót tartunk. 67 előadást kell pótolnunk, amelyet nem váltottak vissza a nézők. Pont itt, előtte beszélgettünk polgármester úrral, hogy hibahatáron belüli azoknak a megkereséseknek a száma, amikor valaki visszakéri, vissza akarja váltani a jegyét. Vannak tragédiák, és muszáj erről beszélnünk. Aki elvesztette a párját, elvesztette azt a barátnőjét, a társát, akivel járt korábban színházba, érthető okokból visszakéri a színházbérletét. Vannak olyan nézők, elenyészően, akik nem kívánják az oltást fölvenni. Az oltásigazolvány a föltétele annak, hogy színházba lehessen látogatni, akkor ő nem fog tudni színházba jönni. Amit polgármester úr említett, azt gondolom, fantasztikus vívmánya a hazai színházi struktúrának. Én korábban sokszor mondtam azt, hogy amikor a színházak a tavasz folyamán meghirdetik a következő évadjukat, és elkezdik a bérlet-előértékesítést, micsoda bizalom van a hazai színházlátogató közönségben, hogy úgy váltja meg a következő évadra, akár egy év múlváraa bérletét, hogy ismeri a rendezőt, egy valamiféle szereposztást, és elolvas egy szinopszist. Európában is nagyon ritka, hogy ilyen kötődés van, és láttuk a pandémia ideje alatt, hogy nem váltották vissza a bérleteket, a jegyeket. Nálunk Kaposváron egymillió forint alatti azoknak a bérleteknek és jegyeknek a visszafizetési összege, amelyet visszakértek a nézők.
Seres Gerda: Polgármester úr, mi egy jó színház ismérvefenntartói szempontból? Azon túl, hogy ön mit néz szívesen.
dr. Cser-Palkovics András: Fontos volt a gondolat második fele, hiszen nézőként az embernek van egyfajta ízlése, szempontrendszere, de fenntartóként ez kiegészül egy-két kérdéskörrel, alapvetően jogi, pénzügyi fegyelemmel. Fenntartói szempontból az nagyon fontos, hogy az intézményjogszerűen működjön. Folyamatosak a belső ellenőrzések, de lehet minisztérium felől érkező ellenőrzés, az Állami Számvevőszéktől érkező ellenőrzés, ami általában is önkormányzatot vagy speciálisan egy-egy területet, intézményeket érint, és nagyon fontos, hogy rendben találják a dolgokat. Ez alapvetően jogos fenntartói elvárás, különös tekintettel arra, hogy bármelyik színházról is beszélünk, a színház költségvetésének jelentős része közpénzből kerül a színházhoz. Adóforintok azok, amelyek megjelennek egy-egy intézmény működtetésében. Megint csak azt mondom, hogy teljesen mindegy e tekintetben, hogy a fenntartói módszertan intézménytípusú vagy nonprofit cég által működtetett, mert ezt a fajta fegyelmet kérjük, ezért cserébe, még olyan nehéz helyzetben is, mint most, abszolút tudunk adni egyfajta stabilitást. Én 2010 óta kapom azt a bizalmat és megtisztelő feladatot a fehérváriaktól, hogy ezt a szép várost vezethetem, irányíthatom. Azóta nem volt olyan jellegű konfliktus, ami művészeti tartalommal összefüggésben történt volna. Mi csak azt kérjük a színháztól, hogy legyen jogszerű a működése. Értelemszerűen figyeljük, hogy alakul a nézőszám, a bérletesszám, mert szeretnénk megérteni a folyamatokat.
Seres Gerda: Fehérváron magas a bérletesek aránya?
