Közgyűlési jegyzőkönyv, 2022.

 

Jegyzőkönyvi kivonat

a Magyar Színházi Társaság Közgyűléséről

 

Helye:             Pinceszínház, 1093 Budapest, Török Pál u. 3.

Ideje:              2022. május 23. 1500

 

Levezető elnök:         Asbóth Anikó

 

Levezető elnök 15.00 órakor bejelentette, hogy a Társaság 61 tagszervezete közül 18 szervezet volt jelen, tehát a közgyűlés nem volt határozatképes, és így azt 15.15 percre újra összehívta.

15.15 perckor megállapította, hogy 22 tag volt jelen, az ismételten összehívott közgyűlés a jelenlévők számára tekintet nélkül már határozatképes, és azt megnyitotta.

 

Asbóth Anikó levezető elnök felkérte a megjelenteket, hogy nyílt szavazás útján kézfeltartással szavazzanak a jegyzőkönyvvezető és a jegyzőkönyv-hitelesítők (2 fő) személyére.

Jegyzőkönyvvezető:              Koós Csilla

Jegyzőkönyv hitelesítők:       Lakos Anna, Novák János

 

1/1/2022/05.23. határozat: a Közgyűlés jegyzőkönyvvezetőnek Koós Csillát jegyzőkönyv hitelesítőnek Lakos Annát.   és Novák Jánost egyhangúlag elfogadja.

 

A levezető elnök ismertette a meghívóban kiküldött napirendet:

  1. Elnöki beszámoló az elmúlt közgyűlés óta eltelt időszakról, a Társaság terveiről, vita
  2. A 2021. évi mérleg elfogadása (a kiküldött mérleg és a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság beszámolója alapján)
  3. Tagfelvétel
  4. Szakmai szervezetek beszámolói
  5. Egyebek

 

1/2/2022.05.23. határozat: a Közgyűlés a meghívóban kiküldött napirendi pontokat egyhangúlag elfogadta.

 

  1. Elnöki beszámoló

 

Keszég László elnök beszámolója előtt felsorolta az elmúlt közgyűlés óta elhunyt színházművészeket és felkérte a jelenlévőket, hogy egyperces néma felállással emlékezzünk a tavalyi közgyűlés óta elhunytakra. (Köszönjük az OSZMI segítségét.)

Beszámolójában elmondta, hogy az elmúlt időszakra még mindig a covid volt a legnagyobb hatással. Az intézményes színházak működését teljesen felborította, sokáig nem lehetett nézők előtt játszani, de élőben próbálni sem. Viszont kreatív megoldásokra sarkallta a színházakat. Sok új produkció készült, amikor lehetett, játszottak, túlterheltek a színészek és a műszak is. Most szükség van pihenésre. A független szférát nagyon megviselte a járvány. Sok jelét tapasztaltuk a szolidaritásnak, de többen sajnos áldozatul estek a járványnak. Az állami segítség pedig nem biztos, hogy azokhoz jutott el, akinek igazán szüksége volt rá.

A Színházi Társaság továbbra is a szakmai programokra helyezte a hangsúlyt. A két beszélgetéssorozatot folytattuk – amikor lehetett nézőkkel, de a technikai lehetőségek megengedték a nézők nélküli streamelést, akár a zoomos technikát. Viszont a nyitás után érezhető a negatív hatás – ahogy a színházba, így a beszélgetésekre is nehezebben szoknak vissza a nézők. Külön köszönetet kell mondani a Katona József Színháznak és a Fugának, akik az elmúlt szezonban ingyen bocsátották rendelkezésünkre a helyszíneket.

Ismert a Társaság anyagi helyzete és elismertsége. Évek óta hiába terjesztünk fel pl. szakmailag értékesnek tartott embereket állami díjakra a beérkezett javaslatok alapján, az eredmény siralmas. Fontosnak tartjuk a meglévő szakmai díjakat és fontolgatjuk egy új díj alapítását, amit a Társaság adna ki. Erről a viták folynak az Elnökségen belül, közvetlenül a tagságot is be fogjuk vonni.

