Kedves Barátaink!
Az év vége a számadások, összegzések ideje. Így teszünk mi is, amikor megpróbáljuk összefoglalni azokat a színházi folyamatokat, amelyek alapvetően befolyásolták szakmai életünket, amelyekről, legjobb meggyőződésünk szerint, a minőséget szem előtt tartva kinyilvánítottuk véleményünket, vagy szerencsés esetben, konkrét ráhatással voltunk az eseményekre.
Többször történt olyan esemény, döntés, amely állásfoglalásra késztetett bennünket, de miután leggyakrabban sem a szakmát érintő döntések előkészítéséről, sem a meghozott döntések valódi céljáról nem rendelkezhettünk elég információval, nem volt alkalmunk a szakmai fórumokon érvelni, és ernyőszervezetként a demokratikus működésünkből fakadó egyeztetési kötelezettség miatt az online média gyorsaságának sem tudunk mindenkor megfelelni, hogy véleményünket markánsan megfogalmazzuk. Ugyanakkor igenis volt véleményünk, amit most igyekszünk artikulálni, átgondoltabban és mélyebben, mint az adott pillanatban erre módunk lett volna.
Tagadhatatlanul egész évünket, az előző színházi évad második felét és ezt a félévet is a koronavírus járvány jelenléte határozta meg. Amikor az oltás megjelenése és tömegessé válása után végre kinyithattak a színházak, a zárlat alatt nehéz körülmények között bepróbált produkciók kijátszása volt a feladat, ami meghatározta a nyári színházi játékrendet is. Ebben a feszített tempóban, a vírus újabb és újabb hullámainak az árnyékában léteztek színházaink. A nézők hol maszkban, hol már maszk nélkül ülhettek a nézőtéren, majd újra maszkban, de a színpadon a színészeknek maszk nélkül kellett játszaniuk, veszélynek kitéve magukat, és ne felejtsük el, hogy családjukat is. Talán ez volt a leginkább látványos példája a színházi emberek kiszolgáltatottságának, védtelenségének. A Magyar Színházi Társaság is több fórumon felhívta a figyelmet az oltások és az előadás előtti tesztelés szükségességére.
Volt egy másik vetülete a járványnak. Mivel több színházban a szerződési forma olyan, hogy az igazgató a nézőszám – és ezzel összefüggésben a bevétel – csökkenése miatt szerződést bonthatott több, produkcióra szerződtetett művésszel, így „utcára téve” a színészt, a MASZK-kal együttműködve fel kellett hívnunk a figyelmet a szolidaritásra és az emberséges bánásmódra, abban az esetben is, ha a gazdasági megfontolások ezt a drasztikus lépést indokolttá tették volna a vezetés számára.
Bár az idén is éltünk felterjesztési jogunkkal, az állami elismerések nem tükrözték azt, hogy bármiféle módon figyelembe vették volna javaslatainkat. Gratulálunk minden kitüntetettnek, de úgy látjuk, hogy a díjak kiosztásánál fontos szempont volt egy szakmai csoporthoz vagy politikai párthoz való közvetett vagy közvetlen kapcsolat. Ezért is fontosnak tartjuk a független szakmai szervezetek és a civil kezdeményezésként létrejött díjak egyre felértékelődő szerepét, a Színházi Kritikusok a Dramaturg Céh vagy a MASZK Országos Színészegyesület által kiosztott, az évad, vagy egy életmű kiemelkedő teljesítményeit elismerő díjaktól kezdve a Radnóti Zsuzsa vagy Almási Éva által alapított díjakig. Ezek az elismerések a szervezetek vagy az alapítók szakmai hitelének súlyával hatnak, megerősítik azt a szakmai értékrendet, amelyben mi is hiszünk, és minden esetben az értéket ismerik el, függetlenül attól, hogy a kitüntetett milyen közel vagy távol van a politikai mainstreamtől.Ezek sorában külön ki kell emelni a Gobbi Hilda alapította Aase-díjat, melynek kezelője társaságunk, de a díjazottak személyéről egy független, neves színművészekből álló kuratórium dönt.
Igen, mi azért küzdünk, hogy az a szakmai értékrend, mely korábban kézenfekvő volt, ne tűnjön el, és ennek jegyében szervezzük beszélgetés-sorozatainkat a Jó kérdést és a Csináljunk színházat címűt. Bár fókuszuk különböző, mindkettőnek az a célja, hogy az általános színházszakmai összefüggések mellett a színház iránt érdeklődők napi szakmai problémák iránti kíváncsiságát is kielégíthessük. Olyan vendégeket hívunk meg, akik sokrétűen, több nézőpontból igyekeznek megvilágítani a felmerülő kérdéseket. Ezek a beszélgetések az utóbbi időben ismét élőben zajlanak, bár közönségüket a járvány hullámzó felbukkanásával összefüggésben elsősorban streamelve érik el a Társaság Facebook-oldalán. A felvételeket később youtube csatornánkon is megtekinthetik az érdeklődők.