dr. Cser-Palkovics András: Magas, de volt egy rossz tapasztalatunk a 2010-es évek elején, amikor nagyon-nagyon visszaesett általában is a nézőszám, és azon belül a bérletesekszáma is. Bizonyára mi is korábban esetleg rossz döntéseket hoztunk, és ezeket a döntéseket akkor próbáltuk korrigálni. Azóta szerencsére ezek a számok bővültek, növekedtek. Ezt az utolsó egy évet tegyük zárójelbe, mert minden szempontból hamis képet adna, ha ez alapján indulnánk ki. Azt hiszem, jól működik az a fajta együttműködés, ami – ahogy elhangzott igazgató úr, államtitkár úr részéről is – a vidéki színházakat egy kicsit más kávézóba teszi, mint a fővárosi színházakat. Nem azért, mert az egyik jobb vagy rosszabb. Egyszerűen más a helyzet. Nálunk egy színház van, tehát ez a színház más feladatokat is meg kell, hogy kapjon, és el kell, hogy lásson, mint mondjuk a fővárosi színházak; a közösségszervezés, a közönség építése mellett a helyi közösség építését is. És ebbe nagyon sok olyan misszió, kulturális misszió is beletartozik, amikor a színház ki is lép a színházból. A mi esetünkben évről évre a koronázási szertartásjáték, ami egy közös gondolkodás eredménye, hogy a történelmi múltat hogyan tudjuk megjeleníteni. Ebben Szikora igazgató úr rendezőként is partner volt az első pillanattól kezdve.
Seres Gerda: Tulajdonképpen egy fesztivál épült köré.
dr. Cser-Palkovics András: Egy fesztivál épült a koronázási szertartásjáték köré, egy másfél hetes programsorozat, ma már óriásbábokkal, kültéri programokkal, nagyon-nagyon sok olyan elemmel, ami nem szorosan színház, de a színház nélkül nem lennénk képesek ezeket megvalósítani. Ugyanúgy, mint néptáncosok, zenészek, táncosok nélkül sem tudnánk. Egy színház egy vidéki város rendezvénykínálatában is meghatározó szerepet tölt be, és ott már sokkal több az a típusú együttműködés, ami a közös víziók meghatározását jelenti. Azt nem tartanám szerencsésnek, ha egy polgármester próbálná megmondani, hogy az évadban mik legyenek a bemutatók, mik lehetnek a darabok, ki legyen a rendező vagy a színész. Ilyen nem történt hosszú-hosszú évek óta, és a jövőben sem fog történni, mert ahhoz már nincs köze a fenntartónak. Ahhoz viszont van, hogy rendezett, jogszerű legyen a színház működtetése. Például azt a fajta kérést, elvárást finoman, diplomatikusan fogalmazzuk meg, hogy az újraindításban nagyon fontos a színház, és nemcsak a színházon belül, hanem, hogy az embereknek próbáljunk a lelki újraindításban, újraépítésben, a szívhez szólóan segíteni. Ebben az előadóművészeknek kulcsszerepük van. Most ők jönnek.
Seres Gerda: Mikor nyit Fehérváron a színház?
dr. Cser-Palkovics András: Az egyik stúdiószínpadunk már játszik, elsősorban az óvodásoknak, diákoknak, ott kezdtünk. A nagyszínház június elején fog nálunk is nyitni, ahogy a fejlesztések befejeződnek, és van egy nyári színház. Akoronázási szertartásjáték nagy valószínűséggel most már nem a nemzeti emlékhelyen kerül megrendezésre, hanem a Vörösmarty Színházon belül. Van ennek anyagi oka, de szervezési oka is, hiszen nagyon nehéz ma megmondani, hogy a nyár közepén vagy éppen augusztusban pontosan milyen helyzetben milyen szabályokat adta keretek között kell és lehet rendezvényeket szervezni. Ebben azt hiszem, hogy a színház azért egy jó adottság, mert ott viszonylag gyorsan tudunk lépni. Valamikor sajnos rossz irányba, mert mennyivel jobb lett volna inkább azt a döntést bejelenteni ott hirtelen, hogy mégis meg lehet tartani az előadást, ha már Az ember tragédiája II. fölmerült. Egy színháznál a legkönnyebb a szervezés részét újraindítani vagy leállítani, pár nap alatt is, attól függően, éppen mire lesz szükség. Persze mindenki abban bízik, hogy augusztusban már nyugodt szívvel lehet majd a szabályok betartása mellett rendezvényeket rendezni.