Különböző szakemberek és szakpolitikusok bevonásával készült egy, a szakma alapvető kérdéseit tárgyaló anyag „Átláthatóság és tervezhetőség” címmel. Szeretnénk ezt az anyagot szélesebb vitára bocsátani és amint felállt az új miniszteriális struktúra, a törvényhozókkal is megvitatni.

Fontosnak tartjuk, hogy már három éve tagjai vagyunk a Pearle*nek, az előadó-művészeti munkaadókat összefogó európai szervezetnek. Itt elsősorban a tagállamoktól kapható információk a legfontosabbak. Ezeket rendszeresen elküldjük a tagszervezeteknek.

Továbbra is kapcsolatban vagyunk a határon túli magyar színházakkal.

Nem győzzük hangsúlyozni a szolidaritás fontosságát és a függetlenek szerepét. Sajnos úgy érezzük, hogy jelenleg nem veszik őket eléggé komolyan, de ez az a hang, ami nem veszhet el.

Az egyes szakmai szervezetek beszámolói később következnek.

A beszámolóhoz kérdés nem érkezett, levezető elnök szavazást kért annak elfogadásáról.

 

1/3/2022.05.23. határozat: a Közgyűlés a beszámolót egyhangúlag elfogadja.

 

  1. A Pénzügyi Ellenőrző Bizottság beszámolója a Társaság gazdálkodásáról, a 2021. évi mérleg és beszámoló elfogadása.

Blasek Gyöngyi, a PEB tagja ismertette a PEB levelét, amely többek között a következőket tartalmazta: A Magyar Színházi Társaság a 2021. évi beszámolót határidőre elkészítette. A Társaság működését a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság törvényesnek találta.

 

1/4/2022.05.23. határozat: a Közgyűlés a PEB beszámolóját, és a Magyar Színházi Társaság mérlegét egyhangúlag elfogadja.

 

  1. Tagfelvételi kérelem

Egy szervezet küldte be felvételi kérelmét. a Drámaíró Kerekasztal nevében Németh Ákos elmondta, hogy nemrégiben volt a szervezet tisztújítása és remélik, hogy az új elnökséggel sikerült legalább azokat a tevékenységeket feléleszteni, amelyek 15 évvel ezelőtt, a megalakulás idején nagy vívmánynak számítottak: Rivalda c. kötet felélesztése, a Deszka fesztivál szervezése, különböző kuratóriumokban való részvétel.  Az újonnan megválasztott Elnökségbe igyekeztek fiatalokat is bevenni. Tagjai Németh Ákos (elnök), Egressy Zoltán, Horváth János Antal, Pass Andrea, Tasnádi István. Örökös tiszteletbeli elnök Szakonyi Károly.

 

A jelenlévők egyhangúan felvették a Magyar Színházi Társaság tagjai közé a Drámaíró Kerekasztalt.

 

1/5/2022.05.23. határozat: A Közgyűlés döntése szerint a Drámaíró Kerekasztal a mai naptól tagja a Magyar Színházi Társaságnak.

 

  1. Szakmai szervezetek és ad hoc bizottságok beszámolói.

 

A MALÁT (Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága) nevében Zeke Edit és Balla Ildikó szólalt fel. Zeke Edit elmondta, hogy a covid különösen nehéz helyzetbe hozta a tervezőket, akik jellemzően nem társulati tagok. Nehéz helyzetben volt és van a szervezet is, Rendezvényeiket más szervezetekkel együtt valósították meg, pl. az OISTAT-tal a Margitszigeten a Nem nagy truváj” c. kiállítást. Nagyon fontos volt, hogy számos színház segített a tervezőknek, főleg a fiataloknak. Elmondta, hogy a MALÁT tisztújítás előtt áll, szeretnék, ha fiatalok vennék át a stafétabotot. Balla Ildikó beszámolt a Látványtérről, amely két éven keresztül online került megrendezésre a FUGÁ-ban. Online tárlatvezetéseket tartottak és online lehetett szavazni a különböző díjakra – az idén a legjobb bábtervezőnek járó díj is bevezetésre került. Az év végéig még lehet szavazni. Jövő évtől viszont a FUGA helyett a Virág Benedek Házban kap helyett a kiállítás.

