2009. április. 6. 15.00 | Rátkai Klub
Résztvevők: Balázs Zoltán, Csizmadia Tibor, Halasi Imre, Hegedűs D. Géza, Novák Eszter, Novák János, Solténszky Tibor
Meghívott vendégek: Bába Kriszta, Bakos Károly, Jákfalvi Magdolna, Kaposi József
Csizmadia Tibor bevezetésképpen elmondta, hogy az előadó-művészeti törvényben szerettünk volna foglalkozni a színházművészetet érintő oktatás kérdéseivel is, de az végül elmaradt a Tárca indítványára, mondván, hogy avval külön kell foglalkozni az oktatási törvény (és szakképzési stb. törvény) keretein belül.
Rendelkezésünkre áll viszont egy összefoglaló anyag, amit 2007. januárjában készített az oktatás tematikájával foglalkozó munkacsoport. Tekintettel arra, hogy az ott számba vett kérdések nagyjából még mindig aktuálisak, érdemes annak alapján ismét megvizsgálni és röviden vázolni a problémákat.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a kérdés három, egymással összefüggő nagyobb, és számos alcsoportra bontható: 1. a közoktatásban megjelenő dráma (és tánc) oktatása és a drámatagozatos gimnáziumok, a dráma érettségi kérdése, 2. az iskolarendszeren kívüli művészetoktatás (alap-, közép- és szakoktatás), valamint 3. a felsőfokú képzés.
Jákfalvi Magdolna elmondta, hogy a színházművészeti felsőfokú képzés egyik hiányossága, hogy még nem indult el a felsőfokú művészeti/színházi tanárképzés. Erre több ok miatt is szükség lenne.
A művészeti szakma nem rendelkezik elég doktori fokozattal (DLA) és évtizedes felsőoktatási gyakorlattal bíró művésszel, így a képzés egyetemi akkreditációja sérülékeny.
Ugyan 2010 december 31-ig minden művészeti terület lehetőséget kapott arra, hogy az állami díjjal rendelkező művészek egyszer „átváltsák” díjukat egyetemi kinevezésre (pl. a Kossuth-díjjal egy egyetemi adjunktus fokozat nélkül is docenssé nevezhető ki), a hosszú távú megoldás nem ez.
A Színházi Társaság két módon segítheti elő a helyzet javulását: az információterjesztéssel világossá teheti a szakmában, hogy a színházművészeti képzés egyetemi rangjának megőrzése érdekében a diploma utáni, ú.n. harmadik ciklusban a doktori képzésben is részt kell venni. Ezt esetleg ösztöndíjakkal, konferenciákkal stb. támogathatja. Vagy kezdeményezheti az OKM-ben a 2010-es határidő kitolását.
Elhangzott, hogy a művésztanár kategória már most is létezik, esetükben csak a kötelező óraszám más, viszont az ő foglalkoztatásuk gyengíti az egyetemet (hiszen ha ők sokan vannak, nincs elegendő számban foglalkoztatott egyetemi oktató: tanársegéd, docens stb.).
2009-ben indul az új típusú, mesterszintű tanárképzés, a művészeti területen viszont csak 2010-ben. Végezni (az előképzettségtől függően) az első évfolyamra járók 2010/12-ben fognak. A színészeknél nem vezették be a 3+2 éves (BA+MA) rendszert, itt az öt év színészképzés után – vagy avval párhuzamosan – lehet a 2 félévet elvégezni. Párhuzamos képzés esetén nem kell tandíjat fizetni.
A középszinten a helyzet kaotikus. A dráma érettségiben csak külön, erre feljogosító vizsgát tett szakemberek vehetnek részt, nem valószínű, hogy művész-tanár érettségi elnök akar lenni…
Szakképzés. Jelenleg 11 saját vizsgáztatási joggal rendelkező akkreditált színiiskola van, amely színész II. képesítést adhat. És van a Pesti Magyar Színház által koordinált vizsgáztatás, mely jog hamarosan lejár. A vizsgáztatás jogát szakmai intézménynek, mondjuk a SzFE-nek kellene adni.
Van érvényes, új, kimeneti követelményrendszer, a képzési program azonban még nem jelent meg. Az RFKB dönt regionális szinten a szakképzési képzési keretszámokról. (Felmerült a kérdés: művészeti szakember található-e ezekben a szervezetekben. Ha nem, hogyan juthatnának oda be.)
De ezek csak az állami kvótákról döntenek, a magán iskolák annyi fizetős hallgatót vesznek fel, amennyit akarnak. Felső fok. A két egyetemen folyó képzés is problémákkal terhes, s túlképzést eredményez. Közben nincs megfelelő képzés a színházhoz kapcsolható egyéb szakmákban (ld. színész-tanár, színház-pedagógus, színházi nevelési szakember, stb.)
Minden szinten igen nagy tehát a túlképzés, a vizsgáztatás nem kellő színvonalú. Ha már az iskolákra nem lehet hatást gyakorolni, azok számán változtatni sem lehet, legalább a vizsgáztatást kellene a SZFE oktatói kezébe adni.
Novák János elismételte, hogy ideális lenne, ha a német mintához hasonlóan nálunk is meghonosodna a színház-pedagógus státusz, aki mind a színházaknál, mind az iskolákban foglalkoztatható lenne, és a színház és az iskolák közti kapcsolatért lenne felelős.
Felmerült, hogy esetleg dramaturgokat, színházelméleti képzésből érkezetteket kellene egy év alatt erre átképezni, de reálisabb cél, ha a tanárok veszik ezt fel plusz szakként.
Az egyes résztvevők hozzászólásai után a következő konkrét feladatok merültek fel: a Színházi Társaság a MASZK-kal közösen készít egy felmérést a színházaknál foglalkoztatott, művészeti munkakörben dolgozók végzettségéről egy adatlap alapján három munkacsoport a korábbi anyag alapján május végére új anyagot készít: alapfokú oktatás – Kaposi József; közép- és felsőfokú oktatás: MASZK; színházpedagógus képzés: Novák János. Munkatársaikat ők kérik fel.
A Színházi Társaság kezdeményezi, hogy az előadó-művészeti tanácsnak legyen egy, az oktatással foglalkozó szakkollégiuma is.
A jelenlévők megegyeztek abban, hogy a rendelkezésükre álló különféle szakmai anyagokat eljuttatják a Színházi Társaság Titkárságára, ahonnét azok továbbításra kerülnek.