Idén a Színházak Éjszakáján indult a Jó kérdés beszélgetéssorozat második évada. A moderátor most is Veiszer Alinda, a vendégek Ónodi Eszter, Hernádi Judit és Scherer Péter voltak.
Scherer Pétert a független előadások nézői évtizedek óta ismerik, és a Jancsó-filmeknek is van egy rajongói rétege, ez viszont nem jelent ismertséget. A színész úgy fogalmazott, néhány közönségfilmen és a Válótársakon kívül marginális helyeken marginális nézőknek játszik és rendez. Úgyhogy nyugodtan közlekedik rollerral – a Jó kérdésre is azzal érkezett –, villamossal, ami egy alkalommal Hajós Andrást meglepte. Míg Hajóst lépten-nyomon megállítják, Scherernél az ismertség még az elviselhetőn belül van. Hernádi Judit egy BKV-jegyet felmutatva hozzátette, ő is felszáll a villamosra, metróra azonban nem szívesen. „Más a közönség. A metrón haragszanak, a villamoson mosolyognak” – világította meg a tömegközlekedők lélektanát. A busz egyébként valahol a kettő között van, a legrosszabb viszont a lift, ahonnan az ajtó becsukódása után nincs menekvés. Ónodi Eszter szintén felhívta a figyelmet egy érdekes különbségre: nem ugyanazoktól és nem ugyanannyi lájk érkezik egy Aranyélet- és egy Korhatáros szerelem-Instagram-posztra.
Veiszer Alinda arra is kíváncsi volt, milyen felkéréseknek mondanak nemet, hol a határ a bulvár és a műsorpromóció tekintetében. Kiderült, Ónodi Esztert és Scherer Pétert nem fogjuk látni főzőműsorban, vicces gameshow-ban. „Semmi bajom nincs velük, csak ne kelljen ott lennem” – mondta Scherer Péter. A Katona József Színház színésznője biztosan nem lesz tehetségkutató zsűritagja sem, mert az egészen másféle képességeket igényel, az egy más szakma: „Jobban járnak, ha nem velem próbálkoznak.” Hernádi Juditot időnként hívják a szerkesztők, de van, ahova nem teheti be a lábát, és van, ahol leszoktak róla. A reggeli-napközbeni beszélgetős műsorokat és a bulvárinterjúkat a produkciók érdekében vállalják, viszont igyekeznek úgy irányítani ezeket az interjúkat, hogy az aktuális színházi produkciókról is szó essen. „Szoktam mondani, kérdezzétek meg, mit csinálok. Ha nem kérdezik, azzal kezdem” – mutatta be Scherer Péter az asszertivitás magasiskoláját.
A két színésznő abban azonos álláspontot képviselt, hogy a bulvárral segítőkésznek és készségesnek kell lenni. Ez Ónodi Eszternél azt jelenti, hogy ha nincs valódi téma, akkor arra kéri az újságírót, néhány hónap múlva próbálkozzon újra, amikor történik valami, és exkluzív tartalmat kap. Arra a kérdésre, beengedne-e újságírót a lakásába Ónodi Eszter elmondta, ha beenged, azt csak bizonyos keretek között, de forintosítható összegért teszi.
Hernádi Judit mindenkivel szóba áll, nem tesz különbséget. Nála a lelkiismeretesség és a tartalmasság a kulcsszó, a bulvárban – a sajtóban és a produkciók szintjén is – a saját szórakoztatása végett nívót akar produkálni.