Seres Gerda: 2019 végén újra alakult a fehérvári szenátus, ahol a helyi kulturális, illetve civil élet képviselői vesznek részt, és a színház igazgatója is ott ül ebben. Azóta is üléseznek rendszeresen?
dr. Cser-Palkovics András: Sőt, társelnöki rendszerben vezetik ezt a tanácsadó testületet, és ennek az egyik vezetője Szikora János igazgató úr. Amikor ezt 2010 után életre hívtam, nagyon egyszerű oka volt ennek. A polgármesteri hivatáshoz képest, azt gondolom, nagyon fiatalon lettem Fehérvár polgármestere, és azt hiszem, hogy nálam egy idősebb korosztály az, amelyik igazán a bölcsesség okán, az élettapasztalat okán jó polgármester tud lenni. Ezt akkor fölmérve azt mondtam, hogy gyűjtsek magam köré olyan embereket, akik az élet különböző területein már kicsit nagyobb tapasztalattal bírnak. Ezt a rendszert fönntartottuk, mert jól működik, és ennek a tanácsadó testületnek a Vörösmarty Színház igazgatója, Szikora János is tagja. Én is viszek oda ügyeket, amiben kíváncsi vagyok a véleményükre, és ők is hoznak ügyeket, amit ők szeretnének fölvetni, és a többiek vagy éppen az én véleményemre kíváncsiak. Egy kicsit kötetlenebb a forma, tehát ott nem fenntartó és igazgató ül le egymással beszélgetni, hanem a város ügyeiről beszélgetünk. Ki-ki behozza a saját tudását, tapasztalatát, bölcsességét, ami nekem nagyon nagy segítség bizonyos döntések meghozatala során. Ha már erről az egy évről beszélünk: ebben az egy évben rövid időszak kivételével nem tudtunk összehívni városi közgyűléseket, nem hívhattunk össze jogszerűen közgyűléseket. A polgármesteré gyakorlatilag szinte minden hatáskör, ami először könnyebbségnek tűnik, de egyáltalán nem könnyű folyamatosan azt a felelősséget fölvállalni, hogy egyszemélyben hozzon az ember döntéseket. Nagyon fontos, hogy minél több embert meghallgatva szülessenek meg ezek. Így is van lehetőség sajnos arra, hogy az ember dolgozik, tehát hibázik, de azért ennek az esélye kisebb akkor, hogyha másokat is meghallgatunk.
Seres Gerda: Elkalandoztunk, de onnan indultunk, mitől jó a fenntartó számára a színház.
Szücsné Posztovics Ilona: Egy kicsit nehéz kérdésnek érzem, hogy mitől jó a fenntartó számára. Szerintem a legjobb minősítése az, hogy mi a közösségekkel, tehát a civil szervezetekkel is olyan típusú kapcsolatban is vagyunk, ami igényként támadt föl, hogy támogassuk azt, hogy a civil szervezetek eljussanak a színházba. Amikor olyan közösségi élet folyik egy településen, ahol egyik közösségi csoport a másik közösségi csoporthoz akar tartozni, és esetleg ehhez kér támogatásokat, akkor úgy érzem, hogy mint önkormányzat a legjobb közvetítő szerepet töltjük be. És ez lefordítva azt jelenti, hogy az önkormányzat különböző csoportok, például nyugdíjasklubok kérésére biztosít támogatást, hogy vegyenek színházbérleteket. Ezek mind olyan típusú megjelenései a színház minősítésének, ami egyértelműen a nézők véleményét, igényeit tükrözi. Úgy gondolom, akkor jó egy színház, hogyha külső ingerek és igények merülnek föl azért, hogy működjön, és a működése meg visszacsatol, hogy igenis jól működik. Alapbeállítottságban közgazdász vagyok, akinek mindenben a racionális számok és költségmegtakarítás és hatékonyságszámít, de nem gondolom, hogy egy színház működésében elsődleges szempont az eredménytermelés. Alapvetően nonprofitban kell gondolkodnunk, de fontos az, hogy stratégia legyen minden intézménynél, szervezetnél. Nálunk az igazgató úr, ahogy egy évadot felépít, ahogy a terveit összeállítja, nagyon sok szempontból megelégedéssel szolgálmind a nézők, mind a fenntartó oldaláról. A költségvetés készítésekor is számba van véve, hogy mire van fedezet, hány darabot tud indítani, a jelenlegi büdzséje mire nyújt fedezetet, és folyamatos egyeztetés van azzal kapcsolatosan – bár a pandémia teljesen összezavarta a helyzetet –, hogy a fenntartói oldalon a költséghatékonyság szempontjából milyenek az elvárások. Ilyen szempontból én vagyok egy kicsit zavarban attól, hogy egy színház esetében nem lehet elsődlegesen a hatékonyságot és a hozamokat odatenni, és akkor jó, hogyha megfelelő eredményességgel működik. Nem, akkor jó, ha a környezet, az igények elégedettek a működéssel, és számomra az a mérce, hogyha az emberek azt kérik, hogy arra kapjanak támogatást, hogy eljussanak a színházba. Akkor biztos, hogy jól működik a színház.