Ebben az évben léptünk ki véglegesen a POSZT tulajdonosi köréből. Továbbra is fájó azországos fesztivál eltűnése a színházi életből, hiszen fontosnak tartanánk egy éves szakmai seregszemlét. Lehetséges, hogy új alapokon, a kor kihívásainak megfelelően, a járvány tapasztalatait is figyelembe véve kell egy országos szakmai csúcs-mustráról gondolkodnunk.
A SZFE átalakításának legnagyobb vihara az előző év második felére esett, de felállt a free Szfe, és sok, a „modellváltást” nem elfogadó hallgató és tanár kivált az Egyetem kötelékéből.Ők több külföldi egyetem, hazai intézmény és magánember szolidáris segítségével folytattáka korábban megkezdett munkát. Ez a működés olyan inspirációt is adott, hogy új képzési modellt hozzanak létre, új utakat keressenek az oktatásban. Fontosnak tartjuk ezt a tevékenységet, mert úgy gondoljuk, hogy több hiteles, elkötelezett színházi, filmes személyiség és a lelkes hallgatói csapat megújítva tovább tudja vinni azt az irányváltás előtti munkát, mely bizonyítottan a magyar színházi és filmes világ kiemelkedő eredményeit teremtette meg.
Hiszünk abban, hogy a közösség bölcsebb döntést tud hozni, mint egy, még oly tapasztalt személy önmagában. Ez indított bennünket arra, hogy egy frissen elkészült dolgozatban melynek címe: Átláthatóság és tervezhetőség, megfogalmazzuk elképzeléseinket. Ez az írás pontokba foglalja, hogy meglátásunk szerint melyek a mai színházi életünk legfontosabb probléma-csomópontjai, és milyen feladatok lennének azok, melyeket ideális körülmények között meg kellene oldanunk. Ahogy a korábban említett demokratikus működés alapján az Elnökség is a tagszervezeteinek véleményére támaszkodva fogalmazza meg állásfoglalásait, észrevételeit, ez a munkaanyag is több külső szakértő és a tagszervezetek képviselőinek bevonásával készült.
Folyamatos kapcsolatban álltunk a PEARLE-lel, az előadó-művészeti munkaadókat összefogó európai szervezettel, melynek két év óta a Magyar Színházi Társaság is tagja. Folyamatos volt az információcsere az egyes tagországokban meglévő szakmai problémákról. Ezekről mi is rendszeresen tájékoztattuk tagságunkat. A PEARLE révén vettünk részt az Európai Parlament egyik frakciójának rendezvényén, ahol Elnökségünk egyik tagja, Orbán Eszter adott tájékoztatást a magyaroroszági helyzetről, szakmai problémákról.
Elmondható, hogy számszerűen bármennyire nagy központi támogatást kap is az előadóművészeti terület, a döntések központosítva, indoklás nélkül, súlyos aránytalanságokat gerjesztve jelentkeznek. A TAO-t felváltó támogatási forma számai bizonyítják, hogy néhány, a kormányzat által preferált csoport kapja a pályázati támogatások nagy részét, miközben a független szférába tartozó formációk, a progresszivitás képviselői, és ilyen módon színházi jövőnk letéteményesei, egyik napról a másikra tengődnek. Komoly nagyságrendű pénzt költ a kormányzat színházakra – épületek felújítására, építésére, különböző kiemelt projektekre. Kiemelt színházak teljes éves támogatásával megegyező nagyságrendű összeget ítél meg egy-egy produkció létrehozására. De kérdezzük, hogy az elosztás és a célok valóban a minőségi színházkultúra fejlődését szolgálják? Anyagi források híján megszűnnek fesztiválok, majd elképzelhetetlen nagyságú összeget ítélnek meg egy olyan nemzetközi rendezvényre, ami nem biztos, hogy erősíti a magyar színházkultúra nemzetközi jelentőségét.
A színházvezetői kinevezések a színház fenntartói jogosítványait birtokló önkormányzatokhatáskörébe tartoznak, melyek ilyen módon mindig is politikai döntések voltak. Ezt a döntést készítette elő a szakmai kuratórium véleménye. Az 2019-es törvénymódosítás következményeként a fenntartói felelősséggel rendelkező önkormányzatok kezéből a kormányzat kivette a döntés lehetőségét, illetve csak egyetértés esetén hagyta jóvá a kinevezettet. Korábban sem sokan pályáztak erre a feladatra, de az ideológiai elkötelezettség feltétele miatt ez a szám még inkább csökkent. Néhány esetben komoly konfliktust generált ez a döntési mechanizmus, mint például az egri Gárdonyi Géza Színház vezetői pályázata esetében.