Tőle tudhatta meg a beszélgetésen szép számban megjelent, és tetszését gyakran tapssal is kifejező közönség, hogy egy-egy előadást illetően a közönség és saját szakmai értékítélete nem mindig fedi egymást. Hernádi felidézte a Radnóti színházi Lepkék a kalapon-t, ami számára egyik legkedvesebb szerepe, a szünetben viszont lottót töltöttek ki a színfalak mögött, aznap este hányan maradnak a második felvonásra. Az érdekes, bevállalós, neki fontos bulvárelőadások közül a Hepiendinget is megemlítette, valamint az épp készülő Menopauzát, a Vidám kísértetről viszont kijelentette, nem kellett volna elvállalnia. „Katasztrofikus fájdalmat jelentett” – írta le az érzést, azt is hozzátéve, hogy levette a színház a műsorról, de nem azért, mert nem nézték. Ónodi Eszter két filmet nevesített, amit ma már nem vállalna: a Rap, revü, Rómeót, illetve a Sacra Coronát, bár utóbbiból lett egy kis Polskija.
Az évadnyitó Jó kérdésen szó esett a politikai szerepvállalásról, illetve a különböző ügyek melletti kiállásról is. A Heti hetes kapcsán Hernádi Judit felidézte, nem lehetett tudni sem azt, hogy a műsor olyan sikeres lesz, sem azt, hogy annyira megosztó, arra pedig egyáltalán nem gondoltak, hogy politikailag ilyen nehéz eset lesz. Amikor a szocialisták megköszönték a nekik a segítséget, a színésznő saját bevallása szerint ordítani tudott volna: „Nem szerettem őket. Őket se szerettem.” Veiszer Alinda egy színházi előadást említett, amelyben Scherer Péter a Népszabadság utolsó számát osztogatta a nézőknek. (A gondnok című előadás volt a Szkénében. – a szerk.) A színész szerint ez a darabbeli hajléktalanok történetéhez passzolt, és ha a másik oldal szüntetett volna meg egy lapot, azzal sem értett volna egyet. Scherernek lesújtó véleménye van a politikáról, de közéleti állásfoglalásba belemegy, Ónodinak jelenleg nincs olyan formáció, ami mellé odaállna teljes mellszélességgel.
Az ismertség és a felelősségtudat kérdéseit boncolgatva a három színész megegyezett abban, hogy a színházcsinálás is felelősség, és a munkájukkal foglalnak állást, azzal, ahol és amikben dolgoznak. „Saját magamnak mindig meg akarok felelni, másoknak nem” – tette egyértelművé Hernádi Judit, akinek fogalma sincs arról, mit nyert vagy veszített az ismertséggel vagy a népszerűséggel. „Nem tudom, mi lenne, ha nem lenne, mert ez van.” Ónodi Eszter ezzel nem foglalkozik, mert ha valaki a népszerűségén gondolkodik, és meg akar felelni, amellett, hogy nem tesz jót az ember személyiségének, fárasztó is. Annak persze örül, és jólesik neki, ha az étteremben a zöldsalátájához egy extrán kifaragott répát kap. Scherer Pétertől az ismertség elvitte a középiskolai kollégium óta benne élő túlélési és törvénykerülési ösztönt. „Kis hülyeségek” estek áldozatul: nem lehet a Margit-szigeten egy jót pisilni a csillagos ég alatt, vagy kibontani egy csokit a Sparban, és még fizetés előtt megenni – mondta a közönség derültségétől kísérve.
A Jó kérdés végén hagyományosan a nézők is kérdezhetnek. Ezúttal kérdés nem volt, csak egy megjegyzés: „Tudtam, hogy nagy művészek, de hogy emellett még ennyire hiteles és szórakoztató emberek is!”
A következő Jó kérdésre október 8-án már a megszokott időpontban, azaz hétfőn 17 órától kerül sor a Katona József Színház előcsarnokában, ekkor az évadkezdés és a pályakezdés kérdései kerülnek elő. Mekkora egy osztályfőnök és egy színház szerepe a pályakezdés szempontjából? Lehet-e tudatosan karriert építeni? Perspektíva-e ma a színházi pálya? Az elvárásokról és a várakozásokról, a lehetőségekről és a félelmekről egy mesterrel, Novák Eszterrel, és két tanítvánnyal, Törőcsik Franciska és Olasz Renátó színművészekkel beszélget Veiszer Alinda. A program ingyenes.