dr. Fülöp Péter: Szabad még két gondolatot hozzátenni. Azt gondolom, hogy a színházainknak egyfelől van egy missziós szerepvállalása, az értékközvetítés, az értékmegőrzés, az utánpótlás-nevelés. A Lázár Ervin Program, amelyet a tavalyi évben elindítottunk és a járvány megakasztott, egy nagyon fontos missziót teljesít. Egyetért abban a színházi szakma, hogy a mai fiatalok színházzal való megismertetése és a színházba való elvitele a jövő színházbérleteseit neveli ki. Ennek a programnak részben az elindítási alapja az volt, hogy nagyon jól működik az ifjúsági és gyerekbérletes struktúra a színházainkban, mégis az 1-8. osztályos korosztály több, mint 40 százaléka kimaradt ebből korábban. Ezzel a programmal az állam tudja azt biztosítani, hogy lakóhelytől, szociális helyzettől függetlenül az 1-8. osztályos gyerekek minden évben egyszer eljussanak valamely előadó-művészeti intézménybe, amiből a színház is természetesen kiveszi a részét nevelési szempontokat, a kultúraközvetítés, az elgondolkodtatás, a szórakoztatás szempontjait figyelembe véve. Mindennek az alapja az, amit polgármester úr említett, hogy ez strukturált, szabályozott keretek között működjön. És van még egy fontos szempont, amelyre szeretném felhívni a figyelmet. Sokat foglalkozunk az intézményvezető választásának a kérdésével. Én azt gondolom, hogy a mai hazai színházi szférában nagyon jó színházvezetők ülnek a színház-igazgatói székekben. Magamat ide nem értem, mert magamról nem szeretnék természetesen véleményt formálni, de megmutatta ez a helyzet is azt, hogy stabilitást képesek adni a munkavállalóiknak, a kollegáiknak, és tudnak újdonságokat előhozni, kreatív programokban részt venni, de szolidárisak is tudnak lenni, amikor szükséges. Nem véletlenül ők azoknak a színházaknak a vezetői. A szakmai szempontok mellett nagyon sok más szempontot is figyelembe kell venni, amikor valamely intézmény élére vezetőt választunk.
Seres Gerda: Ha már ennyire konkrétan megemlítettük a Lázár Ervin Programot, akkor ezt mondom önöknek, a nézőknek, hogy holnap részletesen, egy külön beszélgetésben is lesz szó a Lázár Ervin Programról, a gyermekszínházakról, bábszínházakról. Visszatérve Tatabányára. Sok szó esett arról, a színház hogyan lép ki a saját falai közül, és mennyiben része a város életének. Önöknél ez miként jelenik meg? Azon túl, hogy segítik az eljutást a színházba, a színház hol van még jelen a városban?
Szücsné Posztovics Ilona: A közösségi, tehát a kültéri rendezvényeinken is fellép a színház, de nem jellemző, hogy ilyen szempontból külön darabokat szervez. A jelenlegi berendezkedése alapján abszolút a kőszínházi működéshez kötődik, és az agglomerációban ellátja a kulturális feladatokat. A kistérségbe tíz önkormányzat tartozik, akiknek a közművelődési feladatait részben az Agóra, részben a színház látja el, tehát a kapcsolat az szervezett jogi keretek között is megvan ilyen formában. Egyéb más külső fellépések nem jellemzőek.