 

A MASZK vezetőségének beszámolója, a Színházi Társaság közgyűlésén, 2022. 05. 23. (Hegedűs D. Géza kérésére szó szerint adjuk le)

 

Mielőtt elsorolom mi történt mióta így együtt voltunk, fontos emlékeztetni arra, hogy a járvány hatásának tompítása érdekében elrendelt kormányzati intézkedések miatt, 2020. március 16-a és 2022. március 7-e között, egyetlen olyan nap sem volt, amikor korlátozás nélkül lehetett volna a színházaknak működni Magyarországon. Ez visszahatott a társulati létre, a művészi munkára, az egyéni életünkre, egzisztenciális biztonságunkra. Sok kolléga számára egyet jelentett a megélhetési válsággal, a kiszolgáltatottsággal. Kiderült, hogy mennyire védtelenek vagyunk, ha nincs szolidáris közösség, amelynek segítségére bizton számíthatunk. És arra is élesen rávilágított, hogy mennyire sivár, hitetlen és elviselhetetlen lenne az élet a szellemi, esztétikai örömök, a színház, azaz a művészetek nélkül. Azt is átélhettük, hogy micsoda kincsek birtokában vagyunk. Hogy a megmentett, megőrzött, felhalmozott művészi, kulturális értékek milyen nagy mentális szellemi, morális segítséget jelentenek az izoláció magányában. Bizonyosságot nyerhettünk arról, hogy a színházi előadások mozgóképen megőrzött felvételei, amelyek a digitális kultúrának köszönhetően nap-mint nap elérhetővé válhattak az alkotóműhelyek jóvoltából, mennyi örömet, optimizmust, reményt adtak a körülmények elviseléséhez. A kiüresedett szavak, az emberi történetek átélhető, mély tartalmat nyertek. Hozzásegítettek az életben maradáshoz, az újra építhető kreatív jövőhöz. A velünk élő kortárs alkotók és elődeink megőrzött alkotásai tudással, szépséggel, morális energiával immunizálták a közönséget. Visszaigazolva azt, hogy a múlt értékei nélkül, emlékezet nélkül az embert legyőzik a körülmények, elnyeli a semmi. Kertész Imrét idézve: az a közösség, “amely nem mondja ki az értékeit, vagy amely e kinyilvánított értékeit cserbenhagyja, az a pusztulás, a végelgyengülés útjára lép. Akkor majd mások fogják kimondani ezeket az értékeket, s e mások szájában azok már nem értékek lesznek többé, hanem megannyi ürügy a korlátlan hatalomra, a korlátlan pusztításra.”

 

A válságos korok, a történelmi, társadalmi, kulturális amnéziára hajlamosítanak. De mindig kiderül, hogy válságos időkben, kollégáink, nagyjaink, Mestereink által ránk hagyott értékekben rejlik a tartalék, s e csapdából való kitörés kulcsa. Azt gondolom, hogy a Magyar Színházi Társaság akkor tölti be küldetését, ha, ahogyan eddig is, a jövőben is az emberi, szakmai értékek – tehetség, felkészültség, kreativitás, művészi szabadság, szolidaritás, közösségi felelősség – elfogulatlan képviselője lesz.

 

Értékteremtés. Érték közvetítés. Értékmentés. Így, ebben a sorrendben.

