Ha a név megmarad is, a Kolibri Színház mégiscsak megszűnik
A Magyar Színházi Társaság szolidaritási közleménye
A Magyar Színházi Társaság számára is megerősítették: a Kolibri Színház Társulatának 28 tagja már most jelezte, hogy otthagyja az intézményt. Nem ad hoc módon. Hanem mert igenis meggyőződtek arról, hogy a Kolibri Színház korábbi értékeinek megtartására nincs garancia, még akkor sem, ha a neve megmarad. A Magyar Színházi Társaság szolidaritást vállal a Kolibri Színház csapatával, a távozókkal éppúgy, mint azokkal, akik még mérlegelik a döntésüket. Szolidárisak vagyunk mindazokkal is, akik a színházi–kulturális szférában hosszú évek óta próbálnak túlélve életben maradni, vállalva a saját független, sokszínű értékeiket, akik a politika feletti emberi, morális, művészi normákat tisztelik és ehhez példamutatóan ragaszkodnak. A megalázás, zsarolás, politikai lavírozás, az egzisztenciális félelmek, hogy mi lesz akkor, ha nem kötünk meg bizonyos kompromisszumokat, nem megyünk bele bizonyos játszmákba – hosszú évek óta nyomasztja és kínozza a szakmánkat. Van, aki bevallja, van, aki hallgat sokszor a túlélés reményében. A Kolibri Színház csapata nem hallgatott.
2025.március 1-jétől – a szakmai tiltakozások, kiállások, felszólalások, sőt, egy hatósági vizsgálat ellenére – új vezetője lett a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színháznak. Ez a bizonyos hatósági nyomozás az új igazgató korábbi színházvezetői időszakát érinti, amikor a Pesti Magyar Színházat egyszemélyi felelősséggel irányította. Az akkori gazdasági ügyekkel kapcsolatos feljelentést a fenntartó Kulturális és Innovációs Minisztérium tette meg saját átfogó vizsgálata alapján, igaz, ismeretlen tettesek ellen. A nyomozás még tart. Ugyanez a Kulturális és Innovációs Minisztérium most – a szakmai tiltakozások, kiállások, felszólalások és a hatósági nyomozás ellenére – kinevezte ezt a személyt a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház élére. A szakmai érveket nem tisztelve „csak azért is” döntés született, amellyel semmibe veszik azokat a korosztályokat is, akiknek a nevelésében jelentősen részt vállalt eddig a Kolibri Színház.
Az új direktor „nemzetstratégiai” intézménnyé alakítaná a Kolibrit. Ez mit is jelenthet? Politikai felügyelői szerepkört adhat magának – pontosabban adhatnak neki –, amely révén feltehetőleg a Nemzeti Kulturális Tanács új tagjaként a gyerekek színházi nevelésével foglalkozó többi intézmény munkájába is beleszólása lehet. Bekerül a politikai központba, és belavírozza oda a Kolibri Színházat is. Innentől ez egy egészen más színház lesz.
A kinevezés módszerét, és magát a kinevezést sem lehet elfogadni szakmailag, morálisan. (Tegyük azért hozzá: ami szakmai, az mindig morális is.) Nem lehet elfogadni, hogy a politikai lojalitásért járjon egy intézmény, hogy egy politikai érdekközösség egy szakmai értékközösséget semmibe vegyen.
Méltatlan és rendkívül nehéz helyzetbe került a Kolibri Színház csapata. A Magyar Színházi Társaság számára is megerősítették: a Társulat egyharmada, 28 tagja már most jelezte, kilép ebből a helyzetből, otthagyja a színházat. Nem ad hoc módon. Hanem mert igenis meggyőződtek arról, hogy a Kolibri Színház megszűnik, a korábbi értékeinek megtartására ugyanis nincs garancia, még akkor sem, ha a neve megmarad. A meggyőződésüket sajnos csak erősítette, hogy a Kolibri szemléletét és értékeit évtizedeken keresztül komolyan védelmező, fejlesztő eddigi igazgató nem tudta elkerülni a politikai csapdát, és ebben a gyötrő, az idegeket is felőrlő időszakban végül egy másik utat választott, nem a Társulatét.
Mondhatnánk: nem sok ez a 28, végül is „csupán” egy szám. Nem, nem! Sokkal több mint egy szám, és sokkal több mint 28. Ez annak a „kulturális nemzetstratégiának” a lényegét mutatja, amely miatt ide jutott nem csak a Kolibri Színház, sokan mások is a színházi szakmából. A megalázás, zsarolás, politikai lavírozás, az egzisztenciális félelmek, hogy mi lesz akkor, ha nem kötünk meg bizonyos kompromisszumokat, nem megyünk bele bizonyos játszmákba – hosszú évek óta nyomasztja és kínozza a szakmánkat. Van, aki bevallja, van, aki hallgat sokszor a túlélés reményében. A Kolibri Színház csapata nem hallgatott, és nem ment bele a politikai játszmákba. Ez a valódi kulturális nemzetstratégiai gondolkodás: a Társulat felesküdött a gyerekek és a szüleik, a családok tiszteletére, felesküdtek egy független, értékteremtő, sokszínű színházi nevelési intézmény szakmai fenntartására. A felmondásokkal jelezték: ezt nem tudják vállalni ebben az új, politikailag meghatározott közegben. Itt nincsenek győztesek, még ha az új direktor kinevezését egyes politikai szereplők győzelemként ünneplik is. Óriási vesztesei mindennek a gyerek és az ifjúsági korosztályok.
Vajon áldozatot hoztak azok, akik már most felmondtak a Kolibriben? Ők nem így érzik. Mi sem gondoljuk, hogy áldozatokról kellene szólni. Inkább helytállásról, bátorságról, becsületességről, állva maradásról, tisztességről, szakmai vállalásról, a komolyan vett kötelességről, a valódi értékek védelméről, a jövő generációnak tiszteletéről, szeretetéről. Ez mindannyiunk részéről szolidaritást érdemel. Ugyanakkor nem lenne szerencsés példaként emlegetni ezt a bátorságot: inkább közösen, összefogva kellene megtenni mindent azért, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő!
A Magyar Színházi Társaság szolidaritást vállal a Kolibri Színház csapatával, a távozókkal éppúgy, mint azokkal, akik még mérlegelik a döntésüket. Szolidárisak vagyunk mindazokkal is, akik a színházi–kulturális szférában hosszú évek óta próbálnak túlélve életben maradni, vállalva a saját független, sokszínű értékeiket, akik a politika feletti emberi, morális, művészi normákat tisztelik és ehhez példamutatóan ragaszkodnak.
A Magyar Színházi Társaság most is hangsúlyozza: közleménye szakmai, nem pedig politikai szándékú, ahogy a szakmaiság sem ismer politikai oldalakat. Mi ahhoz a normánkhoz igazodunk, amelynek alapja a szakma védelme, a szakmai együttműködés, és mindig megszólalunk, amikor szakmailag bármilyen helytelenséget észlelünk. Sajnáljuk, hogy a kultúráért is felelős Miniszter Urat elkápráztatták a pillanatnyi politikai-színházi megmondóemberek, akik feltehetőleg megtévesztő lózungokkal őt magát is csak használják a saját céljaikra.
A Magyar Színházi Társaság továbbra is készen áll szakmai javaslatokkal arra, hogy a magyar kulturális élet egészét segítse. Itt az ideje rendet tenni – ez is felelősségünk.
- március 2.