Mikroszínpad, 2016. november 14.
Keszég László, a Magyar Színházi Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: az összejövetel célja, hogy megbeszéljük az idei POSZT tapasztalatait, a pozitívumait és a negatívumait egyaránt. Egyben felkérte Szolnoki Andrást a beszélgetés moderálására.
Szolnoki András elmondta, ő valóban minden POSZT-on jelen volt, akkor is, amikor még minden évben más városban rendezték meg a fesztivált, sőt forgattak is az akkori tv-nek. Elsőként Jordán Tamást kérte fel, hogy mondja el a véleményét.
Jordán Tamás a POSZT-ot kezdetektől fogva ért számos kritikára reagált, melyek szerint a POSZT nem szakmai, hanem “örömfesztivál”. Számos adattal támasztotta alá, hogy tizenhat éve, a kezdetekkor is a versenyprogram volt a legfontosabb, de a kísérő, ún. “off” rendezvények is mindig magas szakmai színvonalat képviseltek. A POSZT lényege, s ezt vállalta annak idején a város is, hogy lehetőség legyen az “együtt-létre”, egymás előadásainak a megnézésére. A mostani koncepció éppen ezt az együttlétet gyilkolja meg; ez az az esemény, ahol a turizmusnak nincs keresnivalója, a mi szakmánkról kellene szólnia: szakmai fesztivál legyen, ami egyben örömünnep is. Ezt pedig a mostani pénzből is meg lehetne csinálni. Korábban az volt az alapelv, hogy sokan legyenek jelen, most pedig az, hogy minél kevesebben. Ezen mindenféleképpen változtatni kellene.
Kiss Mari, az idei szakmai zsűri elnöke elmondta, hogy az ő munkájukat csak dicséret illette. Felmerült köztük, hogy a találkozó ne verseny legyen, hanem csak seregszemle; szerinte – s ezt a véleményét többen osztják – hivatásos szakemberek, kritikusok válogassanak.
Sólyom András válogatóként azt emelte ki, hogy ő kb. 150 előadást látott, de úgy érezte, több előadásnak is helye lett volna a versenyprogramban. Az idén nem voltak szakmai viták, csak közönségtalálkozók. Azokra is szükség van, de legyen egy szakmai vita is, amikor is az egész szezonról lehet beszélni.
Hiányolták a fiatalokat, az “Ifi Géniusz az aulában” programot, amelyen annak idején nemcsak a színművészeti egyetemek voltak jelen, határon innen és túlról, hanem az egyéb művészeti egyetemek is.
Mindenki elismerte, hogy a szakmai vitáknak sem a formája, sem a helyszíne nem vált be, s üdvözölték a menedzsment rugalmasságát, hogy néhány nap után bevitték a színházba a vitákat.
Kovács Dezső elmondta, hogy szerinte idén rengeteg, a szervezetlenségből adódó baki volt, amit ki lehet javítani, de jobb volt a hangulat, mint 2015-ben. Vannak pozitív jelek, de az alapkérdések még mindig nincsenek tisztázva. Sok ilyen jellegű beszélgetésre van szükség, mint a mostani. Az idei szezon már most nagyon erősnek ígérkezik, nehéz lesz a válogatás.
Többen elmondták, hogy még nincs kész a versenyszabályzat, aminek kidolgozása a Szakmai Tanácsadó Testület feladata, készültek már anyagok, vannak viták, de lassan halad a dolog. Problémás a regisztráció, egyszerűen teljesíthetetlen, hogy minden regisztrált előadást megnézzenek a válogatók.
Keszég László szerint egy más generációnak a mai szituáció már nehezen érthető, a mostani kor csak jogásznyelven ért. Voltak annak idején jó elemek, amiket most is vissza lehetne hozni. Mindenképpen csak a Kisvárdai Fesztivállal összefüggésben lehet a POSZT-ot értelmezni. Tudomásul kell venni, hogy minden politikai.
Szokolai Brigitta a dramaturgok nevében elmondta, hogy pénzhiány miatt idén nem tudták a szokásos Nyílt Fórumot megtartani, csak három felolvasó-színházi előadást – azt is a Zsolnayban. Úgy néz ki, hogy jövőre viszont lesz elég pénz arra, hogy több lépcsőben rendezzék meg a Nyílt Fórumot, aminek a csúcspontja a POSZT. Szeretnének mindenképpen visszaköltözni a városba, lehetőség szerint a Művészetek Házába.
A nemzetiségi színházak nevében Csasztvan András, a Szarvasi Cervinus Teátrum igazgatója, a Nemzetiségi Színházak Szövetségének új elnöke elmondta, hogy szeretnének továbbra is jelen lenni a POSZT-on. Fesztiváljukat nem ott szeretnék rendezni, de néhány előadással megjelennének, a Szövetség garanciájával.
Felmerült az is, hogy vajon Pécs alkalmas-e “a” nemzeti színházi fesztivál megrendezésére.
Márta István felhívta a figyelmet arra, hogy nem nyitható meg a POSZT régi honlapja, pedig azon igen értékes anyagok voltak, hangfelvételek és írásos anyagok is. Az a tartalom nemzeti kincs, melynek kutathatóságáról gondoskodni kell.
Elhangzott, hogy a jelölések terén korábban különbségek voltak az egyes színházak között: csak a kiemeltek jelölhettek két előadást, az egyéb formációk csak egyet. Az így jelölt előadásszám már fizikálisan is nézhető volt.
Komáromi György elmondta, hogy a színházaknak elküldött regisztrációs papír alapjában véve csak gazdasági kérdéseket tartalmazott. Viszont nem szabad, hogy a POSZT csak logisztikai, üzleti vállalkozás legyen – jelenleg hiányzik a szakmai koncepció.
Nagyon fontosak az anyagi feltételek – a Tavaszi Fesztiválhoz hasonlóan szerepeljen a POSZT is a garantált központi támogatású fesztiválok között. Nincs könnyű helyzetben a város, ez látszott az idei szervezésen is, de tudomásunk szerint akarja a fesztivált.
A jelenlévők szerint szükség van nemcsak a POSZT-ra, hanem az ehhez hasonló szakmai beszélgetésekre is. Sajnálatos, hogy sem a másik két tulajdonos, sem a menedzsment nem képviseltette magát.
A Magyar Színház Társaság felvállalta, hogy újabb beszélgetést szervez, abban bízva, hogy minden fél jelen tud lenni.
Résztvevők: Ács Piroska, Árkosi Árpád, Béres Attila, Borsós Bea, Császár Angela, Csasztvan András, Dobák Lívia, Felföldi Anikó, Frigyesi András, Imely Zoltán, Jordán Tamás, Karsai György, Keszég László, Kiss B. Atilla, Kiss Mari, Komáromi György, Kovács Dezső, Kovács Zita, Lakos Anna, Márta István, Máté Gábor, Mihályi Győző, Ráksi Katalin, Spilák Klára, Stuber Andrea, Sólyom András, Szokolai Brigitta, Szolnoki András, Vajda Márta, Wettstein Tibor, Zappe László