 

Hiszen a mai harmincas-negyvenes generáció, az 1980 után született derékhad, az úgynevezett “millenniumi generáció”, négy válságot is kénytelen volt megélni, születése óta: gondoljunk csak a 2001-re és 2008-ra, majd a fent említett Covid-járványra és  napjaink háborús sokkjaira, amikor az addig vélt értékek, mindig megkérdőjeleződtek. Ez az állapot erodál, bizonytalanná tesz, és az ítélőképességet gyöngíti. A velünk élő “millenniumi generáció” úgy tűnik egy elveszett nemzedék, amely csak a bizonytalanságot ismeri, és mind a mai napig keresi a helyét, érvényesüléseinek terepét, értékeit. De már sarkában van a “Z-generáció” a húszas éveiben járó fiatalság, amely lassan az ő reménytelen örökségükbe nő bele. Nekünk színházi alkotóknak ezt látnunk kell, ezekre a jelenségekre munkáinkban reagálnunk kell, mert ha nem figyelünk, óriási kulturális szakadék fog tátongani az 1945 után születettek, meg a gyerekeik, unokáik között. Ezért fontos hogy előadásainkkal, egyéb színházhoz köthető programokkal – színházi nevelés, drámapedagógia, problémákat-felvető-vitázó-tisztázó akciók, média események, publikációk, kiállítások, fesztiválok, konferenciák – segítsük, hogy az a kulturális folyamat, amely társadalmi rendszerektől, országhatároktól függetlenül rendíthetetlenül épül, gazdagszik, és horizontja tágul, meg ne szakadjon. Komoly feladat vár ránk az előttünk álló években.

 

Eme mini-esszé után, a MASZK Országos Színészegyesület vezetősége:

Egri Márta

Fehér Anna

Mátyássy Bence

Polgár Csaba

Vecsei H. Miklós

Hegedűs D. Géza

és ügyvezető titkárunk, Lampl Lajos nevében a következő információkkal szolgálhatok.

 

A MASZK évek óta napirenden tart 3 jogszabályt érintő kérdést és tárgyalásokat folytat a megoldás érdekében.

 

1.) Ezek:

  • a Színész I. minősítéssel rendelkezők foglalkoztatása, amely közel 300 kollégát érint (ehhez megjegyezném, hogy 2018. január 1-én lejárt a határideje annak a jogi előírásnak amely a 70% diplomás, illetve 60% diplomás foglalkoztatott színészekre vonatkozik, de a végrehajtást nem emlékszem, hogy bárki ellenőrizte volna)
  • évek óta szorgalmazzuk a társulati lét állandó státusszal párosuló megvalósítását, beleértve valamennyi alkotótárs és színház-szakmai, műszaki kollégát is (a művészeti kérdésen túl, a pandémia okozta egzisztenciális katasztrófa-helyzet, felerősítette a létbiztonság jelentőségét)
  • a harmadik kérdés, az egyetemeken kívüli színészképzés, amely állami támogatással működhet, de annak, kompetens szakmai engedélyezését, az oktatás minőségének ellenőrzését, a pedagógiai szempontok, oktatók minősítését, a végzős fiatalok kvalifikációját – csoportos színész, gyakorlatos színész – a színház-szakmai képviselők negligálásával, az iparkamara mint adminisztratív felelős végzi, ha, egyáltalán végzi

 

2.) A színésztársadalom állapotának tudományos igényű helyzetfelmérése anyagi akadályokba ütközött. Most fővárosi és vidéki egyetemek szociológiai tanszékeivel egyeztetünk. Talán a tanulandó hasznosat, össze lehet kötni a praktikus érdekkel.

 

3.) Az EJI Színész Jogdíj Bizottságával együttműködve, igyekeztünk a bajbajutottakon segíteni. A fentebb említett járvány-időszakban 21 millió segélyt utaltunk át az arra rászoruló kollégáknak. Ezen kívül, a minimál nyugdíj alatti nyugdíjas színészek helyzetén, éves megújítással, nyugdíj kiegészítéssel próbálunk könnyíteni.