Seres Gerda: Ezeknek a színházaknak előnyükre vagy hátrányukra válik, hogy nagyon közel vannak Budapesthez?
dr. Cser-Palkovics András: Szerintem is-is. Van előnye is, és van hátránya is. Az élet minden területén ezt tapasztaljuk, tehát e tekintetben a kultúra, a sport, az egészségügy vagy a gazdaság vonatkozásában is van ennek előnye és hátránya. Ilyen értelemben, különösen ha európai szintről vagy a világ nagyvárosaiból nézzük, elővárosokról beszélünk. A struktúrák ehhez alkalmazkodnak, emellett szerintem elérhető a fordítottja is ennek a folyamatnak. A fehérváriak járnak a fővárosi színházakba is, szerintem ez egyáltalán nem baj, sőt, de az nagyon fontos, hogy elérjük, hogy ez az útvonal oda-vissza járható, tehát fővárosiakat is meggyőzzünk arról, hogy jöjjenek el Fehérvárra, és a Vörösmarty Színház munkájába is nyerjenek valamilyen bepillantást, mint ahogy a vidéki színházak között is vannak jó együttműködések, az elmúlt években ezek mintha egyébként erősödnének is. Én ezt abszolút üdvözlöm. Ez úgy tud költséghatékonysági elemeket behozni a színház működésébe, hogy közben nemhogy nem megy a minőség rovására, hanem javíthatja is a minőséget, és egyfajta új élményt adhat nézőnek, de adott esetben egy-egy társulat tagjainak vagy rendezőknek is, tehát szerintem ez is izgalmas lehet. Az alapvető kérdés a válaszra az is-is. Persze okoz ez nehézséget is. Amit én a legnagyobb nehézségnek tartok, az nem más, mint az, hogy egy színház, ahogy mondtuk, a vidéki városokban, bár szerintem ez a fővárosban is így van, közösségformáló. Több annál, mint hogy hét órakor elkezdődik egy előadás, vége van fél tízkor, és hét óra előtt beestem a színházba, fél tízkor pedig megyek haza. Ez nemcsak a néző esetében kell, hogy több legyen, hanem aszínész esetében is. Fontos lenne ezt elérni. Itt nagy küzdelem van, bár a színészlakásokkal lehet segíteni, hogy a színész ott éljen a városban. Hogy oda lehessen menni hozzá egy kávézó teraszán, és lehessen látni azt a színészt, akit előző este láttunk a színpadon. Ez nagyon fontos, ez is hozzátartozik, vagy hozzátartozna, és ez az egyik legnagyobb kihívás. A szinkronszínészek okán még nagyobb, és ez már nyilván egzisztenciális kérdés is, tehát ez nemcsak – ronda szó –jófejség kérdése, hanem egzisztenciális kérdéseket is fölvet. Ezen törekszünk változtatni, és megpróbáljuk különösen azokat a színészeket, rendezőket megbecsülni, akik sok időt töltenek a városban. Ők a város hangulatához is hozzájárulnak, és az délben ugyanolyan fontos, mint este 7 órakor.
Seres Gerda: Tatabányán?
Szücsné Posztovics Ilona: Tatabánya esetében a színházi élet, ha ezelőtt harminc évre visszagondolok, egyértelműen Budapest volt. Egy-két vendégdarabot játszottak az akkori Népházban, és nem volt jellemző az, hogy a saját kőszínháza uralja.
Seres Gerda: És nem volt állandó társulat néhány éve.
Szücsné Posztovics Ilona: Nem is volt, igen, és ez egy nagyon szép fejlődés, amin az elmúlt években végigment itt a színház, az önálló színházi társulat tekintetében. Ha odateszem, hogy van egy komáromi lovas színház, van színház Győrben, Fehérváron, a tatabányaiaknak nagyon sok lehetőségük van arra, hogy akár egy-egy darabot megválogatva eljussanak a környezetükbe, és továbbra is agglomeráció vagyunk, tehát a tatabányaiak feljárnak Budapestre. Bár nagyon érdekes átalakulás zajlik, és nagyon fontos a fiatalok színházba járását különböző programokkal ösztönözni, mert a korábbi nézőközönség kiöregszik. Ez a kiöregedő nézőközönség szívesen veszi, ha már nem kell utazni, és helyben kap olyan tartalmas darabokat, amiért érdemes itthon maradni Tatabányán. Ilyen szempontból a lehetőségek szélesek, és ezért is van jelentősége, ha teltházzal tud menni a Jászai Mari Színház, mert ez azt jelenti akkor, hogy a kínálat ellenére a közönség értékeli a helyi darabokat.
