Győr, 2008. november 15.
Résztvevők: Balikó Tamás, Csizmadia Tibor, Gyüdi Sándor, Harsányi Sulyom László, Horányi László, Jordán Tamás, Nagy Viktor, Salamon Suba László, Smuk Imre, Simon István, Stefán Gábor Tasnádi Csaba, Vasvári Csaba, Vidnyánszky Attila, Dr. Kriza Zsigmond, Vajda Márta
Halasi Imre betegsége miatt az ülést Tasnádi Csaba alelnök vezette. Az előre kiküldött napirendi pontokkal kapcsolatban Balikó Tamás azt kérte, hogy mivel neki korábban el kell mennie, vegyük előre a Teátrumi Társaságról szóló pontot. Ezt a jelenlévők egyhangúlag megszavazták.
A vendéglátó Nagy Viktor a jelenlévők köszöntése után rövid tájékoztatást adott a Magyar Teátrumi Társaság megalakulásának indokairól, annak céljairól. Elmondta, hogy nem valami ellen jönnek létre, hanem a demokrácia jegyében, a színházi „többpártrendszer” érdekében.
Szükség van egy olyan szervezetre, amely meg tudja fogalmazni az ellenvéleményeket, mert szerinte a Színházi Társaság egyoldalúan képviseli a szakmát. Egyszerre többen lettek új igazgatók, s a választások során a Társaság tevékenysége más-más mértékben, de nem kifejezetten pozitív volt rájuk nézve.
Sérelmezik még, hogy a támogatások elosztásánál a fővárosi színházak nagyobb arányban részesülnek pl. az NKA-s pályázatoknál, holott a potenciális nézőket tekintve 4/5-1/5 az arány a vidék javára.
Felerősítette ezt a folyamatot az is, hogy a Törvény előkészítése során számos vita zajlott, ahol gyakran történtek olyan felszólalások a szakma nevében, amivel ők nem értettek egyet.
Az egyesület, melynek bejegyzése a napokban várható, pontos jogi keretek között fog működni, minden egyes alapító tag engedélyt kér a fenntartó önkormányzattól. Természetesen tudjuk, hogy a színház Shakespeare-tól Bulgakovig át van hatva politikával, de azért nem szabad a politika síkjára terelni a dolgot.
A Teátrumi Társaság nem konfrontálódni akar, hanem más véleményt megfogalmazni. Az egyesület nyitott, bárkit szívesen látnak, s nem a vidéki igazgatókat akarják képviselni, hiszen arra itt van ez a szervezet, hanem a szakmát. Arra a kérdésre, hogy kettős tagság lehetséges-e, még nem tudott választ adni.
Tasnádi Csaba elmondta, hogy a kiadott nyilatkozatoknál a többségi véleményt képviselte mind az Egyesület, mind a Színházi Társaság. Az igazgatóválasztások esetében pedig sosem a személyeket kifogásoltuk, hanem az eljárás módját.
Jordán Tamás csalódottságáról és depresszív hangulatáról beszélt. Neki, aki 12 éve közügyekkel foglalkozik, s azon fáradozott, hogy az egész hogyan lehetne jobb, szembesülnie kellett azzal, hogy embereket nem érdekli az a szakma. Feltette a kérdést, hogy nem lett volna-e jobb párbeszédet folytatni. A művészet területén igen érzékeny emberek működnek, nem lehet eldönteni, kinek van igaza.
Vidnyánszky Attila elmondta, hogy korábban egyszer vett részt a Színházi Társaság ülésén, s akkor megfogadta, hogy soha többet nem jön el, annyira csak magukra tudtak figyelni az emberek. Arra jött rá, hogy a többségnek nem érdeke az erős érdekvédelem. S a Törvényben tervezett Előadó-művészeti Tanács is gyengíti az érdekképviseletet.
Csizmadia Tibor elmondta, hogy tudomásul kell venni a megalakulást és arra kell törekedni, hogy megtaláljuk a közös platformot.
Balikó Tamás nehezményezte, hogy erről az egészről az újságokból lehetett csak értesülni, s őt, mint a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóját senki sem kereste meg, s a veszprémi Vándorfesztiválra sem hívták. Ezt ő kirekesztőnek érzi, s attól fél, hogy az egyes emberekre nem tudni kik, s hogy milyen alapon külön bélyegeket ragasztanak.
Elhangzott még az is, hogy a Teátrumi Társaságban színházak tagok, nem természetes személyek, s a jelenlévő igazgatók természetesen megbeszélték saját társulatukkal a belépés tényét, s a megalakulás után mindenki pontos tájékoztatást kap a szervezetről.
Második napirendként az Előadó-művészeti törvényről volt szó, mellyel kapcsolatban a jelenlévők kifejtették nézeteiket. Hosszas vita után a következő javaslatokat fogadták el:
1. A törvény alapelvei fejezethez külön 4. §-ként: „A törvény támogatja és védi az előadó-művészeti társulati értékteremtő munkát.” Erre azért van szükség, mert a magyarországi színházi élet egyik legfontosabb jellemzője és legnagyobb értéke a társulatiság, melynek védelmét a törvénynek biztosítania kell.
2. A társulatos repertoár színház fontosságát hangsúlyozandó az I. kategóriába csak azok a színházak és bábszínházak kerüljenek, amelyek saját társulattal rendelkeznek, évente legalább 180 előadást tart, saját társulattal legalább két bemutatót hoz létre és a megtartott előadások legalább 75%-a saját előadás. Ennek következtében a produkciós és befogadó színházak önálló kategóriát képeznek, s így eggyel több kategória lesz.
3. A függetlenszínházaknak juttatott pályázati úton adható arányszám (10%) elől kérjük kivenni a „legalább” jelzőt. A jelenlévők megítélése szerint az arány pontos meghatározása reálisabban tükrözi az érintett szférajelentőségét a magyar művészeti életben.
Az 1. és 2. módosítással a jelenlévők egyhangúan, a harmadikkal három ellenszavazattal egyetértettek.
Megegyezés született, hogy ezek a javaslatok elkerülnek a Kulturális Bizottsághoz, mert most már csak bizottsági módosító indítványokra van lehetőség, a mindenki megpróbál a bizottság egyes tagjaival beszélni, hogy szavazzák meg az előterjesztést.
Vajda Márta kérte, hogy minél hamarabb küldjék el a Színházi Társaság titkárságára a POSZT jelöléseket.
A meghívóban szereplő többi napirendi ponttal időhiány miatt már nem lehetett foglalkozni.
A jelenlévők abban maradtak, hogy még az idén ismét összejönnek, s sort kerítenek azok megtárgyalására is. Erre december 10-15 között kerülhetne sor, lehetőség szerint Veszprémben. Egyeztetés után mindenki megkapja a pontos értesítőt.