 

4.) Kiadtuk a Gobbi Hilda-díjat, Stenczer Bélának és a Soós Imre-díjat, Mészöly Annának és Böröndi Bencének

 

5.) Előkészítettük a végzős színészek 100-100 ezer forintos pályakezdő segélyének kifizetését. Három helyen – SZFE, FreeSzfe, Szent-István Egyetem – 42 főt támogatunk.

 

6.) A POKET Könyvkiadóval együttműködve, eddig megjelentettük, az EJI támogatásával, Gobbi Hilda, Sinkovits Imre, Psota Irén, saját írásaikat, fontos interjúikat egybegyűjtő köteteit. A könyvhéten jelenik meg Garas Dezső hasonló könyve. És előkészületben van egy Várkonyi Zoltán kötet. Mindegyik kiadványt Keleti Éva színháztörténeti fotói gazdagítják.

 

7.) Kezdeményezésünkre, Budapest Főváros támogatásával, Börcsök Enikőnek emléktáblát avattunk a Rózsa utcában, ahol élt.

 

8.) Folyamatos párbeszédben vagyunk kollégáinkkal, akiknek minden szakmai, egzisztenciális, jogi segítséget megadunk.

 

A Színházi Dramaturgok Céhe nevében Orbán Eszter beszámolt arról, hogy az eddigi programok mellett az idén végre sikerült megvalósítani a két napos Radnai Annamária emlékkonferenciát, amit a Katona József Színházban rendeztek meg. Ennek anyaga „A dramaturg változó helye a 21. században” címmel könyv alakban is megjelent, érdeklődés esetén a Színházi Társaság Titkárságán beszerezhető (adományokat szívesen fogadnak). E-book formátumban is meg fog jelenni a nyár folyamán. Természetesen továbbra is kiadják a Legjobb magyar dráma díjat, és -folytatódik a Nyílt Fórum drámafejlesztő program is. Érezhetően csökkent a pályázati támogatásként elnyerhető összeg a programra, így szűkebb keretek között, a korábbi nyolc vagy hat mű helyett idén már csak öt új kortárs művet támogatva/fejlesztve működik a program. Sokat köszönhetnek az együttműködő színházi partnereknek befogadó színházaknak (Vörösmarty Színház, József Attila Színház, Szentendrei Teátrum), ez is bizonyítja, hogy a misszió nem csak a Céh belügye. A Céh egyre több társszervezettel működik együtt különböző projektekben (pl. ITI Magyar Központ) és számítanak arra, hogy szorosabb együttműködésre lépnek az újrainduló Drámaíró Kerekasztallal is, pl. a drámaíró-képzéssel kapcsolatban.

 

Az ASSITEJ nevében Novák János arról számolt be, hogy végre ismét sikerült Kaposváron megrendezni a gyermek és ifjúsági színházi biennálét. A programot Székely Andrea válogatta és sikeres szervezéssel a magyar színházak mellett nemzetközi produkciókat is lehetett látni. Örömmel számolt be, hogy a fődíjat, Üveghegy díjat – idén először – a Kolibri Színház kapta az Emma csendje produkcióért, valamint, hogy személyét és elismerte az ASSITEJ, mert az idén életmű díjat kapott.

 

Az ITI nevében Lakos Anna szólalt fel. Beszámolt róla, hogy az utóbbi időkben a pályázaton nyert pénzeket egy kortárs magyar darabokat bemutató/támogató adatbázis felállítására, ezen belül azok   fordíttatására, szinopszisok és a szerzők bemutatásának megírására költik, ezzel próbálják népszerűsíteni a magyar darabokat. Elmondta, hogy gyerekdarabokra nehéz fordítót találni és ehhez kérte az ASSITEJ és a többi szervezet támogatását. Továbbra is kiadják a Lengyel György alapította Hevesi Sándor-díjat, melyhez az összeget a minisztérium biztosítja – így ők is részt vesznek a kuratórium munkájában. A workshopok, 2021-ben a pandémia miatt elmaradtak, de még a tavalyi évben előkészítették az idén megvalósuló észt kortárs darab felolvasását a Budaörsi Latinovits Színházban.