Demeter Szilárd, aki a PIM vezetőjeként és további fontos kulturális projektek képviselőjeként ismert, erős kijelentést tett nemcsak a magyar irodalmi közéletről, de a színházról is. Ha egy magánember nyilatkozik így, nem jólesően, de tudomásul lehet venni álláspontját. Ilyen fontos kultúrpolitikai pozícióban azonban nem tehette volna ezt meg, mert amiről a területet tevőlegesen befolyásoló emberként ilyen negatív véleményt mond, annak az „árfolyama” szükségszerűen csökken, mint a tőzsdén egy bennfentes vélemény elhangzása után.
Folytathatnánk a sort, hogy milyen problémákkal kellett szembenéznie szakmánknak ebben a nehéz évben, de tekintsünk előre, és koncentráljunk azokra a feladatokra, melyek az elmúlt időszakban is pozitív hatást tudtak kiváltani. Mindenekelőtt: szakmai szervezeteink dolgoznak, nem is eredménytelenül.
Idén is sikeres egész évados drámafejlesztés zajlott a Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórumán, és 2021. október 15-16-án másfél év pandémiás csúszás után meg tudták rendezni az első Radnai Annamária Emlékkonferenciát, melynek témája a színházi dramaturgiaváltozása és aktuális helyzete volt. A konferenciához kapcsolódó kötet várhatóan 2022. első hónapjaiban jelenik meg. Bízunk benne, hogy a Nyílt Fórumhoz hasonlóan ez a szakmai rendezvény is folytatódhat.
A bábosok Egerben a Harlekin Nemzetközi Kortárs Bábművészeti Napokon találkozhattak, s a Bábművészek Szövetsége a tavaszi, valamint az őszi pandémiában is segítette nehéz helyzetbe került kollégáikat.
Megjelent Radnóti Zsuzsa hiánypótló életműkötete, és a MASZK, illetve a függetlenek részéről a FESZ akcióival segítette a járvány következtében munka nélkül maradt színházi embereket.
De dolgoznak a tervezők is: 2021. januárjában került megrendezésre a Látványtér című kiállítás a FUGÁ-ban. A pandémia miatt azonban csak online volt látogatható. Jelenleg is zajlik a 2022. januárjára tervezett új Látványtér kiállítás előkészítése, amit ismét a FUGA fogadott be, és előreláthatóan ismét online lesz látható. A kiállítások anyaga és minden a kiállítással kapcsolatos információ, nyertesek, megnyitó videó felvétele, stb, a MALÁT honlapján megtalálható.
A MALÁT hivatalos weblapjának megújítását, frissítését, újratöltését és egy másik üzemeltetőhöz való migrálását egy sikeres NKA pályázat segítségével megvalósította. A weboldalon a pályakezdők szakmai anyaga, önéletrajza és munkáik is nyilvánosságot kaptak.
A MALÁT programjai között a fiatalítás is szerepel. A szervezet számos taggal bővült, többek között az új weboldalnak köszönhetően.
A Magyar OISTAT megújult vezetősége, akik a MALÁT tagjai „NEM NAGY TRUVÁJ” – Technológiai kísérletek az előadóművészeti tervezésben címmel, nagyszabású kiállítást rendezett a Margitszigeti Palackozóban 2021. szeptemberében. A Kiállítók nagy része a MALÁT tervezői és a Képzőművészeti Egyetem látványtervező hallgatói voltak.
„NEM NAGY TRUVÁJ” című kiállítás kapcsán az OISTAT nemzetközi részvétellel konferenciát rendezett a Trafóban, 2021 november 30-án, ahol a kiállítók részletesen ismertethették technikai kísérleteiket a látványtervezés területén.
Sikeres szezont zárt a 15. éves fennállását ünneplő Szabadtéri Színházak Szövetsége. Feltehetőleg nem csak a harmadik hullám csökkenése és a szabad térből fakadó könnyebbség miatt duplázódott meg a nézőszám az előző évihez képest. A most már 14 tagot számláló szakmai szervezet az egész országban nívós és sokszínű programokkal várta a kultúrára kiéhezett közönséget, ahol lehetett helyi évfordulókhoz, specialistásokhoz igazítva a programokat.
A Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja 2021-ben folytatta a kortárs magyar drámák promotálását. A már korábban megkezdett adatbázist új szempontok és szemlélet alapján bővítette, felhasználva a főként európai országokban szerzett tapasztalatokat. Ennek megfelelően az NKA-tól nyert pályázatból nem csak szinopszisokat közöl, hanem teljes fordításokat készíttet, illetve darabrészleteket tesz elérhetővé angol nyelven.
Az ASSITEJ magyar központja tevékenységét jobbára online térben végezte, de remélhetőleg 2022-ben már megrendezésre kerülhet a kaposvári Biennálé.
Tehát a nehéz körülmények ellenére a szakmánk érdekében dolgozunk, és kívánjuk, hogy a 2022-es esztendő egy kicsit könnyebb legyen!
Mindenkinek boldog, színházzal teli új évet kívánunk!
a Magyar Színházi Társaság Elnöksége