Seres Gerda: Mint az államtitkárság képviselőjétől kérdezem öntől, hogy mi a helyzet azokkal a színházakkal, amelyek a megállapodás értelmében néhány évre kizárólag fővárosi fenntartásba kerültek. Az államnak nincs gondja ezekre, nincs velük semmi foglalkoznivalója, vagy amikor egy ilyen pandémiás helyzet áll elő, akkor ők épp úgy kapnak a közös kalapból?
dr. Fülöp Péter: A főváros és a kormány közötti megállapodás értelmében született egy olyan döntés, amely kettébontja a fenntartói tekintetben ezeket a színházakat. A főváros azt vállalta, hogy ezeknek a színházaknak a tekintetében minden anyagi forrást biztosít. Nem is volt az utóbbi időben arról szó, hogy itt ehhez a kormánynak hozzá kellene járulnia, mint ahogy azoknak a színházaknak az esetében sem kérte a kormányzat a fővárostól támogatást, ahol vállalta, hogy fenntartja önállóan a többi színházat.
Seres Gerda: Mi a helyzet, ha épületfelújításról van szó? Ez itt egyik esetben sem téma, mert Székesfehérváron is felújított, tehát jó állapotú az épület, és most részlegesen megújult, Tatabányán is volt egy felújítás.
Szücsné Posztovics Ilona: Tíz évvel ezelőtt volt, úgyhogy most már kezdődik a tervszerű karbantartási feladatoknak az ellátása. Sőt, volt erre példa az elmúlt évben, amikor a vihar megrongálta a tetőt, és komoly felújításokat kellett végrehajtani, és vannak beázásaink is. Minél nagyobb egy épületkomplexum, annál nagyobb tartalékképzést igényel. Számunkra az elkövetkezendő pár évben komoly feladat lesz, hogy a helyreállításokat és az állagmegóvási feladatokat ellássuk.
dr. Fülöp Péter: Azt látjuk az elmúlt években, hogy a kormányzat jelentős forrásokat biztosít a vidéki, illetőleg a fővárosi színházak fel- és megújítására.
Seres Gerda: Kaposváron ezt elsőkézből…
dr. Cser-Palkovics András: Igazolhatom, hogy nagyon szép lett!
dr. Fülöp Péter: Igen, köszönjük szépen! 2019-ben megújult, de ha visszább tekintünk, Tatabánya, Székesfehérvár is az elmúlt két évtizeden belül tudott fölújulni és megújulni. És sorban zajlanak a felújítások, gondoljunk Szolnokra, gondoljunk a debreceni színházra, előkészítés alatt áll a veszprémi.
Seres Gerda: Ezek alapvetően állami beruházások vagy közösek az önkormányzatokkal?
dr. Fülöp Péter: Ezek állami támogatásból megvalósuló beruházások.
dr. Cser-Palkovics András: És álmaink vannak, példáulhangversenyterem tekintetében, amiről most zajlik az egyeztetés folyamat, hogy esetleg az első tervezési ütemben kapunk is már egy pozitív döntést.
Seres Gerda: A fehérvári zenekar a színházban játszik, és…
dr. Cser-Palkovics András: Igen, és egy új hangversenyterem jönne létre, részben pont azért, hogy a színházat is tudjuk tehermentesíteni. Ez fontos lenne mindegyik intézményünk számára, és látunk ebben a kérdésben is partnerséget az állam részéről. Egy olyan jellegű és volumenű beruházás, mint akár egy színházfelújítás, akár egy hangversenyterem megépítése, ma csak önerőből, önkormányzati forrásokból nem megvalósítható. Ezek akkor valósíthatók meg, ha ebben van egyfajta együttműködés, hogy ebből mi az, ami nemzeti forrás, mi az, ami uniós, mi az, ami önkormányzati.
Seres Gerda: Önöknél egyelőre a karbantartási munkák az önkormányzatra hárulnak, de ezek a mindennapos épületkarbantartások, nem nagyberuházások.