Az ITI a Dramaturg Céhhel együttműködve valósítja meg a kortárs magyar darabok angol nyelvű promócióját.

 

A Magyar Színházrendezői Testület nevében Székely Kriszta elmondta, hogy amikor több évvel ezelőtt átvették a Magyar Színházrendezői Testület vezetését nagy reményekkel indultak a tervezésnek. Szerettek volna felmérést csinálni, mentor programot bevezetni és egyáltalán a fiatalok munkáját segíteni. Csalódás volt, hogy a megkeresett színházaktól nem igen érkezett visszajelzés. Most úgy néz ki, hogy a Katonában fognak tudni egy mentor programot megvalósítani, amire nagyon sokan jelentkeztek. Nehéz olyan embereket találni, akik saját munkájuk mellett a közösségi munka mellett is el tudnak köteleződni. Ők is tisztújítás előtt állnak.

 

A Magyar Bábművészek Szövetsége nevében Asbóth Anikó elmondta, hogy a covid alatt a Bábművész Szövetség is 1.300.000 Ft segélyt tudott civil adományokból összeszedni és ezzel a nehéz sorban lévő bábművészeket támogatni. Pályázati pénz segítségével létrehoztak egy szövegtárat, amin már 50 kortárs magyar gyermekdarab szövege megtalálható. Júniusban ismét megrendezésre kerül a Magyarországi Bábszínházak Találkozója, melyre minden bábszínház az általa kiválasztott előadással vesz részt. Ennek utolsó napján szakmai programokat, beszélgetéseket is szerveznek és akkor kerül sor a Szövetség tisztújító közgyűlésére is.

A korábban szóba került Színházi Olimpiáról elmondta, hogy tudomása szerint minden színházat megszólított a Nemzeti Színház, amely az olimpia megszervezésére külön Kft-t hozott létre, melynek vezetője Kulcsár Edit, gazdasági vezetője pedig Mádi Zoltán. Az eseményre 2023-ban kerül sor Húsvéttól július elejéig, hogy a szabadtéri színházak is be tudjanak kapcsolódni. A költségvetésből egy kisebb összeg jut az előkészítésre, nagyobb része a megvalósításra lesz fordítva. A bábosok egyrészt külföldi produkciókat szeretnének meghívni, illetve nyáron vásári utcaszínház fesztiválokat rendezni. Az összeköltségvetés 6,8 milliárd forint, és ahogy az a nyilvános kerekasztal beszélgetésen elhangzott, ebből külföldi együttesek meghívására nyílik lehetősége a színházaknak.

A Vígszínház képviseletében jelen lévő Mádi Zoltán megerősítette, hogy felkérték a feladatra, jelenleg miniszteri jóváhagyásra vár. Hozzátette, hogy kiemelt jelentőséget szánnak a határon túli magyar színházak meghívásának. Már folynak konkrét tárgyalások, az első körös jelentkezéseket június 5-ig kell beküldeni.

A beszámolók után Barnák László jelezte, hogy komoly problémák jelentkezhetnek a színházaknál, mivel sok helyen lejárnak a vezetők és a fenntartók közti megállapodások. Nem tudni mi lesz az idénre megkapott 20%-os béremeléssel, jövőre is megkapjuk-e, illetve, hogy kinek adható. Gondot jelenthetnek a közüzemi díjak várható növekedése, tehát számos olyan tényező van, amit az új minisztériumi struktúra felállása után mindenképpen jeleznie kell a Színházi Társaságnak is.

Varga Viktor az információcsere javítását hozta fel, s felajánlotta, hogy gondolkodik egy újabb, hatékony módszer bevezetésén.

 

Tekintettel arra, hogy több kérdés, hozzászólás nem érkezett, levezető elnök megköszönte a részvételt és a Közgyűlést bezárta.

 

 

 

K.m.f.