2012. június 5-én összeült a Pethes-Agárdi-díj kuratóriuma: dr. Balogh Gábor, Csizmadia Tibor és Gali László.
A neves művészházaspár végakarata alapján a Magyar Színházi Társaság áltat alapított díjról a beérkezett pályázatokból minden évben sorsolással döntenek.
Az idén 3 pályázó közül a Kató Emőke-Szűcs Ervin színészházaspár (képünkön), a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagjai nyerték a 800.000 forintos díjat, melyet külföldi utazásra fordíthatnak.
Görögország 2012 (Az útról készült beszámoló)
Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy autóval vágunk neki Görögországnak, mert így szabadabban mozoghatunk az országon belül. Július 8-án délután elindultunk. A szegedi rokonoknál kicsit megpihentünk, majd hajnali 2-kor nekivágtunk az út hosszabbik részének.
Szerbia, Makedónia, majd Görögország – Korfu. Szinte végig autópálya, de a sok útszűkület miatt csak 9-én délután értünk Igoumenitsába, ahol kompra szálltunk; és már este volt mire elértük korfui szállásunkat Paleokastritsában.
Úgy terveztük, hogy csak 4 éjszakát töltünk itt, de ilyen könnyen nem tudtunk elszakadni a szigettől, ezért még egy napot ráhúztunk.
Korfu strandjai gyönyörűek, változatosak, a sziklástól a homokos partokig, a kiépítettől az egészen vad strandokig mindenféle megtalálható itt, és persze mindenhol kristálytiszta a tenger.
Megpróbáltunk minden nap más-más strandot felfedezni, így rengeteget autóztunk a sziget belsejében, bepillantást nyerve a gyönyörű hegyi falvak világába is. Jó volt nézni Tamara lányunk első találkozását a tengerrel.
Természetesen nem csak strandolással töltöttük nyaralásunk első részét, hanem már a második napon elmentünk Korfu városba, a sziget fővárosába, ami annyira lenyűgözött minket, hogy egy nap alatt nem bírtunk betelni vele és másnap újból visszaautóztunk, hogy még többet magunkba szívjunk a hangulatából.
Tulajdonképpen azért maradtunk a tervezettnél egy nappal többet Korfun, mert Emőke feltétlenül látni akarta a Sidariban található Canal D’Amoure-t, amiről azt tartja a legenda, hogy az a pár, aki átússza, élete végéig együtt marad.
Mi ezt megtettük. Kiváncsian várjuk a végeredményt.
Korfu gyönyörű volt, és biztos, hogy nem elég csak öt napot itt tölteni, de hajtott a kiváncsiság. Még egy utolsó pillantás a kompról a Korfu város látképét uraló két hatalmas erődre, aztán teljes gőzzel tovább.
Terveink szerint kora délutánra Delphoiba kellett volna érkeznünk, de ezt a tervünket Görögország földrajzi adottságai igen csak megnehezítették, és így csak este 8 körül érkeztünk az ókori romváros szomszédságában fekvő mai Delphoiba.
Útban Delphoi felé megálltunk a méltán népszerű Meteoráknál, de a fárasztó út és a hatalmas hőség rányomta a bélyegét az itt tett látogatásunkra. Nem is beszélve arról, hogy még legalább 200 km állt előttünk.
Hálistennek Tamara ismét jól bírta a gyűrődést, őt teljesen lenyűgözték a Nagy Meteoron kolostor udvarán heverésző görög cicák.
Delphoiban hamar találtunk szállást. Gyors vacsora, gyors alvás. Másnap reggel látogatást tettünk az itt található régészeti területre és a múzeumba. Korán érkeztünk, ezért még kevés volt a turista, és elviselhető a hőség. Igazán különleges élmény volt.
Ezek után újból autóba ültünk és elindultunk a peloponnészoszi félsziget egyik legtávolabbi zugába, a különleges toronyházairól is ismert Maniba. Szállásunk egy gyönyörű tengerparti faluban, Stoupaban volt, ami arról nevezetes, hogy itt született a híres Kazantzakis regény, a Zorba a görög.
A következő napot pihenéssel töltöttük a Kalogria beachen. Kristálytiszta víz, homokos part, harapós halak.
Szükségünk volt a pihenésre, mert másnap egy újabb kirándulást terveztünk a kelet Gibraltárjának is nevezett Monemvasiaba, melyet egy hatalmas szikla oldalába építettek, amit csak egy keskeny, 200 méter hosszú földsáv köt össze a szárazfölddel.
Monemvasia egy csodálatos középkori város gyönyörű bizánci templomokkal. A rengeteg szerpentin ellenére is megérte eljönni idáig.
A Maniban töltött idő alatt még meglátogattuk Areopolist, a régió fővárosát, és a Pyrgos Dirou barlangrendszert, melyben Tamara legnagyobb örömére kis csónakokkal vittek végig a csodálatos földalatti folyosókon.
Természetesen Maniban is akadt volna még rengeteg látnivaló, de úgy döntöttünk, hogy nyaralásunk utolsó 5 napját máshol töltjük. Irány Argolis.
Szállásunkat úgy választottuk ki, hogy csak 30 métert kelljen gyalogoljunk a tengerpartig – így minden adott volt a tökéletes lazításhoz. Ennek ellenére azért még sikerült beiktatnunk egy városnézést Nafplioban, mely az első görög köztársaság fővárosa volt, és egy athéni kirándulást is.
Nyaralásunk során először és utoljára szabadnapot adtunk az autónknak, és buszjegyet váltottunk a Nafplio-Athén vonalra.
Nem bántuk meg, mert röpke 2 óra alatt megérkeztünk Athén belvárosába. Egy rövid buszozás egy városi vonalon, aztán 1 megálló a metróval, és máris ott álltunk a Monastiraki téren, az Akropolis lábánál.
Egy órás sorbanállás után sikerült megvásárolni a belépőjegyeket. Megérte. Az Akropolis a rengeteg turista ellenére is felejthetetlen élmény volt, amit még megtoldottunk az 1-2 évvel ezelőtt megnyílt Akropolis Múzeummal is.
Rövid séta az Akropolis lábánál elterülő Plaka negyedben, aztán vissza a buszpályaudvarra és irány Nafplio.
Az utolsó napunkat valóban pihenéssel és strandolással töltöttük. Másnap délelőtt elindultunk hazafelé. Estére megérkeztünk Platamonasra, ahol vásároltunk egy finom tortát, és gyorsan megünnepeltük Tamara 4-ik születésnapját.
Aztán rövid alvás egy kis panzióban, majd hajnali 2-kor folytattuk a hazafelé vezető utat. Délután 3-kor Szegeden voltunk, ahol rokonaink finom csirkepaprikással vártak bennünket, amit mi egy rövid élménybeszámolóval viszonoztunk. Este 9-kor már Kolozsváron voltunk.
Görögországi nyaralásunk július 8-tól július 26-ig tartott. Lehet, hogy nem a legpihentetőbb módját választottuk az utazásnak, de sok helyre sikerült eljutni, és mindhárman rengeteg élménnyel érkeztünk haza. Ha lehetne, már holnap visszamennénk.
Köszönettel, Tamara, Emőke, Ervin!