Szücsné Posztovics Ilona: Ma már nem nagy, pár millió forint, de valószínű, hogy az elkövetkezendő öt éven belül egy nagyobb összegű felújítást kell végrehajtanunk. De úgy gondolom, ha olyan helyzetbe kerül az önkormányzat, akkor akár a kormányzattal közösen egyeztetve, akár pedig pályázati alapokból megpróbálja ezeket a feladatokat ellátni. Mindenesetre fontos, hogy a korábban felújított Népház épületét, amire büszkék vagyunk, építészetileg megfelelőenkarbantartsuk.
dr. Cser-Palkovics András: Ami biztos egy új kihívás, ezt talán hozzá lehet még tenni, a technológiai gyors világban tapasztalható fejlődés követése. Amikor egy mobiltelefon megcsörren, az embernek ott van a fejében, hogy itt olyan digitális technológiák lépnek be, amit egy épületnek is tudnia kell. Lehet, hogy egy színházat 10-15 évvel ezelőtt, tehát relatíve rövid időn belül újítottak föl, de az akkori és a mostani technológiai nem összemérhető egymással. Ez az év nagyon fontos kihívásokra hívta fel a figyelmet, mert az egy dolog, hogy egy színház akart-e játszani, az viszont egy másik, hogy annak a technológiai, technikai feltételeit ki lehetett-e úgy alakítani, hogy a néző a képernyő túloldalán élvezhető minőségű tartalmat kapjon. Ez nem ugyanaz, mint amikor ott ülünk a sorok között, és élőben nézzük a színházat. Ha van érdemes program szintjén odafigyelésre érdemes kérdéskör, akkor biztos, hogy az a digitalizáció, a technológiai változások követése, és erre esetleg a következő években valamilyen fejlesztési program kialakítása. Ez az önkormányzatoknál is fontos kérdés, és vannak ennek a volumennek olyan részei, ahol biztos, hogy valamilyen együttműködésben leszmegvalósítható. Ennek egyébként nagyon jó példái voltak már az elmúlt időszakban is.
dr. Fülöp Péter: Jelenleg az előadó-művészeti terület támogatási rendszerén belül két pályázati kategóriában is lehet pályázni: színpadi hang- és fénytechnikai eszközök beszerzésére, van egy magasabb, egyszeri támogatási összeg elérésére lehetőség.
Seres Gerda: Ez milyen volumenű?
dr. Fülöp Péter: 25 millió forintos összeghatárig, illetőleg van egy olyan pályázati kalap, ahol néhány millió forintos pályázati támogatási intenzitásra lehet pályázni, ha valamihez hozzá kell nyúlni, fel kell újítani. Valóban, mi is látjuk és tapasztaljuk, hogy nagyon dinamikusan, mint ahogy a mobiltelefonpiac, a hang-, fény-, színpadtechnikai piac is fejlődik. Erre reagált az államtitkárság, amikor államtitkár úr javaslatára ezeket a kategóriákat megalkottuk. Itt van egy izgalmas kérdés, hogy mennyire kell filmstúdióvá fejleszteni a színházainkat. Mi Kaposváron azt az utat választottuk, hogy a meglévő előadásainkat kevéssé kezdtük el az online térbe bevinni és streamelni. Ennek van egy egészen profán oka, mégpedig a jogdíj kérdése, tehát akármennyire is szeretné egy színház bizonyos előadását az online térben elérhetővé tenni, ha jogtulajdonosa ehhez nem járul hozzá, vagy olyan összeget kér, akkor ez egyszerűen nem valósítható meg. Mi önálló tartalmakat készítettünk, olyan videósorozatokat, egyedi tartalmakat, amelynek nem volt jogdíjas háttere, de azt gondolom, és szerencsére sokan vagyunk ezen a véleményen a szakmában, hogy a színház a jelenlét művészete, és attól lesz színház, hogy a néző helyet foglalhat a nézőtéren, a művészek kijöhetnek a színpadra, vagy esetleg a néző a színpadon berendezett térben foglal helyet. Az az intimitás, az a csoda, ami estéről estére a színpadon lejátszódik, mégiscsak a jelenléthez kötődik.
Seres Gerda: Köszönöm szépen a beszélgetést, önöknek pedig köszönöm a figyelmet. Találkozunk holnap délután, akkor három újabb beszélgetéssel várjuk önöket.
A beszélgetés itt megtekinthető: